A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-19 / 16. szám

w* shz*kespez*Re (1564-1616) szonettjeiből XCIX Így korholom a kora ibolyát: „Illatod, drága tolvaj, honnan loptad, Ha nem az ö arcáról? S bíborát, Bársony finom hamvát szelíd arcodnak? E pír az ö erein csillan át!" A liliomon kezed reklamáltam, A majorannát szidtam hajadért; S a rózsák, miket tüskék közt találtam? Az egyik égő szégyen, hófehér Gyász a másik, a harmadik pedig E kettőt lopta meg, s lett rózsaszín, S hozzá lehelleted, de bűnhődik, Mert gyilkos hernyó rág szép szirmain. Sok szép virágot láttam még, de mind Tőled lopta az illatot, s a színt. LXXXl Vajon túléllek, sírfeliratod Megírni? Vagy még élsz te, s én a földben? Él emléked, mit ki nem irthatott A halál sem — ha fű nő már fölöttem. Versemben neved örök, halhatatlan, Ha én megyek, mindenki eltemet; S míg én a földtől csak sírgödröt kaptam, Téged tükröznek számtalan szemek. Szelíd versem lesz majd emlékmüved, Késő utódok mit szépnek találnak, Jövendő ajkak ismétlik neved, Ha a most élők már mind sírba szállnak; E toll teszi: neved mindegyre él, Míg emberszáj lélegzik és beszél. XVIII Szép nyarai naphoz hasonlítsalak? Sokkal bájosabb vagy és szelídebb: Rügyek hullnak vad szél keze alatt Májusban, s a nyár fénye rövidebb: Az ég szeme olykor túlontúl izzik, Aranyos arcát fedi máskor felleg; És még a szépség sem hibátlan mindig, És véletlentől homályos a jelleg. De a te nyarad el sose viruljon, A szépség, mely most ékít, sose vesszen, Halál-árnyéfcaban se homályosuljon, Örök versem időtlenné növesszen: Míg ember él, s ragyog tekintete, El ez a versem és élsz benne te. Ford. JUSTUS PÁL Az vagy nekem, mi testnek a kenyér Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, a tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az Idő ellop, eltemet; csak az enyém légy — néha azt szeretném, majd hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon: részeg vagyok és mindig szomjazom. Ford. SZABÓ LŐRINC W. Shakespeare a világirodalom legnagyobb drámaírója. A realizmus legkiválóbb mestere, aki a szenvedélyek legtitkosabb rűgóit is fel tudta tárni. Mélységet és igazi 'emberi tulajdonságokat, egyéniséget öntött a jellemekbe; az élet komoly és derűs eseményeinek, tragikus és komikus alakjainak együttes szerepeltetésében is a való életet tárja föl. Az igazság győzelmének hirdetője. Faludi Ferenc (1704-1779) A maga korában az elmélkedő- és széppróza, valamint a költészet terén egyaránt kitűnt. Választékosan, fordulatosán, könnyen írt. Nem érte be a korabeli lapos, nehézkes, áradozó nyelvvel, a régi nagy írók műveit és a nép beszédmódját tanulmányozta, értékes elemeiket felhasználta, hajlékonyabbá, kifejezőbbé, színesebbé tette nyelvünket. A magyar irodalmi nyelv sokat köszönhet munkásságának. Útravaló Ne marasszuk, elmehet, Amint tetszik, úgy vehet A fa-képtől végbúcsút, Előtte az ország út. Hajdi! elment jó korán, Éjfélután szaporán. A kakas is megörült, Vígan szólott, hogy felült. Minden lova rúgjon fel, A rúd szege hulljon el, Repedjen a gyeplöszí, Pincetokja folyjon ki. A forgószél kergesse, Záporeső vezesse: Igen finom ember volt, Jó, hogy tőlünk elpatkolt. I Felf aval kodottnak megfordult szerencséje így jár, ki felfuvalkodik, Magas helyre ágaskodik! A szerencse megalázza, Véletlenül legyalázza, Kiveti öléből, Kiveti kedvéből. El ne bízd magadat, Hogy ne valld károdat; Édes barátom, Fogadd tanácsom. Tarka madár Egy kis tarka madár víg kedvében. Szép gyümölcsös kertnek ment reptében, Ha én tarka madár volnék. En is véled elrepülnék, Tarka madár! A kis tarka madár ott akadott, Mert két lépvesszőcske közt ragadott. Ha én tarka madár volnék, Soha véled nem repülnék. Tarka madár! A kis tarka madárt kézre kapták, Nem bántották, szépen ápolgatták, Ha én tarka madár volnék, Mégis véled elrepülnék. Tarka madár! A kis tarka madárt, jaj, fogságba, szorosan bezárták kalitkába. Ha én tarka madár volnék, Soha véled nem repülnék, Tarka madár! A kis tarka madárt jól tartották, Cukor-falatokkal nieghizlalták-Ha én tarka madár volnék, Mégis véled elrepülnék, Tarka madár! A kis tarka madárt kifosztották Tarka tollaiböl, nyársra vonták. Ha én tarka madár volnék, Soha véled nem repülnék. Tarka madár! 17