A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

Titokzatos élőlények a Himalája bércein A „Havasi-ember" titka még mindig — titok A Himalája hóborította bérceit tudományos expedíciók járják. SzcTvjet, amerikai és angol kutatók keresik a „yetit", „metah kangmit" vagy „migot", azaz a havasi embert, akiről olyan sokat .vitatkoztak és vitatkoznak ma is. Tudósok százai és ezrei kutatnak egy olyan faj maradványai után, amely az összekötő láncszemet jelentené a majomvilág legfejlettebb tagja és a primitiv embertípus között. Sokan azt állítják, hogy a keresett „átmeneti ember" — a yetl, állítólag ma is él, valahol a Himalája rengetegeiben. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük J. Pascsenkónak, a kijevi egyetem tudományos munkatársának cikkét a Himalája titokzatos lakóiról. Nőstény yetl a vezér Az utóbbi időben a világsajtó hasábjain mind gyakrabban jelennek meg különböző tudósítások a „yeti", „metah-kangmi", „migon" vagy más hasonló elnevezésű „havasi ember" megjelenéséről. Az első európai utazó, akinek sikerült közelről megfigyelni e különös lényt, egy Tomboci nevű görög volt. 1925-ben történt, a 4600 méter magasságban fekvő Cremo-völgy (Himalája déli része) közelében levő táborban. Tomboci a teherhordók kiabálására lett figyelmes. Kiugrott a sátrából, s a völgyben különös alakot pillantott meg. „Teljesen egyenes testtartással állott, néha hajolt csak le, amikor ehető gyökereket kapart ki a földből - Így írta le a látványt Tomboci. — Testét semmilyen ruházat nem fedte. Néhány perc múlva az alak eltűnt a szemem elől az erdő sűrűjében. Később megvizsgáltam a hóban nagyott nyomait, amelyek hasonlítottak az emberi nyomra." Frostis és Gorberg norvég kutatók 1948-ban ugyancsak a Cremo-völgy közelében az emberéhez hasonló nyomokra bukkantak. Ezeket követve váratlanul valami emberhez hasonló alak vetette magát rájuk, és a kísérők közül egyet súlyosan megsebesített. Mialatt az utazók a sebesülttel foglalkoztak, a különös lény eltűnt. A Himalája környékének lakói feltétlenül hisznek a „havasi ember" létezésében, és gyakran mesélnek a vele történt találkozásokról. Punja Bajra, a katmandui (Nepál) kolostor szerzetese azt állítja, hogy a „havasi emberek" kisebb csoportokban élnek, melyek élén a nőstény áll. Holdvilágos éjjelenken magas fa alatt gyülekeznek, ahol a nőstények különös versenyt rendeznek: a fa ágait lehajtják, majd hirtelen visszaengedik. Ez a játék egész éjjel tart. Betörő a malomban Egy Purpa nevű nepáli molnár érdekes dolgot mesélt el a „havasi ember"-rel történt találkozásáról. „Reggel tíz óra tájban a malomhoz mentem, hogy elhozzam a ledarált szemet és újat töltsek fel. A malom ajtaját mindig jól bezártam, hogy a vadállatok be ne juthassanak. Éppen azért nagyon csodálkoztam, amikor az ajtót nyitva találtam. Arra gondoltam, hogy a faluból tört be valaki a malomba. Hogy elcsípjem a tolvajt, óvatosan besurrantam az ajtón. A malomban azonban rwn embert, hanem valami emberhez haWiló lényt pillantottam meg, melynek egész testét hosszú, sűrű szőrzet fedte. A malomban levő összes darát felfalta már, s most más élelem után kutatott. A félelmes Két kép-két Mérnökök transzportkocsikat konstruáltak, hogy megkönnyítsék nagy terhek precíz szállítását. És mégis — mennyire eltérő két kép! Az egyiken a közismert csehszlovák Skoda Müvek Spartak kocsijait látjuk Prága utcáin, a máslkon az USA hírhedt atomágyúit a nürnbergi volt SS-kaszárnya udvarán. Mindkettő emberi kezek müve. Csakhogy az egyik a szocialista, a másik a kapitalista világ műhelyeiből került kl. Két kép — két világ! Ilyennek látja a „havasrembert" a leningrádi A. G. Pronyin a Pamíron Elve fogták el, de elpusztult Az összegyűjtött tudományos adatok tanulmányozása alapján a szovjet tudósok azt a következtetést vonták le, hogy a Himalája környékén tényleg léteznek a zoológusok által eddig ismeretlen élőlények. A szovjet tudósok kérésére a Himalája északi lejtőin most kínai tudósok végeznek kutatásokat. Az ő tapasztalataik is azt mutatják, hogy a lakosok közül többen találkoztak kétlábon járó lényekkel, melyek testét barnás szőrzet, fejét hosszú haj fedi. Arcuk az ember és a majom arcához hasonlít. Ge Lan kinai tudós szerint egyes kolostorokban még maradványokat is őriznek e különös lények koponyájából és bőréből. Csin Pen professzor feljegyezte, hogy 1947-ben Hangszu tartományban sikerült élve elfogni egy „havasi embert", ez azonban két nap múlva meghalt. Bőrét lefejtették és Hufasenhanban őrzik. Az adatok azonban ellenőrzésre szorulnak, s nem elegendők a „havasi ember" titkának megfejtéséhez. Most további adatok gyűjtésére, a Himalája további felkutatására van szükség. Tanulmányozni kell a kolostorban őrzött bőröket és koponyamaradványokat is. A tudósok remélik, hogy az adatok fáradhatatlan gyűjtése és tanulmányozása végül is a rejtelmes „havasi ember" titkának megfejtéséhez vezet. L. T. lény három méter magas lehetett. Hosszú keze csaknem a térdéig ért. Szőrtelen, fényes és ráncos pofája a majoméra emlékeztetett. Feje hosszúkás és csúcsos volt. Az élelem keresgélése közben a vadkanéhoz hasonló röfögést hallatott. A keresgélés annyira lefoglalta, hogy nem vett észre. Ijedtemben elfutottam, és segítségért kiabáltam. A zaj hallatára azonban a különös lény kétlábon járva elcammogott a havas csúcsok felé. Mire a falubeliek a segítségemre értek, már csak az egyre messzebb távolodó alakot látták." Nagy érdeklődést váltanak ki a különös nyomok, melyek aránylag gyakran fordulnak elő a Himalája környékén, s a tudósok véleménye szerint egyetlen vadállat nyomára sem hasonlítanak. 1952-ben egy sváji expedíció' tagjai így írtak a leletről. „A nyomok hosszúsága 25 — 30 centiméter, szélessége 12 — 15 centiméter. A nyomok egyenesen haladtak " • I I V