A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-19 / 16. szám

[mnonbCMjjsB LENIN 1. Ez nem valami gigantikus mű, csak a kuzminszki kolhoz vizierómüve az Oka felső folyásán. De hány ilyen épült a Szovjetunióban, mióta a Nyeorogesz megnyitotta a sort! 2. A kazah hegyek pásztorai is rövidhullámon kapják az utasításokat a kolhozközpontból. 3. Lenin művei százmilliós példányszámban jelennek meg a világ minden nyelvén. * min, eiotdtiml V. MAJAKOVSZKIJ Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sok ezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon 9z öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán. Lenin elvtárs, tudja pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc, -ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondom el Önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. ön nélkül / sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, Itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányan vannak e csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s a havas tarlókon ön Itt van vélünk. Az ön nevével, a szívével szivünkben eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. élünk.