A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-03 / 18. szám

HIHI Shoko Ikona madárkája A Shikok japán szigeten élő Shoko Ikona nyolcéves kis iskoláslányka. Egy szép napon árva verébfiókát talált az utcán. A kis madár - kiesvén a családi fészek pelyhes melegéből — keservesen csiripelt, Shoko Ikona a verébfiókát felszedte és hazavitte. Ma már a kis gézengúz oltalmazójának nyelvéről csipegeti a rizsszemeket, a családtagok feje tetején táncol, és babaágyban alszik. A dolog úgy áll, hogy apuka ugyan a család feje. de a ház ura a verébflóka. Akomoly emJjei1 A komoly ember a gyümölcsösben A malínovói kertészeti szakiskola udvarán üldögélünk. Nem ls udvar ez, hanem szép, tavaszi színekben pompázó park. Mellettem a nyurga, nyílteszü Meravjl Jóska. Húszéves diák. Te jó sors. be jó volna még ilyennek lenni! Padunk egy törpefenyő árnyékába rejtezett. Am hiába, mert igen gyér annak az ágazata. Csak megkeres bennünket a huncutkodó nap, és orrunkat csiklandva tüsszentésre ingereli, . Hátunk mögött ott ágaskodik az iskolaépület .— az egykori Apponyi-kastély. Szemben velünk megcsillan a melegházak üvegfala. A növények és virágok csendéletét szemléli alattuk az ég. Oldalt megcsikordul egy kérgét hántó vén platánfa. Valahol kakukk szól. Aztán csend, csak a fiú köhint: — Rosszkor jött. — Arra gondolsz, hogy a tanárok odabenn konferenciát tartanak? — Arra. Mindenki el van foglalva. — De te nem! — Igaz — nevet a fiú. — Miféle konferencia? — Háromnegyedévi. Most nagy az izgalom közöttünk. Bár én megszoktam már. Hiszen az utolsó évet gyúrom. — Meghiszem. De azért csak kíváncsi vagy az eredményre? — Majd megmondják holnap. — Eddig hogy sikerült? — Ötvenöt óta mindmáig szinjelesre. Remélem úgy is fogom befejezni. — Mi mindent tanultok? — Sokfélét. Zöldség-, gyümölcs- és virágkertészetet, parkosítást és szőlészetet. Azonfelül matematikát, kémiát — szóval mindent, ami kell meg nyelveket is. Oroszt és németet. — Mi_a legkedvesebb tantárgyad? — A gyümölcskertészet. Szeretem a virágkertészetet is meg a matematikát. De úgy áh a dolog, hogy nem válogathatunk, mert ki tudja, mire lesz szükségünk az életben. — Érettségi után hova mégy? — A brünni Kertészeti Főiskolára. — Fölvesznek? — Négyünket. Én is köztük vagyok. — És azután? — Ezer lehetőségünk van. Állami birtok, szövetkezet. Csak most lendül fel igazán a kertészet minden ága. — Látom, gyakorlati ember vagy. — Az. Arra nevelt az iskola. Az elmélet mellett gyakorlati oktatást is kaptunk az iskolához tartozó birtokon. Az idősebbek pedig szünidőben az iskolán kivül is. — Voltál te is ilyen gyakorlaton? — Voltam háromszor. Legutóbb Csehországban egy faiskolában. Facsemetéket nevelnek ott a díszkertek számára. — Hogy tetszett? — Szép volt. Szeretem a fákat. No meg ott voltam először igazi mulatságon. — Hogy sikerült ? — Tudja, én komoly ember vagyok. Ha csak lehetett, kerültem a vigasságot. Bár az isko-Az iskola A füvészkertben Iában alkalmunk volt táncot ls tanulni, nem tettem. Lekötött nagyon az iskolai CSISZ szervezet, mert én voltam tavaly az elnöke. Aztán úgy gondoltam, ha már tánc, legyen népi. Annak még hasznát is vesszük a különböző fellépéséknél. Ott Csehországban azon a mulatságon jöttem rá, hogy én nem tudok Igazán és szépen mulatni. Elnézem hazánk e nagykorú állampolgárát. Dohányozni is megtanult, már. Csakhamar hivatalosan Is érettnek nyilvánítják, és nem tud táncolni. Most én mulatok a félszegségén, bár keservesen, mert magam se tudok. Azért csak megvigasztalom: • — Majd belejössz . . . Hanem itt, hogy éltek ? — Szigorú internátus! életet. Mindnyájan bennlakók vagyunk. A kosztra nem panaszkodhatom. Ha szórakozni akarunk, hát van tár-. A lányok salgonk, játékterünk, könyvtárunk. Am legfőbb dolog mégis' a tanulás. Végigballagunk a kanyargó utakon, s a játéktéren kötünk ki. Vidám fiúk rúgják Itt a labdát. Mások oldalt a füvészkertben szorgoskodnak. Kötelező gyakorlat. Lányokat is látok köztük A gyenge tavaszi szél megkőcolja hajukat. Olykor vidáman felkacagnak. — Belőlük is kertészek lesznek? — kérdem. — Igen. Száznegyvenen vagyunk összesen, közülünk ötvenhárom lány. — Aztán mondd, hogy jutott eszedbe kertésznek lenni? — Az apám is az. Csakhogy én alaposabban akartam kitanulni a mesterséget — mosolygott a Trencsén környéki szlovák gyerek. A lányok a kertben összesúgnak, felkacagnak. A fák között valahol újra mégszólal a kakukk. Olyan szép itt minden. Így virulj, hazám . . . ! BÁBI TIBOR