A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-21 / 25. szám
Edward Hartwig lengyel fotóművész prágai és párizsi kiállítása Az átlagos olvasó talán még nem ismeri Edward Hartwig nevét. De annál jobban ismerik a szakemberük s a nemzetközi fényképklállltások látogatói. Hartwig ma Lengyelország élvonalbeli fotóművészei közé tartozik; egyik megalapítója a Lengyel Fotóművészek Egyesületének s a fotóművészek nemzetközi szervezetének a FIAP-nak is. " Hartwig most önálló kiállítás keretében mutatja be a prágai s a párizsi közönségnek érdekes képeit. A lengyel fotóművész több, művészi felvételekből összeállított albumot is kiadott mér. Ezek közül legnevezetesebbek a „Lengyel föld, lengyel kenyér" s a „Krakkó" cimü kötetek. Szakemberek nagy elismeréssel emlegetik Hartwig tudásét és művészetét. A jószemü ügyeskezű és sok eredeti ötlettel jelentkező lengyel fotóművész prágai és párizsi kl állításának anyagából mutatjuk be „A képzőművészeti akadémián" és „Az ember barátai" cimü művészi felvételeket. Tárgyuk megválasztásából, s művészi megoldásukból ls látjuk, milyen biztos kézzel nyúl Hartwig a fény és árnyék ellentételnek hatásos hangsúlyozásához; képei realisztikusak, megkapóak és vonzók, olyan fotómüvészszeme keresi és találja meg a témát, aki a mindennapi élet minden mozzanatában meglátja azt, amit érdemes megörökíteni. W 8 Zéherjén virághabos gyümölcsfék serege, széles kék ég és tavaszi verőfény fogadott. És a csönd. Mozdulatlan, selyemlágy csönd. Hamar rájöttem: Itt ls nagyot változott a világ. Öreg, kisablakos házikókat mellőztem, de közelükben kész, vagy félig kész új házak büszkélkednek. A templom régi, de az iskola új. Az egyik ház homlokzatán ez áll: épült 1883-ban. De a domb aljában tető alatt van már a szövetkezet hatalmas, új Istállója. A Boholyék megtára roskadozó, vén épület. De az egyik ablakból rádiózene árad kl a néptelen útra. A villanyt nemrég vezették be a faluba. Az út baloldalán árok húzódik, mellette csövek, mélyeknek az árok lesz takaróágyuk. Ez lesz a vízvezeték. A vizet a közeli kastély-domb forrása szolgáltatja. A falu kicsiny, s kissé félre esik a főútvonaltól. A Boholyék háza furcsa ház. A hátsó része régi, ez volt valaha a házuk. A régi ház elé, az utca felől, később új szobát ragasztottak, ajtó köti össze a régivel. Most úgy fest a ház, mint az olyan ember, aki vadonatúj zakót visel, de a nadrágja meg a cipője ócska. A régi szobában beszélgetek Boholy Zoltánnal. Én a karoslócán ülök, ó az asztal mellett áll. Nyugtalan lélek, nem tud egy helyben maradni. Apja az imént ment kl a mezőre, anyja az udvaron dolgozgat. Egyedül vagyunk. A szoba hűvös, jó itt Ilyenkor, mikor kint erősen tüz a nap. A fal mellett öreg láda, oldalán kopott virágok. Öreganyó kapta, valamikor, esküvője előtt. A kövér mestergerendén felirat olvasható: „Kós Andrásné Kovács Sára építette az 1880-dik évben". Egy hfján nyolcvan esztendős tető alatt ülök. De sok mosolyt, de sok ölelést láthatott ez a vén gerenda. De sok könnyet! A falon, egy magasságban, három faajtócskát látok. — Sok gömöri falut ismerek, de ilyet még nem láttam. MI ez? — Vakablak — mondja Boholy Zoltán. Jő Ideje figyelem ezt az embert, de eddig még egyszer sem mosolygott. Visszanézek a falra. — Vakablak? Odalép, kinyitja a klsajtót. A mai ember így nevezné: falba süllyesztett szekrényke. Két polc van benne, a polcokon könyvek, szakadt biblia, orvosságos üvegek. S most nézzük Boholy Zoltánt. A járási székhelyen kétféle vélemény alakult kl róla. Az egyik: ügyes amatőr-régész. A másik: romantikus álmodozó. Melyik a helyes? Erre keresem a választ. Harminc esztendős, nőtlen. Jelenleg az EFSZ épftö-csoportjában dolgozik. Arca kerek, rőzsás. Haja ritka. Szeme kicsiny és kemény. Teste hízásra hajlamos. Inkább városi hivatalnoknak néznéd, mint parasztnak. Két dolgot mér tudok róla: fojtott nyugtalanság ég benne és nagyon komoly. Szűkszavú ember, a beszélgetés nehezen Indul. Mondatai tömmörek, világosak. Mikor elemibe járt, tanítója házi feladatként domborművű térképet készíttetett növendékeivel. Boholy Zoltán munkája volt a legsikerültebb. A tanító később várakat, épületeket rajzoltatott velük. Boholy igen élvezte ezt a munkát. Később — önként —. agyagból formálta meg Beckó várát a tanítónak. Utána Fülek vára következett. S az elemista gyerek keresni kezdte azokat a könyveket, melyekben várakat ábrázoló képek, régi leírások voltak. Az építmények mellett a régi bútorok, fegyverek, ruhák is érdekelni kezdték. Polgár is ta korában tovább bújta a monográfiákat, lexikonokat. Elhatározta, hogy régész lesz. Ebben az időben a háború lélektépő szelét már erősen érezte a falu, s megérezte az amúgyls érzékeny lelkű fiatal diák is. Egy napon —. ma sem tudja, ml célbői — felkerekedett s Budapestre szökött. Egy szakácsnőnél száll meg, aki régebben Zeherjén lakott. A szakácsnő Budán szolgált, s a tizennégy éves Boholy Zoltán reggeltől napnyugtáig Buda öreg épületeit nézegette. Pár nap múlva hazajött. — Apám bottal várt a kert alatt — mondja. De most sem mosolyog, pedig ez az epizód — Boholy Zoltán annyi év távlatéból — Igazén tréfásnak tünlk. Tekintetét keményen rám szegezi, arca lágy és mozdulatlan. Különös ember. A negyedik polgárit nem tudta befejezni, mert az Iskolát az arcvonal közelsége miatt bezárták. A felszabadulás után nem járhatott Iskolába, mivel anyanyelvén klv^il más nyelvet nem tudott. Órákra járt, de — nem csekély bosszúságára — az idegen szőra hallatlanul botfülünek bizonyult. 1948 után tovább tanulhatott volna, esetleg megánúton. Addig okoskodott azonban (öregnek érezte magát), míg egy szép napon be kellett vonulnia katonának. Mint katona gondolt egyet, lerajzolta Fülek várát, .s a rajzot elküldte a fülekl múzeum Igazgatóságának. Napok múlva levelet kapott Fülekről: nem akama-e a járási múzeum laboratóriumában dolgozni? Az ajánlatot örömmel elfogadta, — hiszen gyerekkora óta ilyesmiről ábrándozott. Mikor leszerelt, a mártani múzeum Igazgatósága tanfolyamra küldte Bratislavába. Ezt sikeresen elvégezte. Fülekre készült, hogy munkába lépése előtt gyakorlati tanulmányokat végezzen. S ekkor, álmai megvalósulásának kapujában szülei fogták meg, tartották vissza. Apja abban az időben még idegenkedett a szövetkezettől. Hogy a beadást teljesíteni tudja, Zoltán fiának is meg kellett fognia a kasza nyelét. Hosszú hónapok, évek teltek el, mlg az öreg Boholy megértette, hogy a szövetkezetben jobban lehet élni. Belépett az EFSZ-be, fia pedig •a kőműves-csoport munkása lett. S Boholy Zoltánban most, harminc éves korában, újra felparázslott a régi vágy. Múzeumi vezetőkkel lépett érintkezésbe, arról tárgyal vefütí, ném vehetnék-e fel laboránsnak intézetükbe. Ügy véli, szándéka, nehézségekbe fog ütközni. — Mit olvas most? — kérdem. — Könyöki József egyik munkáját — feleli. Fényképeket, .újságkivágásokat rak elém. — Barokk szekrény — mutat az egyik képre. Ujja egy másik ábrára siklik: — Olasz művész munkája. Betléri, árvái, vöröskői bútorokat, kastélyinterlöröket mutat. Saját rajzai is vannak. Rajzai ügyeskezüségről tanúskodnak. — Nézze", egy érdekes dolog — mondja. Szakadozott szélű jegyzőkönyvet tesz az asztalra. Szőlő-törvények, a XVIIII. századból.. Hajdanában szőlőtermeléssel foglalkoztak a zeherjeiek. Később a szőlők kipusztultak. A könyv lapjai sárgák, a lúdtollal Irt betűk fakók. Ogy létszik, Írnoknője volt a hajdani bárónak. A jelek arra mutatnak, hogy a kastélyban megtűrt, árva leány "lehetett az Illető. (Ki lehetett? Hogy került a kastélyba? Hogyan élt ott? Hol szerezte műveltségét a nevéről ítélve plebejus szármázású leány? 1754-ben! Nem tudjuk meg soha.) Boholy Zoftán szabad óráit a járási székhely múzeumában művészettörténettel foglalkozó városi ismerőseinél, vagy öreg könyvek, új folyóiratok olvasásával tölti. S bízik benne, hogy vágya, mely gyerekkora óta hevíti, mely többször hamvadásnak Indult, fim újra fellángolt, egy napon mégis teljesül. Szótlanul ülünk. Szeme keményen néz rám. Arca most ls mozdulatlan. Álmodozó csupán, vagy több annál? — a kérdésre Ily rövid Idő alatt, sajnos, nem tudtam választ szerezni. Jó lenne, ha valami lelkes ember, egy régész, vagy hasonló szakmabeli, eloszlatná a Boholy alakja körül lebegő homályt. Mert harminc éves már, s az élet igen rövid. Egy biztos: tanfolyamot végzett, és valóban ügyes embernek látszik Ki tudja, milyen értékek rejtőznek benne? VERES JÁNOS RéqiséQek szerelmese Hartwig: „A képzőművészeti akadémián" Hartwig: „Az ember barátai"
