A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Utolsó terv, utolsó ágyú és utolsó rím ... az első, kétlépcsős interkontinentális lövedéket. Addig pedig leszámolhatnának a szovjetekkel! Az ötvenhetes és ötvennyolcas év rácáfolt a Fehér Ház hamis prófétáira. A három szovjet szputnyik bebizonyította, hogy a Szovjetunió jóval, talán jó egynéhány évvel megelőzte az amerikai supermanokat, a porosz übermenschek tengerentúli követőit; és az ez év január második napján kilőtt szovjet kozmikus rakéta minden nyílt és titkolt reményt eltemetett Amerikában. Nyilvánvaló, hogy Amerika egy általa kiprovokált háború esetén nem menekülne meg a pusztulástól. Tudják ezt az Egyesült Államok egyszerű lakosai, ezredesei, tábornokai és miniszterei. Mégsem térnek észhez! Tudatában vannak saját gyöngeségüknek, s mégis ámokfutőkként hirdetik a háborút. Ha tehetetlenek a katonákkal szemben, legalább a civil lakosságot szeretnék kiirtani. „.. . A nukleáris korszak paradoxonja, hogy könnyebb kiirtani az ellenség civil lakosságát, mint öldöklő fegyvereit elpusztítani." — mondta egy amerikai generális! Ezek az emberbőrbe bújt farkasok nem bánnák, ha népünk elpusztulna. Ök kiirtanának mindenkit, akit lehet! Ez a logika azonban az örültek logikája, a mániákus diktátoroké, akiknek feje felett ott lebeg a gazdasági krízis előrevetett árnyéka és az ebből eredő szociális megrázkódásoknak a Damoklesz kardja. Ezért akarják tehetetlen dühükben vérözönbe fullasztani a világot. Utolsó tervük a háború, utolsó fegyverük a bomba és utolsó rímük az ágyú, mint egykoron a költő mondta: „Ha nincs pénze, híve és hite, s rokkant szekerét nyeldesi a kátyú, Mi a diktátor utolsó ríme? Ágyú!" Ám vigyázzanak a jó urak! A népek már unják a sok tömeggyilkosságot, és nem akarnak hősi halált halni a becsület mezején, hogy a nehéziparnak nagyobb legyen a profitja! Egy szép napon a világűr felé irányítják majd az ágyút, S távoli bolygóra lövik ki mint űrhajósokat, Adenauert, Dullest és a többieket.... Mindenki fellélegzene és a New York Post cikkírója örülne, hogy az emberek megfogadták jótanácsát: „Lakatlan, szűz planétát kellene adományozni J. F. Dullesnek, ott egy rossz sző sem hangzana el az amerikai külügyi államtitkár ellen!" Úriember egyezmény Bizony, bizony igen nehéz olyan elmaradott, régimódi emberekkel boldogulni, mint a ciprusi görögök. Ez az alacsonyabb rendö népség nem tudja, vagy nem is akarja megérteni, hogy ma már az angol lordok, kalmárok és tengeri kalózok leszármazottjai nem gyarmatosítani akarnak Ciprus szigetén! A nagylelkű angolok a gyanútlan és együgyű görög szigetlakókat akarják megvédeni a nemzetközi kommunizmus veszedelmes fondorlataitól! És igen sajnálatos, hogy a ciprusiak mégis berzenkednek jóakaróik ellen. Pedig őfelsége az angol királynő ciprusi helytartói ezredesek és hadnagyok, őrmesterek és csendórlegények, titkosrendőrök és hóhérsegédek immár több mint két éve igyekeznek tűzzel-vassal, ólommal és kötéllel, bordatörésekkel és körömletépésekkel bebizonyítani az ottani görögöknek legjobb baráti szándékukat. Csak ne lennének ezek a ciprusiak meg azok az EOKA harcosok annyira keményfejűek és barátságtalanok. Fiktív elképzelésekért hagyják magukat megkínoztatni és tömegesen agyonlövetni, olyan illuzórikus és délibábszerű valamiért, mint a szabadság és önállóság. Minden józan embernek be kell látnia, hogy ez nevetséges, sőt veszélyes valami. Mi az, hogy szabadság és önállóság ? Hát szabad ma Anglia, van önnállő bel-és külpolitikája őfelsége kormányának? Mindenki tudja, még Maemillan miniszterelnök úr is, hogy ilyesmi nincs az albioni siíonérban! És éppen a ciprusi görögöknek legyen"? Ügylátszik Hitlernek mégiscsak igaza volt, amikor a keleti népek alacsonyabbrendüségéről beszélt — gondolta magában a királynő helytartója, és osztotta véleményét Darling vezérőrnagy is, a ciprusi angol csapatok lírai nevű és „modern" gondolkozású parancsnoka. Ez a derék és felsőbbrendű angolszász úriember amikor meghallatta, hogy az EOKA csapatai karácsonyi tüzszünetet ajánlanak, azonnal gyanakodni kezdett, és a végén ki is sütötte, hogy csupán kommunista propagandáról van szó! Különben is, ki az ördög hallott olyasmit a mai modern időkben, hogy karácsony ünnepén üresen álljon a kínzőkamra. Végül is még szégyenkeznie kellene francia kollégája, az algériai Massu tábornok előtt. Mellesleg érdemes megjegyezni, hogy Darling vezérőrnagy úr nem is a saját véleményét nyilvánította. Mint egy modern His Master's Voice, londoni gazdáinak szavait tolmácsolja. És a gyakorlat belőle is mestert avatott. Mert a Foreige Office, de főleg a szovjet javaslatokat eleve bolsevista propagandának minősítő washingtoni State Departement annyiszor megismételték önmagukat, hogy a különben rossz emlékezőtehetségű vezérőrnagy is fejből ismétli a kommunista propagandáról szóló mesét, akár egy kevésbé értelmes papagáj! Darling úr csak egy feltétel alatt hajlandó elrendelni a tüzszünetet. „Először az EOKA tegye le az asztalra a pisztolyán aztán majd tárgyalhatunk a feltételekről!" — mondogatja a vezérőrnagy. És ebből a mondatból teljesen kitűnik a királynő katonájának egész modernsége! Gentleman megállapodást a mai időkben nem lehet másképpen létrehozni, csak, ha az ellenfél feltétel nélkül adja meg magát! Akkor majd Darling vezérőrnagy úr megmondja a feltételeket: Száz bitófa, ötszáz golyőáltali halál, tízezer börtönbüntetés, a többi görög pedig menjen a koncentrációs tábor drótsövénye mögé! Még szerencse, hogy az a Hitler mutatott néhány jó példát is! És Darling úr nem a legtehetségtelenebb tanítvány. NEM ROSSZ ÖTLET! Még a vak tyúk is talál szemet — mondja a népi bölcsesség! így van ez ezúttal Norstadt amerikai tábornok esetében is! A NATO-csapatok európai parancsnokáról közismert, hogy ötletei fabatkát sem érnek. Ezúttal zabszemet talált, igaz, nem is nagyon tehet róla! A Rapacki-tervvel kapcsolatban felindulva jelentette ki: „Ha ez a közép-európai atommentes övezet megvalósulna, tovább már nem tölthetném be eddigi tisztségemet". Az ötlet igen jó! Fogják szaván a tábornokot. Meg kell valósítani a Rapaekitervet, Norstadt pedig fogadja meg a párizsi házfalakon olvasható jótanácsot: „Ami go home". BARS1 IMRE 15 tsezaeiDen vaia az r-yyesült Nemzetek élethalálharca a hitleri fasizmus és ennek csatlósai ellen. A háború utolsó évében J. R. Oppenheimer, Dr. Szilárd Leó és társaik elkészítették az első amerikai atombombát. Majd a hirosimai és nagaszaki borzalmas közjáték következett, s ezután kitört az atombéke. Truman úr és az amerikai generálisok lóhátról jelentették be a világnak, hogy elérkezett az amerikaiak évszázada, és a gondviselés a sávos-lobogós paradicsom hatalmasait predesztinálta a világ kormányzására. Itt az ideje, hogy leszámoljunk a szovjetekkel — jelentette ki Winston Churchill úr Fultonban, és megindult a gyűlölettől izzó hidegháború minden ellen, ami a földtekén haladó volt, de elsősorban a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen. Fenyegotödzés, zsarolás napirenden volt. A nagy bomba árnyékában még a kis tolvajoknak is megjött a merszük ... Ezerkilencszáznegyvenkilenc nyarán a szeizmográf készülékek furcsa robbanást jegyeztek fel. A Szovjetunióban felrobbant az első atombomba. Vége volt az amerikai atom-idillnek, ez a nap az US Army generálisainak olyan baljós volt. mint annak idején Pearl Harbour. Elkezdődött a világtörténelem legnayyobbfokú fegyverkezése. „Állig atomban álljunk a kapitalizmus vártáján, és támaszpontok százaival béklyózzuk meg a szocialista országokat" — hirdették a jelszót Washingtonból a Pentagon szócsövei. Oppenhcimer és dr. Szilárd ellene voltak az észnélküli atomfegyverkezésnek. A vitában azonban a generálisok győztek! A bélcetábor nem nézhette tétlenül az egyre fenyegetőbb veszedelmet, és egy pár éven belül a Szovjetunió megelőzte az atom- majd a hidrogénbombák gyártásában az Amerikai Egyesült Államokat. A Fehér Ház új urai, Eisenhower és Dulles, a régi nótát fújták: térdre kell kényszeríteni a Szovjetuniót! Kibic, aki a dollárjutalom reményében tapsolt, akadl elég. Hisz ott van valahol Amerikában a fő tromf. A náciból hirtelen demokratává vedlett Wernher von Braun! Majd ő megmutatja a bolsevikoknak, majd ő kiradírozza Moszkvát, Varsót, Prágát és Pekinget a világ térképéről. Az egykori porosz junkerok ivadéka fűt-fát ígért urainak, s ezek hittek neki. Elfelejtették, hogy von Braun mindezt egyszer már megígérte — Hitlernek! A sarlókalapácsos vörös lobogót mégis ukrán és ferdeszemű tádzsik harcosok tűzték ki a Reichstag kupolájára. A nagy tromf azonban kicsinek bizonyult! Von Braun és az amerikai tábornokok már ötvenhétben ki akarták lőni az első amerikai holdrakétát, hogy legalább saját inaguk előtt visszanyerjék elvesztett tekintélyüket, és ismét fenyegethessék a béketábort. Véleményük szerint a Szovjetunió leghamarább ezerkilencszázhatvanban tudia meuszerkoszteni