A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 2. szám

Ú\ fdmeta X. X X * * X * Az újságosbódék előtt sűrű sorokban álldogálnak az emberek, s egymás kezéből kapkodják a legírisebb lapokat. A villamosban szétteregetett újságba merülnek, izgatottan olvassák a híreket, jelentéseket. Sokan a fejüket csóválgatják, mások felkiáltanak, hogy: nahát! Most mindenki tudósnak érzi magát, a csillagokról, rakétákról, a világűrben bolyongó planétákról beszél. s Öreg házaspár száll fel a villamosra, a férfi csontos arcú, cvikkeres, az asszony kövérkés, fürgemozgású. A fiatalok helyet adnak nekik, s ők letelepszenek. Az öreg ember újságot húz elő belső zsebéből, szétnyitja, bütykös ujjával a betűkre bökdös, halkan mormol valamit, miközben élete párja sűrűn bólogat. Az öreg ember egyszerre csak abbahagyja az olvasást, ölébe ejti az újságot és kipirult arccal mondja: — Fantasztikus! Bámulatos, ha mondom! A körülötte állók mosolyognak, az öregasszony elveszi férje öléből az újságot, csendesen összehajtogatja. Az ember meg a villamos ablakából felnéz az égre, amely tiszta kéken ragyog a híg téli napsugárban. Sokáig bámulja a selymes kékséget, talán azt reméli, hogy hirtelen feltűnik a bolygóközi rakéta, és füstcsóvát eregetve átível az égen. • De a szovjet planéta már messzebb jár, mint a gondolat, száz- és százezer kilométernyire a földtől, a végtelen világűrbén hirdeti az ember, a tudomány nagyságát, a szovjet nép világraszóló győzelmét. Száll a planéta a jeges világűrben, s milliárd emberszivben dobog fel az öröm hírharangja. Az emberiség a nagy várakozás lázában él. A föld börtönéből kitört az ember, hogy meghódítsa a világmindenséget, hogy megvesse lábát a világűrben keringő égitesteken. Munkás, paraszt, tudós, költő mind, mind a nagy szenzációról beszél. Ha két ismerős összetalálkozik, köszönés helyett ezzel üdvözlik egymást: — Te! Már a Hold közelébe ért!? — Már el is hagyta, barátom. Éppen most hallgattam a Iegfrisebb jelentést. Megbolydult az emberiség, érzi, hogy olyasmi történt, aminek jelentőségét ma még alig tudjuk felmérni. A szovjet planéta elindult napkörüli pályáján. D, GY. A CSEHSZLOVÁK LÉGIFORGALMI TÁRSASÁG (dSA) e Ljutta tja KORSZERŰ REPÜLŐGÉPEIVEL köztársaságunk minden részébe Bratislavából: Tájékoztatás és jegyárusítási fa CSA, a TURISTA és a CEDOK irodáiban GURSZKY ISTVÁN Süvít a holdrakéta Kinyílnak az emberi álmok, erőnk az ég jelé repít, birtokba vesszük a világot, titokzatos csöpp fényeit: ismerkedünk a csillagokkal, kölcsönvesszük a Nap hevét, kedvünk száll, mint a szárnyaló dal, s lábunk holnap a Holdra lép . A vers ma sánta veretán csak, bukdácsol az élet mögött, az ember esze új irányt szab, utat tör csillagok között. Míg dalunkban titok a holdfény, a holdrakéta felsivlt, s hivatott, bátor, szent dalnokként feltárja a Hold titkait. Mennyit álmodtunk... Tiszta szókat, emberhez illő életet, sötét éjeken űrhajókat teremtett már a képzelet, hogy vigyenek szabad hazába, s magányos égitesteken nyíljon ki szívünk tűz-virága; a szabadság s a szerelem. S űrhajók helyett láng csapott fel a büszke Téli Palotán ezerkilenszáztizenhétben ködös október-éjszakán, s minden oroszok hősi népe a csillagokból hozta el mindazt, ami embernek éke, és aztán tört a holdba fel... Száll, száll, süvít a holdrakéta, a világűrbe vág utat, és bámulja a földplanéta, milyen sejtelmes hangot ad ... A végtelenség jött közénk él, oszlik sejtelem és titok: a szovjet ember hős kezével titoktalan jövőt nyitott. BARTALIS IMRE (ROMÁNIA)T Ezt írd Oj év! Oj húr a hegedűre! Oj hang! Vidám, zengő, igaz, lélekhez szóló, szívből jövő, új dal. Hózengés. Erdösuhogás. légrianás. Téli patakok J,rissesége. És -szabad, szabad, mint a sas röpte, mint a fit növése, mint a b'úzakalászok zizegése. És végtelen, mint a lélek, mint a láncait széttörő ember, mint a világol legyűrő «ruber: akarat, mint a csillagos égbolt, mely leborul a földre. És bátor, szilárd, erős. És szívmeleg, boldog, békességes, gazdag, mint a búzakalangya, melyből kenyér sül ki a világ asztalára. Ö, ember! Költő! Ezt írd, ezt szóld, ezt beszéld, kínban, vérben, vajúdva — boldogan. Ez minden, Több az életnél, nagyobb a halálnál — egyéb semmit se ér. 15