A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

A léki Qűkmfya 0 $#fi<4é fetett A t6 partján, ahol esténként Jean Jacques Rousseau szelleme bolyong, s a víz mozdulatlan sötét tükre felett kering N^é harmadik galambja — hogy végre békét és nyugalmat lelve fészket rakhasson —, ott, a város legdíszesebb épületében ültek össze a nagyhatalmak külügyminiszterei, hogy megvitassák mindazt, ami a Nyugatot és a Keletet egymástól elválasztja, hogy a békére vágyő emberiséget megnyugtassák. A Szovjetunió hatalmas erőkifejtésének köszönhető, hogy a genfi kerekasztalnál megjelenhettek a két német állam képviselői is! A külügyminiszteri értekezlet előkészületei semmi jóval sem biztatták a béke híveit. Sokan még azt is rossz ómennek vélték, hogy az értekezlet a csődbe jutott Népszövetség genfi palotájában rendezik meg. És a tárgyaiások első hete'is — legalább látszólag — a peszszimistáknak adott igazat. Hiszen a nyugati delegációk - ha a két német küldöttség jelenlétével meg is békéltek - hazánk és lengyel szomszédunk képviselőinek jelenléte ellen kézzel-lábbal tiltakoztak. Bár elvileg elismerték, hogy Csehszlovákia és Lengyelország voltak Hitler barbár támadásainak első áldozatai, gyakorlatban mégsem voltak hajlandóak elismerni azt a tényt, hogy a második világháború nem Pearl Harbourban kezdődött, hanem Místeknél, Ostrava mellett, ezerkilencszázharminckilenc március tizenötödikén, amikor a sziléziai ezred katonái harcba szálltak a hitleri megszállókkal. Lloyd, Herter és Couve ~3e Murville urak arról is elfeledkeztek, hogy a második világháborúban a kis Csehszlovák Köztársaság háromszázhatvanezer hazafi életével fizetett nyugati szövetségeseinek müncheni árulásáért és Lengyelországban pedig hatmillió embert mészároltak le a horogkeresztes hóhérok, addig a nagy tengerentúli szövetséges, az USA, az összes frontokon alig háromszázezer katonát veszített. Sőt, a nyugati külügyminiszterek arról sem akarnak tudni, hogy a jelenlegi bonni revansizmus főleg hazánk és lengyel barátaink ellen irányul, hogy a gyűlölködő náci szudétanémet propaganda mellett a Német Szövetségi Köztársaság területén ötszázötvenezer NATO-katona fegyvere, rakétaágyúja és bombávetője fenyegeti hazánk békés életét, és hogy a hetedik amerikai hadsereg a Csehszlovák Köztársaság határainak közvetlen közelében van elhelyezve. Mindez azonban nem meglepő, hiszen a három nyugati nagyhatalom képviselői akaratuk ellenére - a közvélemény hangjának kényszere alatt — jöttek el Genfbe, hogy a Szovjetunió külügyminiszterével a világbéke kulcskérdéseiről tárgyaljanak. A nyugat magatartását a genfi értekezlet előtt a „Paris Journal" cikke jellemezte a legjobban: A Nyugat magatartását a genfi értekezlet előtt így fest: Bonn - abszolút elutasító, Párizs — relatíve elutasító, Washington -félig abszolúte, félig relatíve elutasító." Egyedül London helyezkedett a reális politika álláspontjára. Anglia inkább kereskedni óhajt a Kelettel, mint háborúskodni. Az angolok még különben sem felejtették el London bombázását és Couventry pusztulását! Aztán megkezdődött a nyugati obstrukciö. Elutasították a német békeszerződést szorgalmazó szovjet javaslatot, sőt a francia külügyminiszter egyáltalában fölöslegesnek tartotta a német békeszerződési tervek megtárgyalását. Genfben nyilvánvaló lett, hogy a nyugati gazdagok szegény francia rokona fizetett szószólója a bonni hivatalos álláspontnak, melyet a nyugatnémet „Politische Meinung" így határozott meg: „Csupán a pedáns szőrszálhasogatók képzelhetik el a világtörténelmet, mint egy bírósági eljárást, és csakis ők vallhatják, hogy minden háborúnak békével kell végződnie!" Aztán következett Herter „javaslat-csomagja", amely a régi, elfogadhatatlan amerikai javaslatok szövevényét tartalmazza, s melyről a három nyugati külügyminiszter kijelentette, hogy egyedül ez az üdvözítő Javaslat, és csupán erről hajlandók tárgyalnia, mégpedig en blokk! Gromiko szovjet külügyminiszter végtelen türelme, kitartása és őszinte, megegyezésre törekvő magatartása azonban a második hét felében felmelegedést eredményezett. A nyugati blokkban csak a francia képviselő és bonni „csendes társa" képviselték a kérhetetlenség álláspontját. Selwyn Lloyd és Herter hajlandónak mutatkoztak a javaslat-csomag felbontására és bizonyos kulcsproblémák külön való megvitatására. Főleg az angol külügyminiszter mutatott hajlandóságot a megegyezésre. És talán soron kívül érdemes megjegyezni, hogy az angol kormány különben is éppen a genfi konferencia napjaiban nyitotta meg a Német Demokratikus Köztársaságban hivatalos hírügynökségének, a Reuternek képviseletét, valamint a brit gyárosok szövetségének kirendeltségét. Sőt az angol Daily Expres szerint, Herter hajlandó lenne egy Nyugat-Berlinre vonatkozó ideiglenes egyezmény megvitatására is! Minden jel arra mutat, hogy a tárgyalások harmadik hete a nézetek kikristályosodásának a hete lesz és remélni kell, hogy a továbbiakban, sorra kerül a leszerelés, az atomháború betiltása, a közép-európai semleges övezet és a világbéke többi problémáinak a megtárgyalása is. Igaz, hogy egy konferencia keretén belül nem lehet régi és mély ellentéteket áthidalni, mégis ha illúziőmentes optimizmussal nézzük a dolgokat, a jelenlegi hangulat a csúcstalálkozó lehetőségeit mutatja. Mindenesetre ideje lenne, ha a külügyminiszteri értekezleten győzne a jóakarat és a megértés szelleme. Akkor talán Nőé bolyongó, harmadik galambja_is fészket rakna, s talán éppen a genfi ENSZ palota eresze alatt. BARSI IMRE Az Egyesült Nemzetek Szövetségének európai székháza — a volt népszövetségi palota — Genfben. A négy külügyminiszter. Balról jobbra Gromiko (Szovjetunió) de Murvelle (Franciaország). Lloyd (Anglia) és Herter (USA)