A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

JUHÁSZ GYULA: Munkásgyermekhimousz Előre föl. fiúk. leányok. Miénk a föld, miénk az ég. Nekünk teremnek a virágok Es minket vár a messzeség! Induljunk vígan és remélve A boldog, szép jövő elébe. Mienk a hely a nap alatt, Mig szivünk bátor és szabad! Előre föl és kéz a kézben Táncoljunk, míg csak 2eng a dal. Mienk az erdők és a rétek. Ujjongjon mind, ki fiatal! öröm zászlóját hadd emelje A lelkünk, boldogan repesve. Remény zenéjét hadd lobogja A szivünk, egy érzésbe forrva! Előre, föl, mienk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az igéret És bennünk ring a jóremény! Fiúk, leányok lépjetek be A vidám és békés seregbe, mely rózsáidat hinti szét Barátság és testvériség! Leng a hinta, labda röppen, tornyosul a homokvár, nálunk, mint a csengő paták, gyerekkacaj csobog már. Jó játék kinn a téren! Napsugaras levegőn! Száll a madár, száll a jókedv fényes égig lebegőn. (Tóth Eszter: Száll a hinta, száll a jókedv) Jer csöpp matrózom! Építünk hajót! Kis nyitja-kérget bordának te hozz, En sássziromból tűzök lobogót. Árbóckosárnak jó egy makktoboz, Rúd lesz a pimpó szára, és a vad Réti füvékböl szigonykötelünk. A szél is kedvez. Csillog a patak. (Kaffka Margit: Utazás) Mi megnövünk s ifjúkorunknak éke a munka lesz: lendít és szárnyat ád. Örökségünk hatalmas kincs: a béke — Betetőzzük, mit kezdtek az apák. (Rubljov: A világ gyermekei a békéért) Nyakkendő villog, víg pionírok járnák az erdőn. Lengnek az ágak, fennebb madárhad szállong kerengőn. A nap aranyat hint, fénye bekandít fák sűrűjébe, sugárnyalábot kacagva rádob tisztás füvére. (R. Sebesi Teréz: Erdei kiránduláson)