A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-03 / 18. szám

Kmet Jarostav egyik ériékes újítása. Napi négy hektár helyett 10 hektárt sintel meg ez a masina, s ezenkívül még a pétisót is elveti a földbe • •• Még csak május van, de már az aratásra is gondolnak a nagyfödémesi álami gazdaság dolgozói. Ezt az „újmódi" kötözögépet Kovács Károly, Tóth István, Mancrul József, Vidermann János és Pál Ferenc sajátkezüleg készítette Akadályt nem ismerő, keménykötésű emberek ezek az állami gazdaságokban dolgozó férfiak. A negyvenhét éves Krizsán Károly például a szelídebbek közé tartozik, mégis úgy rámijesztett, hogy még ma is libabőrös a hátam. A dolog úgy kezdődött, hogy Szencen, a járás állami gazdaságainak igazgatóságán éppen valami jármüfélére várakoztam; nagyfödémesi birtokukra szerettem volna kijutni, amikor egyszerre csak ilyen szavakkal áll elém Kovács Imre, az öt gazdaság üzemi tanácsának elnöke. — Sajnos, a kocsink csak ebéd után tér vissza, itt van azonban az egyik nagyfödémesi emberünk, szívesen elvinné motorkerékpárján az elvtársat. Nem nagyon szeretem ezeket a kétkerekű alkalmatosságokat. Krizsán Károlynak azonban nagyon jámbor fizimiskája volt, elfogadtam tehát az ajánlatot. No, nem is volt panaszra okom, amíg el neih hagytuk a városka utolsó házait. Hanem amikor a betonútra értünk, egyszerre csak hátra fordul az én emberem, és reám szöl nagy szelíden, hogy jól kapaszkodjam meg, mert neki sietnie kell, zenepróbára várják az állami gazdaság dolgozóinak gyermekei! Utána nyomban olyan száguldásba kezdett, hogy csaknem lerepültem a hátsó ülésről. Mert bizony ez a jámbor gyümölcsfagondozó nem adta ám 80—90 kilométeres sebességgen alul! Még a gyomrom is remegett a félelemtől, amikor elértük utunk célját! — Kellenek nekünk az ilyen kötelességtudó, kemény emberek! — magyarázta aztán moisolyogva Kmef Jaroslav elvtárs, a nagyfödémesi állami gazdaság vezetője. — A mi 1300 hekt&ros gazdaságunk nem volt uradalom ezelőtt, két-három hektáros földecskékből tákoltuk össze.- Ehhez pedig olyan emberek kellettek, akik minden téren megállják a helyüket. Nézzen csak körül, megéri a fáradságot. Hát én bizony éltem is az alkalommal, és olyan dolgokat láttam itt, hogy egy egész újság kevés lenne, ha mindent el akarnék mondani róla. Legelőször is az emberről való gondoskodásról hadd mondjak néhány szót: Szabad idejükben saját klubhelyiségükben szórakozhatnak a födémesi állami gazdaság dolgozói. Hetenként háromszor filmeket vetítenek. Nézhetnek televíziós műsort és hallgathatnak rádiót. Ha pedig ezt megunját, saját zenekaruk muzsikájában gyönyörködnek. A fiatalok ezenkívül színdarabokat is rendeznek, könyvtárukban pedig magyarul, szlovákul olvashatnak. Aki viszont játszani kiván, pingpongozhat, sőt sakkozhat ls! De más módon is gondoskodnak itt a dolgozókról. Modern, fürdőszobás lakásokat építenek, s ezenkívül mindent elkövetnek, hogy könnyebbé tegyék számukra a munkát. Főképp a vezető nagy kezdeményező ezen a téren. Egé-Krizsán Károly nemcsak a motorveeztéshez, de az üzemi zenekar vezényléséhez is kitűnően ért szen csodálatos gépújltási ötletek születnek meg fejében. Ilyen például ,az egyszerre sintelni meg műtrágyát vetni tudó gép, amellyel három ember és egy 16 munkáját takarítják meg, és körülbelül kétszeres munkateljesítményt érnek el. Szecska vágóval és szívóberendezéssel kombinált cséplési módszerükkel pedig 22 embert szabadítanak fel. Ugyancsak nagy jelentőségű újításuk az is, hogy az állatok takarmányát nem az etetők készítik el, hanem az etetőközpont. így egyrészt az etetőknek nem kell hajnaltól késő estig az állatok mellett lenniük, másrészt a felszabadult' tárolőfülkéket zuhannyal és szekrényekkel felszerelt öltözőkké alakítják át. Persze, az eredményeken is meglátszik a nagyüzemi gazdálkodás előnye. Április végén jártam itt, de hol tartottak ők már a tavaszi munkákban. A vetések javában zöldelltek, s a sintelés és a műtrágyázás is a befejezéshez közeledett. Ami pedig az eredményeket illeti, íme egy-kettő ízelítőnek: Búzából 1937-ben 36 mázsás hektárhozamokat értek el, a cukorrépa hozam tervteljesítésével pedig már az 1965-ös esztendőben járnak. Sőt, egy 22 hektáros kísérleti földdarabon ez idén cukorrépából hétszáz mázsás, kukoricából pedig 18 hektáron ezer mázsás hektárhozamot akarnak elérni. Hát bizony éjfélig is elböngészgettem volna ezeken a mezőgazdasági csodákon, ha egy kellemetlen hír el nem vette volna kedvem a további nézelődéstől. Náger Ede, a kulturális ügyek intézője karikázott ki értem, és közölte, hogy most telefonálta Kovács Imre Szencről, nem küdhet autót értem. — Már várja Krizsán Károly — tette hozzá sunyin —, ő viszi motorkerékpárján vissza! — De már akkor inkább a saját lábamon megyek! — tört ki belőlem nagy kacagás közben. Mert persze, hogy tréfát űztek velem, hiszen nemcsak kemény emberek, de a környék legelözékenyebb emberei is a nagyfödémesi állami gazdaság dolgozói. Igazán hasznos lenne, ha el-el látogatnának hozzájuk a gyengébben működő szövetkezetek vezetői. Mert a födémesi állami gazdaságban nemcsak a csodákat lehet megbámulni, de a föld szeretetét is meg lehet tanulni! NEUMANN JÁNOS Vak gyűlölet — rossz tanácsadó Olaszország miniszterelnöke, Segni, soha rosszabb szolgálatot nem tett „hazájának" mint amikor beleegyezését adta, hogy az USA Szardiniában és az északpáduai síkságon atomfegyverekkel ellátott rakéták számára kilövő-pályákat létesítsen. Ez a megállapodás az év elején lépett életbe. A kormánysajtó megelégédéssel fogadta Segniék elhatározását, amely állítólag fontos az ország „védelme" szempontjából, és „ésszerűen" következik az Északatlanti Tömbben való részvételből. Elfelejtette azonban megokolni, miért volt a kontinensen Olaszország az első, amely hozzájárult a rakéta-támaszpontok létesítéséhez, míg a többi NATO-tagállam még várakozó állásponton van. Nos, az olasz nép széles rétegei felháborodással utasítják el Segni politikáját, amely csak az imperialisták legagresszívább körienek kedvez. Olaszország dolgozói nem hisznek a „védelem" szükségéről terjesztett magyarázgatásoknak s azoknak a badar mendemondáknak, hogy Olaszországot támadás fenyegeti. Már hogyan is hihetnének, mikor a tények minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország rendíthetetlenül küzd a világbéke megszilárdításáért és a nemzetek függetlenségének tiszteletben tartásáért. Olaszország népe éppen az Eszakatlanti Tömb megalakításának 10. évfordulója alkalmából — mikor Pella külügyminiszter Washingtonban nyíltan hangoztatta a kommunizmus elleni izzó gyűlöletét — a tüntető felvonulásokkal s egyéb akciókkal adta Segni értésére, hogy hallani sem akar a NATO-ról. Bizonyos, hogy Segni népellenes politikájával egyre jobban elszigetelődik, egyre jobban járatja le kormányát, amely az egyesült monarchisták és a neofasiszták kegyeivel számol, ugyanakkor pedig akarata ellenére figyelmeztet, hogy a népi erők összefogásának valóban itt az ideje. — szirt 6