A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Lecsapolják a Csilizt ATosf azután végleg elhagyta a csilizközieket a béketűrés, és elszánták magukat, hogy a belvizekkel, de főleg az orvul támadó Csilizzel végleg leszámolnak. Kívánságuk az illetékes helyeken már nem talált süket fülekre, a lakosság és a szakemberek összefogásával csakhamar megszületett a haditerv a kellemetlen ellenség legyőzésére. Egy-két hónap leforgása után már a kotrógépek éhes szájai is beleharapnak az ősi talajba, hogy rendet teremtsenek a rakoncátlan vizek világában. Nagy tervek, ősi vágyak teljesülése van itt kibontakozóban, ami óriási hatással lesz az egész Csallóköz vízrendszerére és mezőgazdaságára. Eddig az volt a helyzet, hogy a vízrendezéssel kisebb regionális egységek, az ún. körzetek küzdöttek. A baj azonban ott volt, hogy a küzdelemben csak azok vettek részt, akik már benne voltak nyakig a vízben, míg azok, akiknek a területéről a baj származott, nem voltak hajlandók, a terhek viselésében osztozni. így történt meg, hogy pl. Csilizközre a saját vizein kívül — a Csiliz patak közvetítésével — rázúdult a felsöcsallóköziek vize. Ők azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mi vizünk elfolyt, így a mi gondunk is megszűnt — mások baja nem a mi bajunk. A jelenlegi tervek szerint a Csiliz patakot felparcellázzák, mégpedig úgy, hogy a két fö vízlevezető csatorna, a vásárát—lúcsi és az aszódi keresztülvágja, és vizeit, melyek eddig a Duna folyásával tartottak párhuzamos irányt, most a Kisdunába fogják levezetni. A csallóközi belvízrendezésnek ugyanis az az alapja, hogy a levezetés a Dunától a Kisduna felé történik, amerre a belterületnek a legszámottevőbb természetes esése van. Ezenkívül a Kisduna átlagos vízállása lényegesen alacsonyabb, mint a Duna megfelelő szakaszáé. Ez lehetővé teszi a szabad kifolyást, míg a Duna felé az év túlnyomó részében mesterséges szivatytyúzással kellene a vizet átemelni. A tervek nem kevesebb mint 80 km fö és mellék csatorna kiépítését feltételezik. Az egész csilizközi vízelevezető rendszer lelke az említett vásárát—lúcsi főcsatorna lesz. Ez a csatorna most is létezik, de befogadó képessége a jelenteginek a háromszorosára lesz kiépítve. Ez a főcsatorna vezeti majd te a Felsöcsallóközre zúduló árvizeket, mielőtt még Csilizköz területére hatolhatnának. Az aszódi főcsatorna, mely az előzővel párhuzamos, most már a Csilizköznek szolgálhat; mert eddig bizony illetéktelen vizekkel volt túlterhelve. Ez a tehermentesítés-úgy szólván az egész Csallóköz területén érezteti majd jótékony hatását. Az áttekinthetőség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Csilizköz területe, melyet a Csiliz patak és a Duna határol, és Bőstől Kulcsodig terjed, 12 000 hektár kiterjedésű, míg az a terület, melynek vizei Csilizközi veszélyeztetik kb. 30 000 hektárt tesz ki. Csilizközben a tartósan vizenyős teriiletek kiterjedése 10 426 hektár, s ebből a szántó terület 3079 hektár. A tervezett vízrendezéssel tehát elsősorban több mint 3000 hektár szántóföld mentesül a káros talajvizektől, és több mint 7000 hektár értéktelen rét és legelő válik megművelhet övé. Az egész beruházás tervezett értéke kb. 65 millió Kcs-t tesz ki. Csilizköz vízrendezési terve azonban számol még egy másik mezőgazdasági szükséglettel is. A nyári szárazságok idején a nagyfokú csapadékhiány és az alacsony vízállás a kavicsos altalajon kialakult vékony szántó réteget kiszárítja és a növényzetet elsorvasztja. Ennek megakadályozására olyan berendezés létesül, mely a Dunából megfelelő mennyiségű vizet tud a belvízlevezetö csatornába juttatni, és ezt elosztani Bőstől Komáromig. A csallóköziek már rég rájöttek az öntözés óriási jelentőségére. Ahol erre alkalom adódik a szövetkezetek kihasználják erre a célra a rendelkezésre álló utolsó csepp vizet is. A baj ellenben ott van, hogy a vízforrások a nagy szárazságok idején rendszerint kiapadnak, s így a nagy fáradsággal megszerkesztett öntözőberendezések nem működhetnek. Nem kell külön magyarázat ahhoz, mekkora jelentőséggel bír csak 10 m víz másodpercenkénti biztosítása, mikor egy hektár terület öntözéséhez átlagban elegendő másopercenként 0,5 liter víz. Ez azt jelenti, hogy így 20 000 hektár mezőgazdasági teriilet öntözése biztosítható. ' CSlZi ISTVÁN múlnak egymáshoz a faragott kődarabok. Legszebb ház az utca elején. Oszlopos verandája őrzi a régi hagyományokat. Ritka dolog, hogy valaki nem követi a négyszögű formát, amit Szlovákia-szerte látunk, Csallóköztől Bodorközig. Hajdú elvtárs világosít fel arról, hogy nem a hagyományok őrzése késztette Bokros Jánost a verandás-ház építésére, hanem a szűk udvar. Megoldani kis helyen, régi alapokon, hogy a lányok és a vök együtt maradhassanak a családdal. Megoldották, a szövetkezet is segített. Ezerkilencszázötvenháromban Bokros János is gondolkodott: maradjon vagy kilépjen. Akkor még a régi falak álldogáltak az új ház helyén. Násza, ipa a kilépést választotta. A házépítő Bokros János a szilicei kommunistákra hallgatott. Felépült a ház, a kövek megszelídültek, a verandaoszlopok erősen tartják a tetőt, A földszinten lakó családfő a szövetkezetet tartja a maga tartóoszlopának. A szocializmus pirostetős épülete alá már régen visszajöttek azok is, akik öt évvel ezelőtt másképp gondolták ... Szelíd szél járkál az utcákon, csak néha íorog meg és kapja fel a port, faleveleket; teleszórja az emberek szemét, majd nekiütközik az emeletes házak tűzfalának. A járókelő kitörli szeméből a port, és megy tovább, csak a bosszankodást hordozza magával. A szilicei szövetkezetnek is voltak forgószelei, hullámvölgyei. Mint a táj. úgy az út sem volt egyenletes, mely a jelenbe vezetett. Kitérők, kanyarok, útkereszteződések jelezték a tíz esztendő előrehaladását. A kommunisták jelölgették a szocializmus útját, nemcsak szóval, de tettel is. Egymásután tüntették el buktatóit, kitérőit. Ők voltak már a harmincas évek idején is azok, akik a bajuszos prezsbitérium bérlő-rendszerét megreformálták. Az ifjú komszomolisták — ahogyan ők nevezik magukat — átvették ott is a vezetést. A kommunisták a harmincas években azt a tételt, hogy az ördöggel is szövetkezni kell az osztályuralom megdöntésére, úgy formulázták meg, hogy nem az ördöggel, de az istennel alkudtak. S övék lett a prezsbitérium tisztsége, vele a szilicei nagy határ bérlete, és megtörtént az, ami kevés helyen, hogy a soványabb eklézsiára már pap sem akadt. A soványabb harács kevesebb igét eredményezett. Az ifjú komszomolisták pótolták a magukéval. És a kommunista eszmék vetegetése jó termést hozott, mert immár a pártszervezet 51 tagot számlál, és ők az őrzői a szocializmusnak. S a régiek mögött itt az utódok is. Anyagi táplálójuk a szövetkezet szántója, legelője, kaszálója, erdője, — 3552 hektár terület. Kövek, bozótok. De e között négyszögű táblák hirdetik, hogy amit lehet, azt elveszi az ember a természettől. Ahogy a felszín palakövét a téli fagy, a nyári napfény s az ekovas porhanyóssá töri a határban, úgy érnek, változnak meg az emberek bent a faluban is. A holnap terveit, a szándékokat már nem egy két ember magyarázza. Köztudomású, és ami fontosabb, közérdekű igény, hogy a királykút vizét elvezessék a faluba, hogy a legendák kútjának cseppjei fémcsapokon csurranjon az edények fenekére, a fürdőkádak zománcos oldalára. És még akkor is megcsurran ez, ha a szándékok megvalósítását valahol a bürokrácia asztalfiókjai gátolni próbálják. A viz elkívánkozik a kútból, nem akar hiába bugyogni a forrás, s a nép is megunta már a falu két gémeskútját, ahová a palakövek átengedik a szennyes vizeket. Tisztul az élet. Tágul a látókör és egyre több földet művel meg a szilicei szorgalom, egyre több terv válik valósággá, mert gyorsan tisztul az élet. mint patakok vize a lábnyomok után. A királykút fölött az elpusztult Andrássy-tanya mellett egyenes sorokban ültetik a faiskola vadcsemetéit. 17 000 vadalany. Alma. körte, cseresznye, dió lesz belőlük. Magyar József, a szövetkezet jövendö gyümölcskertésze, szemezgetni, oltogatni tanítja az asszonyokat: Mezei Sándorné, Szánkó Lajosné. Labanc Lászloné, óvatoskodva fogják a kést és igazgatják a ferde metszésre. Se többet, se kevesebbet. Az Ordó-dombon sárga pimpóka és kankalin díszíti a bokrok alját. A virágokon méhek, a fűben hangyák készülnek a nyárra. ' A piros és sárga fejkendők alatt a gyümölcskertészet tudományát rögzíti az aszszonyok homloka. A szemöldökráncok próbálják segíteni a kezek munkáját, hogy pár hónap múlva szelíd, zöldfejű rügyek pattanjanak a vadalanyok oldalán. Ma csak a munka neheze, holnap a jövedelem öröme. Ez a végkövetkeztetés akkor is. amikor a szilicei szövetkezet tervszámai felírják, hogy Kisfalun, túl, a Melegoldalon szőlőt telepítsenek. Egyre több haszon. Villan a balta éle, freccsen a forgács, hegyesednek a szőlőkarók, hogy három-négy év múlva gazdag fürtű venyigét kötözzenek oldalukhoz. Sietni kell. A fiatalok részt kérnek a munkából Szilicén. Sokasodnak, és eltanulták a szorgalmat az idősebbektől, a szülőktől, a falutól, s nem akarnak rosszabbak lenni, mint apáik, Munkaláz. Ezt lehetne minden köre írni, hogy aki belép a határba, ott lássa ezt a jelszót, példaképül azok számára, akik más tájakon még egymást biztogatva indulnak a napfényes reggelnek. S ahogy a hétköznap, úgy az ünnep is teljes, itt a Kőhegyen. Névnapok, születésnapok. Mindenki megkeresi a maga rokonságából a maga Elzsikáját, Marikáját. Jolikáját. Alkalom a nótára, vigadozásra, hogy elérjenek a teljesebb ünnepig: lakodalom, keresztelő. De ugyanilyen lelkesedéssel készülődtek a munkásmozgalom hagyomány ünnepére, Május elsejére is. A régi harcok emlékével, forradalmi dalokkal fel Rózsnyóra. a négyszögű főtérre, ahol valamikor tiltott idők idején is összejöttek. A munkátlan idők után már felcserélődtek az indulatok. Akkor az elkeseredés, ma az öröm. — Élünk és vagyunk — mondják —, S bár kövek és bozótok ékelődnek termőföldjeink közé, itt vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy győzzük erővel. És győzik. GYURCSÖ ISTVÁN 9