A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 2. szám

A pártlevél nyomán Az eddigi visszhangok és a megin­dult vita arra vallanak, hogy a CSKP KB levele a nép életszínvonala eme­lésének kérdésében nagy megértésre talált a dolgozók körében. A különféle kérdések közül úgyszól­ván minden többgyermekes családot érint a családi pótlékok emelése. Most arról folyik nagyban a vita, hogy va­jon a családi pótlékot a második vagy pedig csak a harmadik gyerektől kezdve emeljük. Eddig úgy látszik túl­súlyban van azoknak a száma, akik a családi pótlék emelését a harmadik gyereknél kívánnák megvalósítani, és a továbbiaknál ezt az összeget válto­zatlanul, minden további emelés nél­kül hagynák. Erre a célra évente 500 millió koronát fordítana az állam. Ha a harmadik gyermek után havi 240 koronára emelnék a pótlékot, akkor az a háromgyermekes családoknál évente 1200 korona bevételi többletet, az ötgvermekes családoknál már 1260 korona többletet jelentene. A többgyermekes családok a többi családdal szemben elötenytelen hely­zetben vannak, mert náluk nagyobbak a létfentartásra eső költségek. Azonkí­vül csökken ilyenkor az anya foglalkoz­tatásának lehetősége is. További problémát jelent az alacsony járadékok emelése. Az eddigi tapasz­talatok szerint a szociális gondoskodás és a betegbiztosítás átszervezése lé­nyegében bevált. Viszont a legkomo­lyabb probléma az úgynevezett régi nyugdíjasok alacsony járadékainak a kérdése. A korlátolt pénzeszközökre való tekintettel valamennyi régi nyug­díjasnak nem tudták felemelni a já­radékat. Addig is az állam a nemzeti bizottságok segítségével a kiegészítő gondoskodás eszközeiből egyszeri vagy ismétlődő pénzsegélyóket nyújt a kedvezőtlen szociális helyzetben levő nyugdíjasoknak. A párt és a kormány ezenkívül állandó járradékokat akar jut­tatni azoknak a nyugdíjasoknak, akik­nek a volt tőkés kizsákmányolás kö­vetkeztében alacsony a nyugdíjjáradé­kuk. Sok esetben a munkaadó évekig nem jelentette be alkalmazottját a betegsegélyzőbe vagy nyugdíjinté­zetbe, úgyhogy ezt az időt a nyugdíj­alapba be sem számították. Az ilyen és hasonló eseteket — a múlt bűneit - igyekszik jóvátenni a tervezett intézkedés. A nemzeti bizottságok mellett működő albizottságok dönte­nek esetről esetre ezekről a já­radékokról. Ugyanúgy ők határoznak majd a volt vállalkozók, a volt rend­szer vezető emberei és a büntetett előéletű személyek nyugdíjjárulékáról is. Ezek az egyének ugyanis a múlt­ban semmit sem tettek a szocialista rendszer érdekében. A családi pótlék és az alacsony járadékok rendezése A szociális biztosításról szóló tör­vény olyan öregségi járadékot is be­vezetett, amely a 60 éven felüli férfia­kat és az 55 éven felüli nőket 20 éves szolgálat után illeti meg. ha tovább dolgoznak. E járadékok összege a tel­jes nyugdíj egyharmadát teszi ki. So­kan nem értették meg e járadék beve­zetésének lényegét. Ez gazdasági ösztönzőnek készült, éspedig azért, hogy ne csökkenjen a dolgozók élet­színvonala, amikor még a népgazda­ságnak szüksége van rájuk. Mindenki, aki betöltötte 60. évét tekintet nél­kül, hogy változtatta-e munkahelyét vagy nem, megkapja az egyharmados járadékot. A további ledolgozott min­den egyes munkaévért 4 százalékkal emelkednek a nyugdíj igények. Álla­munk eddig már 300 milliót fizetett ki ilyen címen. Tudjuk, hogy állandóan növekedni fog az öregségi járadékra jogosult személyek száma. Népgazda­sagunk érdekében meg kell hosszabbí­tani az idősebb és teljesítőképes dol­gozóknak a termelésben való részvé­telét. Szükséges, hogy a vita befejezése után a járadékok problémája is ren­dezést nyerjen, s högy e vívmányaink­kal ne történjenek visszaélések. Ez okbói fontos a sürgős megoldás. GREK IMRE A militarizmus ROSA LUXEMBURG Negyven évvel ezelőtt, 1919. január 15-én az első világháború okozói és a háború nyertesei által felbérelt állatias német zsoldosok agyonverték Rosa Luxemburgot, a közismert forradalmárt, a német és a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű harcosát. Rosa Luxemburg az akkori cári biroda­lomhoz tartozó egy lengyel kisvárosban született 1871. március 5-én. Gyermekkori élményeinek döntő szerepük volt abban, hogy egész életét az elnyomás elleni harc szolgálatába állította. Már kora ifjúsá­gában tagja a „Proletariát" nevű illegá­lis lengyel munkáskörnek, melynek lelep­lezése után a cári „Ochranka" elől kény­telen Svájcba menekülni, ahol a zürichi egyetemen közgazdaságtant tanul. A kilencvenes évektől kezdve Német­országban él és elszánt harcot folytat a Kernst ein-féle revizionizmus ellen. Az első világháború kezdetén Rosa Lu­xemburg a sovinizmus tomboló orkánjában nem hódolt be a német imperializmusnak, hanem Kari Liebknechttel együtt tovább folytatta a küzdelmet a német nép meg­rontói ellen. A szociáldemokrata vezetők nyilvánvaló árulása után és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Kari Liebknechttel és a baloldal töbpi tagjával megalakította a Németországi Kommunista Pártot. Rosa Luxemburg — minden tévedése és elméleti hibája ellenére, amelyek bizonyos területeken komoly károkat okoztak a né­elleni küzdelem két met munkásmozgalomnak — úgy vonult be a történelembe, mint az opportunizmus és a jobboldali szociáldemokrata árulás elleni harc legnagyobb alakja a nyugat -európai munkásmozgalomban, mint a né­met militarizmus és az imperialista há­ború elleni harc egyik zászlóvivője, mint a Németországi Kommunista Párt egyik megalapítója. És így — mint ahogy V. I. Lenin jellemezte — Rosa Luxemburg, minden tévedése ellenére, „a forradalom sasa" volt és marad. KARL LIEBKNECHT Rosa Luxemburggal együtt gyilkolták meg Karl Liebknechtet, a nemzetközi és a német munkásmozgalom élharcosainak, a Németországi Kommunista Párt meg­alapítóinak egyikét. Lipcsében született — 1871 augusztus 13-án. Apja a német szociáldemokrata párt vezető egyénisége volt. Karl Liebk­necht már diákkorában dolgozott a szocia­lista ifjtísági mozgalomban. Közben jogot és a közgazdaságtant tanult a berlini egyetemen. 1902-ben a berlini proleta­riátus beválasztotta d városi tanácsba, ké­sőbb pedig a birodalmi gyűlés tagja lett. Mint képviselő minden alkalmat megra­gadott, hogy leleplezze a háborút előké­szítő iparmágnásokat. Karl Liebknecht nagy figyelmet szentelt a pártszervezetek fokozódó tevékenységé­nek; különösen fontosnak tartotta az in­ternacionalizmus — mint a militarizmus elleni harc eszköze — megerősödését. Mindamellett hibázott abban, hogy nem nagy harcosa tudta megérteni az opportunistákkal és a centralistákkal való szakítás fontosságát, s hogy megóvja a párt és a munkásosztály egységét, 1914. augusztusában, meggyőző-' dése ellenére megszavazta a háborús intéz­kedéseket. Ezekért a hibáiért és tévedé­seiért V. 1. Lenin részéről éles kritikában részesült, amely segített abban, hogy Liebknecht később helyes álláspontot fog­laljon el. Hibáját csakhamar jóvátette, amikor 1919 május 1-én Rosa Luxem­burggal és másokkal a Potsdamerplatzon rendezett tüntetés élére állt. Itt felhívta a tömeget a háború beszüntetésére és a reakciós császári kormány megdöntésére. Ezért a forradalmi tettéért letartóztatták és négy évi kényszermunkára ítélték. A forradalmi tömegek nyomására a kor­mány 1918 októberében kénytelen volt Liebknechtet szabadon engedni, aki azután részt vett a Németországi Kommunista Párt megalapításában.• A német imperialista burzsoázia szociál­demokrata segédlettel és a világreakció támogatásával elfojtotta a rlémet proleta­riátus forradalmát. Rosa Luxemburg és Karol Liebknecht mártírhalála messzire világító jel volt, melyet a német nép nem értett meg. s Az egész nemzet katasztró­fája lett a következménye. Rosa Luxem­burg és Karol Liebknecht gyilkosai ma új világháborút szítanak. A két nagy mártír örököseinek szent kötelessége, hogy az egység, a demokrácia és a béke útjára vezessék az egész német népet. —ti— 14 A militarizmus elleni küzdelem két nagy harcosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom