A Hét 1959/1 (4. évolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

r ICj) /fk irft V %fí Ii im M I. Bartók-levelek a pozsonyi városi levéltárból SAS ANDOR: [gjjj ü Ä PSl Ä " ^ ' Ö S j Ó ' " L Hrabussay Zoltán bratislavai városi levél­tárnok Bartók Béla két levelét tette közzé szlovák fordításban a Slovenská hudba című folyóirat 1958 októberi számában; a cikk il­lusztrációjaként az egyik levél fotókópiája is megjelent eredeti, magyar nyelvű szövegével. Hrabussay publikációjával bővül a Ladislav Burlas szlovák "zenetörténész által gyűjtött Bartók-levelek sorozata, amelyek Bartók Béla teveleinek 3. kötetében Budapesten 1955-ben jelentek meg. Mivel a most kiadott két levelet a magyar olvasók még nem ismerik, érdemes tartal­mukat ismertetni, és kiegészítésül olyan kom­mentárt fűzni hozzájuk, amelyből kitűnik, hogy Bartók Béla életpályájának és fejlődésé­nek egyik szakaszához szolgálnak érdekes és tartalmas adalékul. A szóban forgó leveleket 1903. július 7-én és július 18-án keltezték, a címzett Batka János, a pozsonyi városi levéltár akkori fö­levéltárosa, s az ö hagyatékából kerültek a városi levéltár iratai közé. Batka (1845—1917) prágai zenészcsalád sarja volt, mint zenekri-. tikus és zenetörténész jó nevet szerzett ma­gának, s évtizedeken át a város zenei, sőt általában kulturális életének vezető tényezője volt. Batkának szivén feküdt a város művelő­dési arculatának vonzóvá és rokonszenvessé formálása, az ö kezdeményezésére kapott Tilgner Viktor megbízást Hummel szobrának elkészítésére, s a fiatal Fadrusz Jánosban is felismerte a kiváló tehetségű művészt. Bartók Béla 1893-tól 1899-ig gimnáziumi ta­nulmányait Pozsonyban végezte, ahol özvegy édesanyja az állami tanítóképző intézet gya­korló iskolájában tanított. 1899 után, amely évben Bartók leérettségizett, Budapesten a zeneakadémia zongoraszakán Thomán István és a zeneszerzésben Koessler János tanítványa. Budapestről sürün eljár látogatóba Pozsonyban élő édesanyjához, a nyári vakációt ismétel­ten itt tölti, mégpedig a Vöröskereszt közelé­ben levő Friedliche Hütteben. Közben átmen­nek Ausztriába, ahová Bécs, mint zenei köz­pont. vagy üdülésre valamelyik csendes nya­ralóhely vonzotta őket. Pozsony zenei éle­tének nemcsak nagy hagyományai voltak, amelyek Hőmmel, Liszt és Erkel nevéhez fű­ződtek. hanem élő jelene is volt, itt működött mint zenepedagógus Dohnányi Frigyes s itt készült zenei pályára Bartók két kortársa, a négy évvel idősebb Dohnányi Ernő és a négy esztendővel fiatalabb Albrecht Sándor. A ze­netudomány és a zenekritika terén Batka Já­nos főlevéltáros a város határain túl is ismert és megbecsült tekintély volt, szelleme, mint a világító tornyok fénysávja, közelben és tá­volban a zenei élet minden jelenségére rá­villantott: Bartók Béla zongoraművészt és zeneszerzői nagyrahivatottságára is figyelmes lett, és a fiatal gimnazista zenei tanulmányai­ra és fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Bartók Bélának 1903. július 7-én írt levele arról szól, hogy megnyerte „Richter úr'.' — Hans Richter, ama kor egyik legkiválóbb di­rigense értendő e néven — tetszését s ezért lehetőség nyílik számára, hogy Angliában hangversenyt adjon. Ezután említi, hogy hangszereli szimfóniáját s óhajtja, hogy ez is megelégedést keltsen Richterben. Valószínűleg egy Batkával nemrég folytatott beszélgetésre célozva említi a levél, hogy Bartók Liszt Fe­renc és Wagner Richard irodalmi műveit- nem olvasta és kéri Batkát, küldje el ezeket ol­vasásra. A levélben kifejezett és hangsúlyozod köszönet Batka jóindulatáért csak arra vo­natkozhat, hogy ennek része volt a Richter­rel való kapcsolat létrehozásában. Bartók 1903. július 16-án kelt második le­velében megköszöni Bach egyik motettájának és egy Palestrina-kompozíciónak elküldését. Bartók úgy vélekedik, hogy az ilyen ének­hangra szóló szerzeményeket zongorára átír­va nehéz kihozni, mert így nem hatnak. Szép­ségük régies harmóniákban, a szólamvezetés bonyolultságában és az énekhangok tökéletes összhangjában rejlik, de a szó modern értel­mében hiányzik belőlük a melódia. Bartók m e9 fofl.ia próbálni zongorán is érvényesíteni szépségüket. Kapott Batkáról egy „Liszt-féle" munkát, el fogja olvasni, s azután ezt és a kottákat áttanulmányozás után visszaküldi. Ebből a levélből megtudjuk, hogy a július 7-én említett szimfónia Kossuthról szóló pro­gramzenei alkotás. Mindkét levelet a stájerországi Weiz város­kától nem messze esó Passail helységből írta Bartók. Ez a helység Stájerország északkeleti részében, Gráctól északra mintegy harminc kilométerre fekszik az ott eredő Rába folyó mellett. Bartókkal együtt édesanyja is Passailban tartózkodott, amint ez négy -német nyelven írott levélből megállapítható, amelyeket Bar­tók Paula asszony Passailból 1903. július 25­én, július 31-én, augusztus 1-én és augusztus 9-én írt Batkának. Ezelíböl a levelekből kitűnik, hogy nagy tehetségű fia június 27-én játszott Richter előtt, aki azt ígérte, hogy két-három héten belül értesítést' küld, megvalósul-e az angliai út" és mikor. Az anya nyugtalankodott, hogy Richter elvesztette a címüket, vagy valami más jött közbe, mert már négy hét eltelt és még nem érkezett tőle értesítés. Bartókné tanácsot kér Batkától, mit tegyen Béla, aki nem mer levélben kérdést intézni Richterhez, nehogy megnehezteljen emiatt. Bartókné tud­ja, milyen élénken érdeklődik Batka Bartók Béla iránt, s reméli, hogy kérése nem kelt megütközést. Batka azonnal válaszolt erre a levélre, és júiius 31-én Bartókné megköszöni a választ, melynek tartalma az volt, hogy Bartók Béla írjon Richternek. E levél feladásának napján Richter várva­várt értesítésének már meg kellett érkeznie Passailba, mert Bartókné másnap, augusztus 1-én közli, hogy örvendetes hírt kaptak, fia 1904. február Í8-án lép fel Manchesterben, ahol nemcsak zongorázik majd, hanem bemu­tatják a Kossuth-szimfóniát is. Richter azt írta Bartókéknak, hogy Béla Angliában nála lakhat, és megfelelő útiköltség-megtérítést fog kapni, mivel ismeretlen művészeknek ál­talában nem fizetnek honoráriumot. Mind­kettőjüket nagyon boldoggá teszi Richter ked­vessége. Bartóknénak augusztus 9-én keltezett ne­gyedik levele válasz Batkának egy további le­velére. Július 31-én Bartókné azt hitte, hogy a szimfónia egy hét múlva elkészül, ebből a levélből azonban kitűnik, hogy ez még nem történt meg, mert a hangszerelés több mun­kával járt, mint ahogy gondolták. Az anya itt jelzi, hogy fia Gmündenba fog utazni, ami augusztus második felében meg is történt. A manchesteri fellépéssel kapcsolatban azt olvassuk, hogy ez olyan alkalom, amelytől úgyszólván a fiatal Bartók egész jövője függ, és ezért semmiféle áldozattól nem szabad, visszariadni. Lehet, hogy a kiutazás előtt még állami ösztöndíjat fog kapni, de ha az nem történnék meg, akkor is előteremtik az úti­költséget. A most ismertetett levelekhez néhány ma­gyarázó megjegyzést kell fűzni. Passail a szép stájer hegyek között, a Sem­meringtöl délre és Vas megye határától kö­rülbelül 30 kilométerre nyugatra fekszik. Nem azért keresték fel, mert kellemes, hanem mert viszonylag olcsó nyári üdülőhely. Bartóknak egy magas honoráriumot fizető, gazdag orosz tanítványa. Trofimov Helén a Semmeringen üdült, és onnan jött el Passailba zeneelméleti órákat venni. Bartókékkal együtt nyaralt Pas­sailban egy pozsonyi család, Biermannék; ez kitűnik abból, hogy Bartók Béla Gmundenból már Pozsonyban tartózkodó anyját arra kéri, menjen el hozzájuk és szerezzen vissza tőlük egy Passailban általuk elcserélt kottát. Passail a délfelé kanyarodó Mura és az északnyugat felé nagy ívben haladó Rába víz­választójának közelében fekszik. A passaili tartózkodás is vízválasztónak nevezhető Bartók életútján, ekkor fejeződik be zeneakadémiai tanulmányainak négy esztendeje, rengeteget gyakorol és lázasan dolgozik szimfóniáján, hogy mint zongoraművész és zeneszerző sze­repeljen a zenevilágban. 1903. június 12-én Budapestről azt írja any­jának, hogy július 3-án utazhatnak Passailba, jómaga a Fehring-Grác gyorsvonattal indul reggel Vi 8-kor, anyja reggel 5 órakor Po­zsonyból, Szombathelyen találkoznak és onnan utaznak együtt tovább. Délután 4 órára érnek Weiz városába, ahonnan kocsin kell tovább menni a nyaralóhelyre. A passaili nyaralásról már egy 1903. február 25-én írott levélben is szó van; Bartók Béla közli anyjával a kővetkezőket: „Passailban én csak úgy tölthetnék egy egész hónapot, ha teljesen rendelkezésemre bocsátanának egy megfelelő zongorát (megfelelő az a zongora, amelyért Budapesten 5—6 frt havi bért lehet követelni).' Ha ez nem lehetséges, úgy semmi szín alatt sem leszek ott egy hónapig, hanem csak két hétig. Ellenben két hétig minden zongoLd nélkül elleszek." (Bartók Béla levelei. Az utolsó két év gyűjtése. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Demény János, Budapest, 1951, 33. o.) Már szinte a nyaralás küszöbén, 1903. jú­nius 18-án Pozsonyban élő anyjához intézi a kővetkező sorokat: „Az orosz lánv (Trofimov Helén) most mindjárt Passailba akart menni. De azt írták neki a gráci zongoraraktárosok, hogy oda nem kölcsönöznek zongorát!!! Nahát, most mi lesz!! Félnek, hogy Passailban nin­csenek szakértő emberek a zongora ki- és becsomagolásához. Én most írtam kettőnek, hogyha én ezeket az embereket Grácból el­hozatnám, nem adnának-e akkor kölcsön zon­gorát ... Ha sehogy sem lehet Grácból zon­gorát kapni, akkor a pozsonyi zongoránkat kell odavitetni, de akkor arra kérlek, hogy a felét a költségeknek fizetnéd meg, mert a szállítás 30 frt-ba kerül; az a zongora augusztus hóra is ott maradna. Mert az ki van zárva, hogy én zongora nélkül legyek egy hónapig. Ebben az esetben legfeljebb 10 napig maradhatnék Passailban ... Gianicelli értesített, hogy Rich­ter jövő héten jön Budapestre." (Bartók Béla levelei i. m. 45. o.) E levélnek utolsó mondatából arra lehet következtetni, hogyha Bartók Béla Richter előtt, mint anyja a Batkához intézett első levelében említi, 1903. június 27-én játszott, akkor ez a találkozásuk valószínűleg Buda­pesten történt. A győri születésű Hans Richter (1843—1916), akit 1867-ben Luzernben közvetlen kapcsolat fűzött Wagner Richárdhoz, 1871-től 1875-ig Budapesten a Nemzeti Színház karnagya, ké­sőbb a bécsi Opera első karmestere és fil­harmóniai hangversenyek dirigense volt, 1900 óta pedig Angliában tartózkodott. Életrajzá­ban mindig említette, hogy Mozarttól Brahm­sig minden klasszikus zeneszerzőt pontosan tudott zenekarával tolmácsoltatni. Tegyük hoz­zá, nemcsak Brahmsig, hanem Bartók Béláig. Richter 60 éves volt, amikor Bartókot először hallotta játszani, s a zenetörténet legnagyobb­jainak zenekari tolmácsolásában kiváló kar­mester megértő és ítélő képességének töret­lenségéről tett tanúságot, amikor Bartók ang­liai szerepeltetésére vállalkozott. Bartók 1903. augusztus 23-án már Gmun­denból ír anyjának; ugyanakkor ott tartóz­kodnak Dohnányiék és a budapesti Koessler János professzor. Az augusztus 18-án befeje­zett Kossuth-szimfóniát eljátssza nekik. Pas­sailra nem valami elégedetten gondol vissza. ,, ... Jövőre ilyen helyet ajánlok nyaralásra (Gmundent gondolja), mert a« olyan Passail­féle helységek, amelyekben száz és ezeí a kellemetlen körülmény, azonfelül majdnem semmiféle szép kényelmes séta nincs, nem a legalkalmasabb erre a célra. Igaz, hogy va­lamivel drágább itt az élet, mint amott, de nem túlságosan sokkal." (Gmundenban szor­galmasan készül a decemberre tervezett berlini és a február elején megrendezendő bécsi fel­lépésre). A Batka Jánoshoz intézett két Bartók levél nem ad teljes képet Bartók levélírói egyéni­ségéről, mert a nagy korkülönbség a levél küldője és címzettje között, azután a levelek­ben kifejezésre juttatott köszönetek és kéré­sek fesztelen közvetlenség helyett inkább bi­zonyos társadalmi ünnepélyességnek adtak he­lyet. Ahol ilyenek nc-m kötik Bartók tollát levelezés közben, tanúi vagyunk ötletességének és igen világosan egymáshoz sorakozó mon­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom