A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-19 / 16. szám

tetésről szóló okmányt is el nem vitték — bosszankodik Tuska Pál. Mindnyáján az ablak mellett értelmetlenül álldogáló asztalka felé tekintenek — nézik a rádió hült helyét. — Pedig jó volna — sóhajt valaki. — El kellene — gondolom. — A gépállomás annak idején talán saját magát ajándékozta meg, nem az embereket. Hiába, a leltár ... Néznek rám, mintha én igazságot tehetnék ebben az ügyben. A gépállomásnak az előírások és a maga szempontjai szerint alighanem igaza van. — Majd vesz újat a szövetkezet — vigasztalom őket, aztán elbúcsúzom, csak Dora Laci tart velem. * * * Ott kötünk ki, ahol a legalkalmatosabb: a kocsmában. Egy pohár sör mellett barátságosabban telik az idö. Fehér abrosszal terített asztalok sorakoznak a helyiségben, s már nem is illik rá a kocsma elnevezés. A mennyezet alatt nem terjeng sürü pipafüst, s a pult se lehel rossz pálinkaszagot. — Mondja el, hogyan lett traktoros? — kérem Lacit. Nevet. — Hosszú sora van annak. — Hát mondja röviden! — Építkezéseken dolgoztam Bratislavában. Fejembe vettem, hogy hajtási engedélyt szerzek, mert sofőr akartam lenni. Meg is szereztem. Igaz, belekerült vagy kétezerkétszáz koronámba. A „Blesk" autóiskolában tanultam — ott volt, ha emlékszik rá a Sztálin téren. A hadseregnél végképp elsajátítottam a mesterség minden csínját. Igaz, traktort még nem vezettem, de megismertem mindenféle motort. Mikor leszereltem, otthon akartam megtelepedni. Tűnődtem sokáig, hogy most már mit tegyek autóvezetői tudományommal. Egy nap — január volt — ablakaink alatt éktelen motorpufogást hallok. Ott lakunk a Malom utca végében — rajtunk túl aztán nincs több ház, csak a mező van. Tokos Gabi — jó barátom — mélyszántást csinált ott. Kimentem hozzá, elbeszélgettünk. Egyszer csak azt mondja: — Na. fordulj egyet! — Nem vezettem soha traktort — óvakodtam. — Majd vezetsz. Hagytam magam rábeszélni. Egész délután vele szántottam. Márciusban — ötvennégyben — jelentkeztem a gépállomáson Tuska Pálnál. — Azóta van a brigádnál? — Azóta. — Házasember? Elszomorodik. Olajos ujja a hamutartó szélén dobol. Aztán beletúr barna hajába. — Voltam . .. Nagy csend támad. Nézem a fiút — alig harminc éves, s háta mögött milyen keserű tapasztalat. — Elváltak? — Igen . . . vagy két éve. — Szép felesége volt-? — Nekem tetszett. Erről többet nem beszél. Komoly férfiszeméremmel, hallgatagon poharába bámul. — Megtakarított pénze van-e? — Van egy kevés. Építkezni akarok. Faanyagot, téglát, cserepet vettem rftár. Ebbe aztán belemelegedünk. Két szobát, konyhát, kamrát akar L alakban. A két szoba ablaka az utcára nézne — az udvarba fordulna a másik szárny. Csakhamar egész költségvetést csinálunk. Kiderült, hogy a háztető majdnem egy harmadával több pénzbe kerül, mint maga az épület. — Csehországban láttam lapos^etejű, földszintes házakat is — mondom. Ha vesszük, nem okos dolog a cseréptető. Jó a parasztembernek, van legalább hova elrakni a kukoricát, szénát vagy a herét. Ügy meg nem biztonságos, mert tüzet foghat. Tűnődve rám néz, elmosolyodik: — Hagyja, hiszen parasztember vagyok én. — Hát igen. Csak nem lóval szánt. — Ügy jó. — Igaz-e, hogy tavaly hétezer koronát takarított meg a javításokon? — Hát ha Tuska mondja! Én nem szeretek dicsekedni. — Aztán hogy csinálta? — Pontosan magam sem tudom. Nem terhelem a gépet. Tudom mikor mit lehet, mikor milyen sebességet adhatok, milyen mélyre engedhetem a kultivátort vagy az ekét. Ennyi az egész. — Aztán jobb lesz-e így, hogy átadták magukat a szövetkezetnek? — A minap éppen számolgattam. Kijövök ugyanúgy, mint a gépállomáson, ha nem jobban. A szövetkezetnek meg mindenképpen jobb, mert akkor rendelkezik velünk, amikor arra szükség van. Csak a generáljavítások kerülnek majd sokba. — Jól felszerelt műhely kellene. — Majd idővel az is lesz — mondja. Otthagyjuk a kocsmát. A tűnődő hold alatt csakhamar odaérünk a Malom utca végébe. Megállunk egy apróka háznál, talán egy szoba meg egy konyha az egész. — Hát itt lakunk — mondja Laci. — Hiába, kicsi a ház, már csak azért is építkezni kell. Négyen élnek itt: a szülők. Laci meg a huga. Az asszonyka is itt lakott. Én magamban azon tűnődöm, hogy milyen okos nyelv a magyar nyelv. Kétféleképpen is mondhatja ugyanazt, ami mégse ugyanaz. Példának okáért itt van az a szó, hogy házasodni meg nősülni. Aki az életben a sorrendet felcseréli, nem jól teszi, s amint látom, László ebbe a hibába esett, mert előbb nősült, házasodni meg csak most készül. Igaz, van az életnek egy másik igazsága is. Ha az élettársak jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, úgy mindenképpen könnyebb, s még a ház is előbb kerül tető alá. Hiába. Ha az egyik félre húz, rossz a vége. A kertben sötétlő tömegre mutat. — Itt fogok építeni. Már itt a tégla, homok, a cserép meg egyebek. — Hát meglesz hamarosan a ház, csak asszony kell bele. — Mire meglesz, kerül az is — mondja magabiztosan a traktoros. * * * Holdfény alatt piheg a mező. A földben mag csírázik. Mindenütt láthatatlan erők munkálkodnak. A természet is az emberrel tart. Ballagok hazafelé, s tűnődöm. — Hogy is mondta? Hogy ö parasztember. Az — mégpedig a legszegényebbjéből való volt. Beteljesedett hát. Traktorra ültettük és jómódú lett, mert vajon szegény lehet-e, aki házat épít... ? Igaz — vállát sose borítja majd bíbor pelerin. Templomot se resteauráltat. De van-e tiszteletreméltóbb az olajos munkaruhánál; s nem több-e, ha országot épít...? BÁBI TIBOR Veszett farkas a Magas - Tátrában 1939. február 26-án rendkívüli eset színhelye volt Tátralomnic fürdő. E napon reggel a Poprád vülqyéből. a 10 km-re fekvő nagylomnici Állami Gazdaságból a Nemzeti Park igazgatóságának telefonálták, hogy egy farkas a juhokat látogatta meg. és onnan a Magas-Tátra felé loholt. Nyomban mozgósították a fürdő összes puskásait, akik megszállották az erdő szegélyét. Az ordas a h&mentes mezőkről észrevétlenül besiklott a telepre, s ott a park múzeuma közelében egy tízéves fiú hátába harapott. Innen a füútra tért, az ott sétálók közül négy katonát támadott meg. akik farkaskutyának vélték, és derékszíjaikkal védekeztek, kettőt közülük mégis megharapott. Tovább loholva a Nagylomnic felé vezető útra váltott, ott rárontott egy sétáló házaspárra és ruháikat tépte. Érre ezek perbe szálltak a közelben dolgozó Zemba András űtkaparóval, hogy miért viszi magával harapós kutyáját? A lármára a farkas az útkaparó mellett termett, és a lábába harapott, ez azonban a kezében lévő csákánnyal fejen vágta, és a közveszélyes bestiát agyonütötte. A TAN.AP állatorvosának, és zoológusának megállapítása szerint a farkas egy szürke, két-három éves. ió erőben lévő. szemmértékkei becsülve körülbelül 20 kg súlyú, rühös és a legnagyobb valószínüséq szerint veszett nőstény volt. A sérülteket nyomban beoltották, sebeiket bekötötték: délután a sérült katonák már vígan sétáltak, és boldog-boldoqtalannak elmesélték kalandjukat. Az ordas levágott fejét a kór megállapítása végett a legközelebbi qyorsvonattal Bratislavába küldték. A farkas rühös és veszett állapotára való tekintette! bőrét nem nvúzták le. gyomrának tartalmát sem vizsgálták meg. hanem a tétemet állatorvosi utasításra eléget-/ ték. Boncolásra a fertőzési veszedelem folytán nem került sor. Fénykép sem készült róla. Testén külső sérülés, lövés helye nem volt látható. Honnan került e veszett állat a Maqas-Tátrába? Meqfejthetetlen rejtény marad, hiszen köztudomású, hogy például a veszett ebek környezetüket elhaqyják. és néha száz kilométerre is eltávolodnak tőle. Szlovákiában ez az első bizonyított eset, hogv a rüh és veszettséq a farkasoknál is előfordul. Az előbbi valószínűleg rühös rókákról terjedhetett a farkasra, mivel köztudomású, hogy az ordas a rókákat is öli. éhséqében falja, és e betegség a rókák között még mindig dühöng. De fölszedhető a rühös rókáknak fekvőhelyén is. mivel a kórokozók nem vírusok, hanem élő rühatkák. Az első és eredeti farkasbiológiai adatok ezek a szlovákiai zoológiai irodalomban. JURÁN VIDOR 9