A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

Az országos vita margójára A pártlevél nyomán kibontakozott országos vita már elérte csúcspontját, de az itt felvetett problémák legcélszerűbb, leghelyesebb megoldásáról bizonyára még sok szó esik. Az országos vitában, melynek fő kérdése az életszínvonal emelésének módja volt, minden józanul gondolkodó, becsületes dolgozó, a szocializmus minden öntudatos építője úgy tette meg észrevételeit, hogy számolt a realitásokkal, és az életszínvonal tervezett emelését két síkon mérlegelte. Egyrészt szociális szemszögből, másrészt népgazdaságunk fejlesztése szempontjából. Másként nem is cselekedhetett, hiszen csak azt fogyaszthatjuk el, amit termelünk. S hogy a termelés mértéke a lehető legnagyobb legyen, ahhoz a termelők megfelelő ösztönzése, személyes érdekeltsége is szükséges. A nagy számban befutott és elhangzott észrevételek közül tehát csak azok a javaslatok bizonyulnak igazán értékeseknek, amelyek a köz- és egyéni érdek összeegyeztetéséből születtek meg, és népgazdaságunk további hatékony fejlesztésében látják anyagi és kulturális színvonalunk emelésének biztosítékát. Olcsó és hasznavehetetlen az olyan recept, amely pl. egyszerűen azt ajánlja, hogy 10 százalékkal csökkentsék az élelmiszerárakat. Tagadhatatlan, hogy mindannyian örülnénk az élelmiszerárak lényeges leszállításának. Mindenekelőtt a többgyermekes családok fogadnák szívesen ezt a megoldást. Ámde erről egyelőre még nem lehet szó. Szövetkezeti nagyüzemi termelésünk még nem elég fejlett, gabonanemüekben iegyelőre jelentős, behozatalra szorulunk, mezőgazdaságunk termelékenysége az iparhoz képest még alacsony, nem egy szövetkezet az építés kezdeti nehézségeivel küzd stb. Elért eredményeink helyenként szépek és biztatók, de még sok a tennivaló, főleg az állattenyésztés terén. Az élelmiszerárak 10 százalékos csökkentése 5 milliárd koronát jelentene. Márpedig ennyit nem fordíthatunk e célra mai nemzeti jövedelmünkből. Általános, nagyobb méretű élelmiszer árleszállításra csak akkor kerülhet sor, ha mezőgazdaságunk általában szocialista jellegű lesz, s a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés minden előnyét a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk. Ez azután lehetővé tenné, az eddigi gabona és egyéb élelmicikkbehozatal jelentékeny csökkentését, vagyis komoly devizamegtakarítást eredményezne. Emellett lényegesen fokozná szövetkezeti parasztságunk jövedelmét, a munkaegység értékét. Helyesek voltak a vitában felszólalók zömének mérlegelései, melyek az életszínvonal emelését a munkabérrendszer átépítésével óhajtják elérni. Fejlődésünk mai fokán semmiképpen sem becsülhetjük le a bérek ösztönző erejét. Csak a munkásosztály ellenségeinek lehet kifogása a műszakilag megokolt normák következetes érvényesítése és a szakképzettség megfelelő anyagi értékelése ellen. Melyik öntudatos dolgozó akadhat fenn azon, hogy a magasabb munkabért az kapja meg, aki azt jobb teljesítményével, szaktudásával, szorgalmával, ügyességével, nagyobb munkatermelékenységével megszolgálta. A gazdasági életnek megvannak a maga törvényszerűségei. Ahol a munka értékeléséről, anyagi jutalmazásáról van szó, ott nem tolhatunk előtérbe csupán szociális szempontokat, mert nyilvánvaló, hogy minden egyenlősdiség végeredményben csak árthat a dolgozóknak. Ezért helyénvaló és nagyonis időszerű a tervezett tarifarendszer fokozatos megvalósítása. Ez a tarifarendszer, számolva a munka jobb megszervezésével, buzdítólag kíván hatni a szakképzettség további fejlesztésére s a termelés fokozására, amely nélkül lehetetlen volna a jövedelem tényleges értékének növelése. Ma, mikor az atomerő ipari célokra történő felhasználása, valamint termelésünk egyre nagyobb méretű automatizálása időszerű kérdéssé vált, életünk mind nagyobb . igényeket támaszt a szakképzettség iránt. Jirí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja a december 13—15-e között lezajlott III. CSISZ-kongresszuson elmondott beszédében joggal domborította ki e probléma fontosságát, amikor többek közt kiemelte, hogy: „Főképpen a fiatal munkások és technikusok kollektíváinak kellene kötelezettségvállalásaikat egyre szorosabban összekötni azzal a becsületes elhatározással, hogy elsajátítják az új technológiát, az új technikai módszereket .:." Sajtónkban számos cikket olvastunk a munkafegyelem további szilárdításának szükségéről, a közszolgáltatások minőségének javításáról, szocialista belkereskedelmünk piackutatásának tökéletesítéséről, a körültekintőbb árubeszerzés fontosságáról, a szocialista tulajdon fokozottabb védelméről stb. Mindez igen fontos feltétele életszínvonalunk emelésének. Mindennapi problémáink sorában kiemelkedő szerepet játszik a lakásépítés. Ha elgondoljuk, hogy 1947 óta 444 ezer lakást építettünk s az elkövetkezendő 12 esztendő folyamán 1 millió 200 ezer lakást akarunk felépíteni, akkor érthetjük meg csak igazán, miért helyez a párt s a kormány oly nagy súlyt a folyamatos építési módszerre, az épületelem-gyártás fejlesztésére, a vállalati és szövetkezeti építkezésekre s elsősorban az érdekeltek szélesebbkörű bevonására. E vázlatosan felvetett problémák is igazolják, hogy a jól átgondolt, ösztönző hatású javaslatoknak számos összefüggéssel kell számolniuk. — szirt — Őszirózsa őszirózsa, színe halvány — Kinyílott a kertünk alján. Néha, néha el-elnézem, Mint hajlong az őszi szélben. Valamikor régen, hajdan, Sokat hordtam gomblyukamban. Odaadtam egy kislánynak, A szép Majdan Marikának. Sok-sok csókot adott érte, Régen volt az. Elmúlt. Vége. Éjszaka Éjszaka van, aludni nem tudok. Kopott kis széken ülve búsulok. Asztalon könyvek, sehol semmi rend, Kis szobámban litániáz a csend. Eszembe jut régen halott anyám, Hattyúként úszók emlékek taván. Magam elé idézem ősz haját, Arcát, szemét, kezét meg sóhaját. Gondolatban beszélgetek vele, Meg-meg simítja arcom kis keze, Mint egykor, régen, ha jöttem haza, Valahonnét messziről,'' éjszaka. TÖTH GYULA Külpolitikai összefoglalónk Az ENSZ-közgyülés XIII. ülésszaka december 13-án fejeződött be. Tanácskozásai abban az "időben kezdődtek, amikor az USA intervenciós csapatai a szabadságszerető libanoni nép földjét tiporták, az angol egységek pedig Jordániában Husszein király roskadozó trónja felett őrködtek. Ámde a világ békeszerető népei tevékenységükkel, erőteljes tiltakozásukkal, a béketábor erélyes fellépésével kikényszerítették az intervenciós haderők visszavonását. A Távol-Keleten azonban még mindig tart az USA agressziója a népi Kína ellen, pedig a XIII. ülésszak általános vitája világosan megmutatta, hogyan vélekednek a világ népei az USA távolkeleti agressziójáról. Nem következett be érdemleges fordulat a leszerelés kérdésében sem, melynek megoldására a Szovjetunió küldöttsége átfogó, részletes programot terjesztett elő. Az USA nem akarja beszüntetni az atomfegyverekkel folytatott kísérleteket. Angol és francia szövetségesével továbbra is kitart a '-"tasztrofálisan felduzzadt hadiköltségvetések mellett. Mégis a leszerelésről folytatott vitának legalább annyi haszna volt, hogy élesebben domborodott ki azoknak az államoknak növekvő ellenállása, melyek a leszerelés problémájának pozitív megoldását követelik. Sikernek tekinthető az is, hogy határozatot fogadtak el. melynek értelmében az ENSZ összes tagállamainak képviselőiből alakul ki a leszerelési bizottság. Ez is kétségtelenül a szovjet diplomácia győzelme. Sikernek tudható be továbbá, hogy megbukott az USA kísérlete, amely arra irányult, hogv az ENSZ ún. fegyveres erőket létesítsen. Kedvező eredményként kell értékelni azt is, hogy Csehszlovákia és több más állam javaslatára határozatot hagytak jóvá, amely szerint szükséges, hogy valamennyi állam gyakorlatilag érvényesítse a békés együttélés elvét. Az ENSZ XIII. ülésszaka megvonta tehát a válaszvonalat a Szovjetunió, illetve a körülötte felsorakozó békeerök és a lázas fegyverkezést. továbbá a katonai tömböket szorgalmazó USA-val egy húron pendülő államok között, melyek élezik a nemzetközi helyzetet, és a nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomásán munkálkodnak ... Mint V. A. Zorin egy sajtóértekezleten kijelentette a Szovjetunió a jövőben is kitartóan fog küzdeni a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a megoldatlan kérdések békés rendezéséért, a lázas fegyverkezés beszüntetéséért s az egyenjogúságra épített nemzetközi együttműködésért. A párizsi NATO-értekezlet azonban sajnos ismét bebizonyította, hogy a nyugati nagyhatalmak nem hajlandók letérni az atomfegyverkezés és a rakétakilövő pályák szervezésének útjáról, melynek veszélyességére a Szovietunió külügyminisztériuma legutóbb decemberi 13-i jegyzékében utalt. A Szovjetunió külügyminisztériuma az Északatlanti Tömb összes tagállamainak elküldte a jegyzéket, amelyben megismételte javaslatait. Ezek a javaslatok meg nem támadási szerződést ajánlanak fel az Északatlanti Tömb és a Varsói Szerződés tagállamai közt, javasolják továbbá, hogy Közép-Európában atom- és rakétafegyver mentes övezet létesüljön, s hogy csökkentsék az idegen területen állomásozó had. erőket. A Szovjetunió ajánlja továbbá, hogy Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad város legyen. A Szovjetunió jegyzékében nem hagyott semmi késéget aziránt, hogy a béketábor bármely állama ellen elkövetett agressziós kísérlet szükségszerűen az Északatlanti Tömb rakétakilövő-pályái elleni megtorlást vonná maga után. —Szirt— 9