A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

ic Vállvetve a szabadságért Prológus Boszorkánykonyhák kénes füstje fojtogatta a pacsirtát e különös márciusi napokban. Középkori inkvizítorok és landsknechtek vérszomjas utódai, mellükön az átok jelével, a szvasztikával megbecstelenitették az ártatlan­ságát tehernek érzó szüzet — Hitler lerohanta Ausztriát. A frakkos keselyük ájtatos szemforgatással szörnyülködtek a .világ közvéleménye előtt, de a képmutatás kulisszái mögül Párizsban, Lon­donban és New Yorkban kaján vigyorral nógatták az ámokfutó káplárt: — Menj tovább keletre, az untermenschek vidékére,, és tiéd lesz Prága, Varsó, Budapest, Minszk és Moszkva! Néhány nappal az Anschluss után Litvinov szovjet külügyi népbiztos sajtófogadást rende­zett külföldi laptudósítók részére. Az angolszász újságírók — mivel tudták, hogy a lengyelek és románok nemigen mutatnak nagy hajlandóságot, hogy a Csehszlovákia segítségére siető szovjet csapatokat átengedjék — rosszul titkolt kár­örömmel kérdezték Litvinovtól: mi lesz Cseh­szlovákiával. A kíváncsiak határozott feleletet kaptak, a népbiztos kijelentette, hogy a Szovjetunió eleget tesz minden- kötelezettségének, amely az 1935-ös francia—csehszlovák—szovjet szövetségi szer­ződésből a Szovjetunióra hárul. Majd Chaczynszki, a Lengyel Távirati Iroda munkatársa tette fel a kérdést: „Milyen úton jutnak el a szovjet csapatok Csehszlovákia te­rületére?" Litvinov erre higgadt hangon jegyezte meg, hogy szükség esetén találnak utat is, ez azonban a szovjet nagy vezérkar gondjai A felelet zavart és meglepetést keltett a nyugati újságírók és diplomaták körében! A Szovjetunió úgylátszik mégsem agyaglábú óriás — döbbentek rá Párizsban, Londonban és Prágában a valóságra. És elkezdődött az aljas játék. A csehszlovák tőkések francia és angol part­nereik közreműködésével mindent elkövettek, hogy gyakorlatban hatálytalanítsák a hármas segélynyújtási szerződést. Hiába jelentette ki jó egynéilányszor a szovjet kormány: igenis min­den esetben hajlandó megsegíteni Hitler táma­dása ellen Csehszlovákiát, tehát még akkor is, ha Franciaország felmondja a szerződést. *t m Benes, Beran, Hodza, Ripka és a töb­t\ biek nem akartak a szovjet hadsereg oldalán harcolni. Tudták, hogy a cseh­szlovák nép nem hagyná magát a jövőben többé kizsákmányolni a Preissektől, Katáktól és Schich­tektöl .. . Ezért e nagy honatyák és „hazafiak" Inkább eladták hazájukat és népüket. Hiába állott a lengyel határon készenlétben harminc szovjet hadosztály és ötszáz nehéz bombavető, az árulók visszautasították a segítséget, sőt saját katonáik kezéből is kiverték a fegyvert. Nyugaton megelégedéssel vették tudomásul, hogy Közép-Európában a demokrácia egyetlen zöld hajtását a porosz csizmák eltiporták, és a Párizsba meg Londonba emigráló csehszlovák vezérek dicséretben részesültek azért, hogy a kitűnő fegyverekkel ellátott csehszlovák had­sereg úgyszólván puskalövés nélkül ürítette ki a bevehetetlen vasbeton erőd övezeteket, a cseh­szlovák Maginot-vonalat. Nem így Moszkvában! A szovjet emberek — vezető államférfiak és egyszerű polgárok — csodálkozva és sajnálkozva vették tudomásul, hogy a huszita ivadékok ön­ként vállalták a hitleri rabigát. München volt a tragédia első stációja, majd jött ezerkilencszázharminckilenc március tizene­gyedike és tizenötödike. Az SS-legények bevo­nultak a Hradzsinba, és Szlovákia felett a Hlin­kagárda kettős kereszttel díszített kék zászlaja lengett. Hamis próféták békéről és nemzet­mentésről szónokoltak úton-útfélen, pedig a tör­ténelem legsötétebb évei, az erőszak és terror uralma sújtotta Csehszlovákia népeit. Könny- és véráradatban úszott az ország, börtönökben és koncentrációs táborokban pusztultak a hazafiak, és az antifasiszták legderekabbjait a hóhérbárd és kötél várta. És Csehszlovákia feldarabolása ellen az öt világrész kormányai közül egyedül a szovjet külügyi népbiztos tiltakozott. Küzdelem a hétfejű sárkány ellen Az emberirtő német fasizmus elleni nem­zeti ellenállásnak három gócpontja ala­kult ki. Egy otthon, egy Nyugaton és egy pedig Moszkvában. A hazai ellenállás szervezői, vezetői, valamint legbátrabb és legkövetkezetesebb hívei a kom­munisták voltak, ök a moszkvai demokratikus emigrációval állottak állandó összeköttetésben, és ténykedésüket, szabadságharcukat a szovjet szocialista állam fasisztaellenes küzdelmével han­golták össze, abban reménykedve, hogy Hitler veresége után Csehszlovákia nem lesz többé ide­gen érdekek kiszolgálója és a dolgozó nép nya­kára nem telepednek vissza a nemzetközi töke vérszopó piócái. ityfVán Párizsban és Londonban hitték a mün­chehisták, hogy a régi szép napok még egyszer viszatérnek, és minden úgy lesz, ahogy régen volt! Ezért váltak a nyugati hatalmak ügynökei­vé Benes, Hodza, Ripka, Zenkl, Ingr tábornok és mások, ezért paktáltak a kollaboráns Hácha kormányával és azért követtek el mindent, hogy Hitler csapásai alatt elvérezzen a Szov­jetunió és a legyöngült nácikat, amerikai és angol csapatok likvidálják. Reakciós tábornokok és ezredesek vezetésével különleges csapat­egységeket toboroztak és képeztek ki, me­lyeknek fó feladatuk a rend fenntartása lett volna az új Csehszlovák Köztársaságban. És hogy milyen lett volna cz a szabad haza, arról ékesen szól az a körülmény, hogy Be­nesék a kommunista meggyőződésű katonák százait záratták francia és angol földön kon­centrációs táborokba. Olyan ismert kommu­nisták, mint Kreibich szenátor, és mások tizen­nyolc hónapot töltöttek angol fegyházakban. Egységeiket a csehszlovák és szovjet nép ellen ' szándékoztak felhasználni. Élethalálharc Ezerkilencszáznegyvenegy június huszon­kettedikén a német fasiszták orvul meg­tádaták a Szovjetuniót. Horogkeresztes bombavetők ezrei, tankok, páncélos kocsik tízezrei és hitler-legények százezrei szórták a halált szovjet földön. Gyújtogattak és romboltak, ra­boltak és öltek gyereket, nőt és férfit. Falvak, városok lakosait legyilkolták, járásokból és kerületekből minden emberfiát elhurcoltak Né­metországba, rabszolgamunkára. Ezalatt Csehszlovákiában Urx, Fucik, Vancura és a kommunisták leghívebbjeinek százai kerültek1 hóhérkézre. És az események hatása alatt Benesék — természetesen London és Washington bele­egyezésével — megkötötték az új szövetségi szerződést a Szovjetunióval. Ez a szerződés az emigráns csehszlovák konnány tekintélyét öregbítette nemzetközi viszonylatban, mivel a Szovjetunió ismerte el elsőnek Beneséket hazánk egyedüli törvényes kormányának, úgy­hogy ezután Anglia, Franciaország és az USA sem tehettek mást, minthogy elismerték a har­coló Csehszlovákiát; de jellemző rájuk, hogy nem garantálták régi határaink visszaállítását. A szovjet kormány azonban az erkölcsi segít­ségen kívül komoly lépéseket tett a nemzeti ellenállás megszilárdításáért. Svoboda alezredes annak idején lengyel földről a Szovjetunióba menekült katonai egységét Buzulukban összpon­tosították, és szovjet kiképző tisztek segítsé­gével harcképes alakulattá formálták. »A mosz­kvai csehszlovák emigráció, Gottwald, Sverma, Nejedly, Kopecky, Fierlinger nagykövet és a többi elvtársak egy olyan csehszlovák katonai egység megszervezését vették ugyanis tervbe, mely Zsizska unokáihoz méltón venné ki részét a Hitler elleni felszabadító háborúból — termé­szetesen a Szovjetunió oldalán. Londonnak azonban más tervei voltak. Az egyre erősödő katonai egységet először Iránba majd Angliába akarta szállitatni csakúgy, mint a reakciós lengyel kormány Anders polyák lé­gióját, majd látván elgondolásainak kudarcát a legaljasabb intrikák révén igyekezett felbom­lasztani az alakulat fegyelmét és harci készségét. Végül is már csak a szlovák gyors­hadosztály több ezer katonaszövekényéböl fel­duzzadt brigád teljes pusztulását óhajtotta. Ám Beneá tervezett és a történelem végzett, vele, és elvbarátaival, Ripkával, Zenkllel és a töb­biekkel. A londoni csehszlovák kormány Szovjetunióhoz való viszonyáról a buzuluki intrikák adják a legjellemzőbb képet, beszéljen hát a tanú, aki mindezt halotta, látta és átélte. Acsehszlovák sorozó bizottságban egy kékszemű, kopaszfejű törzskapitány és a sorozó orvos, ha tehették nem' sorozták be a kommunista önkénteseket. így elutasítottak három kommunista emigránst is, bár valamennyien egy évig harcoltak a szovjet hadseregben. Végül is Dr. Vrbensky őrnagy és Dr. Fierlinger csehszlovák nagykövet közbelé­pésére mindhárman az alakulat tagjai lesznek. Ám Pika alezredes, a csehszlovák katonai misszió főnöke azonnal jelenti az esetet Lon­donnak, és panaszt emel Vrbensky, Fierlinger és Svoboda alezredes ellen. Sajnos itt nem zárhatják várbörtönbe a kom­munistákat, mint Iránban és Angliában, sőt kénytelenek őket az alakulatba besorozni. De egy lehetőségük mégis van. A spanyol inter­brigádban és a vörös . hadseregben szerzett katonai rangjukat nem kell elismerniük. A régi csehszlovák szolgálati szabályzat hatásos fegyver a londoni diverzánsok kezében. így Spiegel spanyol interbrigádista zászlóaljparancsnok Pika tisztjelnek intrikái miatt közlegénynként szolgál. Szokolovónál azonban mint hős esik el. Klement Gottwald és Václav Kopecky meg­látogatják a buzuluki alakulatot. Pika alezredes tisztjei követik kopóként a két kommunista képviselőt. Mindketten hóssiességre buzdították a fiúkat! Londoni vendég is ellátoqat Buzulukba. Őt nemigen érdekli a kiképzés, a legénység harci hangulata, a fegyverek. Ingr hadügyminiszter úr és tábornok csak ügynökeit, Mrnka hadnagyot. Malik kapitányt és Sédmik őrnagyot instruálja, hogyan folytassák bomlasztó munkájukat! Ám hiába minden intrika, hiába suttoqnuk hiszékeny fülekbe aljas pletykákat, a Svoboda-brigád öntu­datos katonái szovjet testvéreik oldalán akarnak Hitler ellen harcolni. Elérkezik a nagy nap Az alakulat nevében Svoboda ezredes táv­iratot intézett J. V. Sztálinhoz, a szovjet véderök főparancsnokéhoz, küldje a zászlóaljat a frontra, hogy a cseh­szlovák hazafiak szemtől szemben a halállal bi­zonyíthassák be" hűségüket' a testvéri szovjet nép iránt. A szovjet főparancsnokság helyt adott Svoboda ezredes kérésének, t. ondón azonban megfenyítette az ősz parancsnokot, hogy nem tartotta be a régi csehszlovák hadsereg nafta­lintól bűzlő szolgálati szabályzatát. A zászlóalj Szokolovo ukrán községben esett át a tűzkeresztségen. Ott esett el Frank had­nagy, Spiegel az interbrigadista és Jaros ka­pitány is, akit in memóriám a Szovjetunió hő­sévé avattak. Az alakulat nyolveanhárom kato­nája kapott magas szovjet kitüntetést. Csak egyetlen áruló akadt. Bizonyos Vávra nevezetű alak, miután gyáván dezertált a tüz­vonálból, hogy szökését szépítse Kujbisevben mint .hírmondó újságolta el Pika ezredes úrnak a zászlóalj teljes megsemmisülését. Pika nagy örömmel közölte Londonnal az alakulat tragé­diáját. Moszkvában egy díszgyülésen mint ünneprontó akarta felolvasni a hiúb hírt; azon­ban bizony nagy megrökönyödéssel látta, nogy az „elpusztult" zászlóalj küldöttsége magas ki­tüntetéseket vesz át a szovjet hadügyi biztos megbízottjától. Pika az álhírért Benestől orrot kapott, a hős tanú pedig nyolcévi fegyházat mint katona­szökevény. A londoni hősök alkonya Szokolovo után a zászlóaljat kivonták a tűzvonalból. Az elszenvedett vesztesé­gek ellenére a zászlóalj létszáma ugyan­is egyre növekedett és lassan brigáddá for­málódott. Az alakulat parancsnoka továbbra is Svoboda ezredes lett, hiába akarták őt a lon­doniak eltávolítani. Ezért, vagy talán éppen ezért, Ingr hadügyminiszter úr igen nagy ér­deklődést tanúsított az alakulat iránt. A bri-10

Next

/
Oldalképek
Tartalom