A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Csak jó hegyesre Két fiatal: Csinger Erzsébet és Máthé Malvin Csík Teréz a kis sereggel t fziCíce - éCetn JtopefcAó'ióltt Az éjszaka után a kelő nap fénnyel koszorúzza a buckák homlokát. A Sziliceifennsík olyan a reggeli fényben, mint egy csiszolt üvegprizma. A felhők, a ködök, valahol lent barangolnak a Sajó völgyében. Itt a felszínen vagyunk. Felszín: világosszürke, piros cseréptetők, rakás faragott kövek, gépszín alatt pihenő fogaskerekek, sorba rakott szánkó; okos szerszámok, ami nélkül nincs semmi. A tavaszi nap bordás mintákat rajzol az udvarokra. A sövény, a léc, a vaskerítések árnyékbordái egyre rövidülnek. Az emberek kilépnek a fényre, hogy találkozzanak a határ útjainak arany porfelhőivel. Szél táncol a kőhegyen. Bent a faluban csak babrálgatja a kedves faleveleket. Megszelídülve játszik, mert ahogy átlépte a Tilalmastetőt, otthagyta Dobsina, az Ökorhegy hűvös üzenetét. Szilice jellegzetessége a kő. Ebbe botlik a láb úton-útfélen, ebből készül a legtöbb ház, már aki nem sajnálja erejét a kőfejtéshez. Kevesen sajnálják, mert minden utcában meszet oltanak, követ faragnak, keverik a kötőanyagot, a maltert. A feszesre húzott zsinórok mellett guggolnak a kövek. A kő mindenütt ott van Szilicén. Bokros János házának falában megszelídülve si-Bokros János portája Se többet, se kevesebbet! Magyar József tanítványai: Mezei Sándorné, Szánkó Lajosné, Labancz Lászlóné Ez már nehezebb Látogatás a háztájin