A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

GÁLY OLGA 0 küldőit oda Gtt CL biző mjítoám^ Volt egyszer egy fiú s egy nagyszemű leány, csillagot kerestek az égi kupolán. Csillagot fényeset, vidáman pislogót — oly régi történet — talán igaz se volt. Milyen lehet vajon — kérdezi a leány, s a puhán hullott szóra most választ se vár. Milyen lehet vajon — méláz el a legény — állnék csak a tejút tündöklő szőnyegén, végigszaladnék rajt, s választott csillagod kutatnám, merre van. Vagy ha úgy akarod, együtt repülünk fel, csak hányd le a szemed, s a szférák zengik már a bűvös éneket. A bársony kárpiton egy lámpásra mutatsz. Köszöntlek — int a Hold - ti két földi utas. Oly régi történet — talán igaz se volt. S ím, 'földi követet köszönthetett a Hold. Nem kellett hozzá lám, se csillagos tejút, sem ébren álmodás. S hogy most eszembe jut a régi holdas éj a nyári ég alatt, érzem, valami mégis sértetlen itt maradt: a tudás vágya ez, a nagy felismerés: ha mersz s akarsz — repülj — a csillagokig érsz. Akarás, mersz, tudás, ti három nagy erő, most ott repültök fenn, mert oda küldött 5 — a csillagok embere — ötágú csillagé. Ma vagytok az övé, s lesztek mindenkié. TEKINTSE MEG A SZOVJET KÖNYVKIÁLLÍTÁST Bratislava, Vajansky rakpart 2. (Szlovák Múzeum) Nyitva 1959. I. 9. és I. 31. között, naponta 10-tól 20 óráig 4 Szovjet könyvtermelés reprezentatív szemléje Gazdag kultúrműsor naponta este 18 órától Minden belépőjegy egyúttal sorsjegy is A belépés ingyenes Január végén a családi élet egyik legnagyobb eseménye iskolás gyermekünk félévi bizonyítványa. Sok örömet, de bizony nem egyszer komoly gondot okoz ez minden szülőnek. Sőt, néha nem várt meglepetést is jelent a két-három elégséges vagy elégtelen osztályzat, különösen akkor, ha ez ideig a szülők nem sokat törődtek a gyermek tanulmányi előmenetelével. A jó tanuló a bizonyítvány Kiosztása után büszkén megy haza. Ilyenkor a hiú apa büszkén mondja: „Az én fiam." A mama pedig könynyes szemmel súgja gyermeke fülébe: „Ezt vártam tőled." A rossz tanuló rendszerint félve, búsan kullog hazafelé bizonyítványával. Már előre hallja apja tragikus kérdését: „Mi lesz belőled?" Ilyenkor az egész család napokig szomorkodik. Aztán — hiszen az idő a legjobb gyógyszer, minden sebet behegeszt — marad minden a régiben. A kis nebulóval senki sem törődik, segítséget nem kap, magára marad bánatával, rossz bizonyítványával. Pedig a bizonyítvány ebben az esetben az iskola segélykérő figyelmeztetése a család számára: mely tantárgyakban lenne szükség segítségre, szorgalmas munkára való ösztökélésre. Persze, sokkal kényelmesebb kijelenteni: „Az én Máriámnak nincs nyelvérzéke, képtelen megtanulni az orosz nyelvet." És ezzel elkönyvelte a szülő a bizonyítványban szereplő elégtelent, no meg kislánya orosz nyelvtudását is. Igaz ugyan, hogy az egyik tanuló könynyen, a másik nehezen tanul. Az egyik inkább a nyelvek, a másik meg a természettudományok iránt érdeklődik. Általában azonban mégsem mondhatjuk, hogy azért kapott gyermekünk rossz osztályzatot, mert hiányoznak a képességei. Tudnunk kell ugyanis, hogy az osztályzat két tényezőtől függ: a képességektől és a szorgalomtól. A képesség és a szorgalom azonban szerves egészet alkot, kiegészíti egymást. Aki tehetséges, annak kevesebb időre van szüksége, míg megtanulja leckéjét, mint annak, akinek gyengébbek a képességei. Azonban a képességek szorgalommal fejleszthetők. Aki nehezebben tanulja például az orosz nyelvtant, de sokat tanul, végül mégis egészen jól elsajátítja. Természetesen ennek a fordítottja is igaz: aki nehezebben tanulja az orosz nyelvet és azt éppen ezért elhanyagolja, lemarad a tananyagban. Ilyenkor érik aztán a szülőket a bizonyítványosztás után a kellemetlen meglepetések. Azonban ez még nem ok a családi „gyászra". A szülőnek nincs oka aggodalomra, ha gyermeke nehezebben is tanul. Fontos, hogy a tanuló ezt szorgalmával pótolja. Az ilyen diáknak általában tartósabbak lesznek az ismeretei; míg az, aki könnyen tanul, könnyebben is felejt, és ezért az ilyen „jófejű" diáknál fennáll az a veszély, hogy tudása felületes lesz. A tanító mindezt szem előtt tartva igyekszik megbírálni a tanuló szorgalmát és képességeit az osztályzásnál. A mérleg egyik oldalán a szorgalom, a másikon a képesség szerepel, ezt a kettőt kell az osztályzatnak kiegyensúlyoznia. Éppen ezért az igazi pedagógus joggal követel többet egy jó képességű tanulótól; míg a másik esetben ugyancsak joggal méltányolja a szorgalmat a gyengébb képességűeknél. Az osztályozó tanító a tanulók teljesítményét az iskola által megszabott követelményekhez méri. Ha például az egyébként jeles számtanista Imre hármasra felel, akkor ez figyelmeztet bennünket, hogy baj van Imre szorgalmával. Ellenben, ha a bukásra álló Éva érti a számtant, tekintsük az ilyen eredményt csupán kezdeti sikernek, és továbbra is kísérjük figyelemmel tanulmányi előmenetelét. A bizonyítvány: figyelmeztetés. De nem arra figyelmezteti a szülőket, hogyha gyermeke rosszabb' osztályzatot hoz haza, akkor jöjjön a nemulass. A testi fenyítés nem jelent segítséget a gyermek számára; csupán félelmet, szorongást vált ki belőle a szülők, undort és érdektelenséget a tanulás iránt. A dorgálás, a verés csupán tüneti kezelés. A feladat a helyes diagnózis megállapítása: miért kapott a gyermek rossz osztályzatot? Rendszerint a hiba forrása az, hogy a tanuló nem érti az átvett anyagot. Igaz, ennek az okát megállapítani nem könnyű feladat, pedig csak így tudunk hathatós segítséget nyújtani gyermekünknek. Azonban a verés még abban az esetben sem használ, ha a tanuló lusta. Elvégre mit ér egy-két atyai pofon a lustaság, illetve az érdeklődés teljes hiánya ellen? Összefoglalva: a bizonyítvány nem az iskolai „rang" megállapítására szolgál, hanem az az iskola egyik — a szülők felé irányuló — jelzőberendezése, mely megbízhatóan szignalizálja, hol van szüksége a gyermeknek a szülő segítségére, támogatására. A végső cél nem az, hogy gyermekünk csupán bizonyítványt kapjon, hanem az, hogy jobban tanuljon, többet tudjon, értelmi fejlettségéhez mérten sokoldalú ismereteket, készségeket, szokásokat sajátítson el, és nem utolsó sorban: egy életre megalapoződjék a gyermeknek a munkához valő jő viszonya. A jó bizonyítvány elsősorban éppen ezt tükrözi, és ezért kell, hogy minden család életében — ahol iskolába járó gyermek van — a bizonyítványkiosztás nagy jelentőségű eseménnyé váljék, M. F. 16