A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

ság többsége megértette, illetve tudatosította, hogy a helye az egységes földmüvesszövetkezetekben van és így következetesen kiveszi részét a szocializmus építéséből, — a magyar nemzeti­ségű dolgozók tudatában érvényesül a proletár nemzetköziség és ennek alapján bontakozik ki csehszlovák hazafiságuk, tehát a magyar nemzetiségű dolgozók a Csehszlovák Köztársaságban látják egyedüli hazájukat, Csehszlovákia Kommunista Pártjában saját pártjukat — és teljes bizalmukat helyezik belé. A Központi Bizottság Irodájának határozata azonban megálla­pította, hogy a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósításában még fogyatékosságokkal is találkozunk, főleg az iskolaigazgatás és a kulturális intézmények szakaszán, másrészt abban, hogy az ideológiai munka terén elért eredmények nem arányosak a szo­cialista építés lehetőségeivel és szükségleteivel. Tehát elsősor­ban is intézkedéseket kell tenni a fogyatékosságok oly értelem­ben való kiküszöbölésére, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók­nak a csehszlovák szocialista hazafiság és a proeltár nemzetkö­ziség szellemében való nevelése lényegesen megjavuljon. A magyar dolgozók aktív részvétele a párt és az államigazga­tási szervekben, valamint a tömegszervezetekben, szükségessé teszi annak lehetővé tételét, hogy a magyar nyelvet használhas­sák a tárgyalásoknál, hogy magyarul tehessék meg megjegyzé­seiket. Ez annyit jelent, hogy minden esetben, ahol az említett szervek tagságának összetétele vegyes, megfelelő technikai esz­közökkel biztosítani kell a teljes szöveg magyar, illetve szlovák nyelvre való fordítását, de ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy az említett szervek a magyar nemzetiségű lakossággal írás­beli kapcsolataikat magyar nyelven tartsák fenn, hogy határoza­taikat szlovákul és magyarul hozzák nyilvánosságra. Itt azonban szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni, hogy nagyon helytelenül cselekszik az a magyar dolgozó, aki a nemzetiségi egyenjogúságot helytelenül értelmezve azt kívánja, és követeli, hogy vele mindenki, tehát még az is, aki nem beszél magyarul, — a magyar nyelvet használja. Sajnos, vannak olyan egyének, akik így vélekednek és akik egy szót sem tanulnak meg szlová­kul, attól való félelmükben, hogy elszlovákosítják őket. Senkinek nem áll szándékában a magyar dolgozókat elszlovákosítani. Az elszlovákosításról szóló eszméknek éppenúgy, mint egyéb káros irányzatoknak hordozói és hirdetői szinte minden esetben a széj­jelvert burzsoázia maradványai, a kulákok és a volt fasiszta pártok exponálta tagjai. Ezek ellen pedig küzdeni kell, harcot kell folytatnunk a magyar dolgozók sorai között meghúzódó burzsoánacionalisták ellen éppenúgy, mint ahogy szlovák elv­társaink a saját soraikban harcolnak eme ellenséges nézetek ellen. Ehhez a kérdéshez még annyit, hogy nekünk, csehszlovákiai magyar dolgozóknak egyáltalán nem árt, ha megtanulunk szlo­vákul. De nemcsak, hogy nem árt, hanem szükségét is érezzük annak, hogy minél tökéletesebben ismerjük a szlovák nyelvet. Tovább megyünk! Nem csupán egyszerűen szükséges számunkra a szlovák nyelv elsajátítása, hanem mindannyiunk saját egyéni érdeke is megköveteli, mert a szlovák nyelv elsajátítása által lehetőségünk nyílik a szlovák szakirodalom és egyéb szlovák nyelvű irodalmi alkotások tanulmányozására — szakképzettsé­günk tökéletesítésére, kulturális felemelkedésünk folyamatának meggyorsítására. A szlovák nyelv ismerete különösen nagy je­lentőséggel bír és elengedhetetlen követelményként jelentkezik ifjúságunk érvényesülési lehetőségei szempontjából. Nemjcétsé­ges, hogy a szlovák nyelvtudás egyik fontos tényező egyenjogú­ságunknak a szó legszorosabb értelmében való megnyilvánulásá­nál. Ez így van, nincs és nem is lehet másként. Az egyenjogúságot nem szűkíthetjük le arra, hogy szabadon használhatjuk anyanyelvünket és fejleszthetjük nemzeti kultú­ránkat. Az egyenjogúság azt jelenti, hogy a magyar dolgozó, amennyi­ben képességeinél fogva megfelel, ugyanolyan felelősségteljes funkciót tölthet be, mint a cseh vagy a szlovák nemzetiségű dolgozó. De vajon betölthetünk-e felelősségteljes állami, illetve közéleti funkciót csupán a magyar nyelvtudásunkkal? Kívánhat -juk-e, hogy a soraink közül kikerült üzemigazgatók, járási, kerületi vagy központi funkcionáriusok kedvéért mindenki meg­tanuljon magyarul? Ez helytelen lenne és nem kívánhatjuk. Tehát mindez azt jelenti, hogy a magyar dolgozóknak mint ha­zánk egyenjogú polgárainak az érvényesülési lehetűségük függ attól, hogy mennyiben bírják a szlovák nyelvet. De vannak még más szempontok is, melyek szükségessé teszik a szlovák nyelv elsajátítását. Az egyik ilyen nagyon fontos tényező hazánk népeinek barátsága és testvéri szövetsége. Ah­hoz, hogy a szlovák és a magyar nép barátsága elmélyüljön, fontos főleg a vegyeslakosságú vidéken, hogy kölcsönösen ismer­jük egymás nyelvét, így könnyebben megértsük, illetve megis­merjük egymás kultúráját, művészetét, múltját és jelenét. így kerülünk közelebb egymáshoz magyarok és szlovákok, így szilárdul barátságunk és szövetségünk mint a szocializmus győ­zelmes építésének egyik nagyon fontos előfeltétele. Központi Bizottságunk mindezeket a komoly és fontos ténye­zőket szem előtt tartva fontosnak véli, hogy kultúregyesületünk fő feladatai közé a szlovák nyelvtanfolyamok szervezését is be­iktassuk. Tudjuk, hogy helyi csoportjaink és kultúregyesületünk tagjai ezt a lehetőséget örömmel fogadják, kezdeményezik a nyelvtanfolyamok szervezését és jó példával élenjárva igyekeí» nek elsajátítani a szlovák nyelvet, — igyekeznek gyarapítani szlovák nyelvtudásukat. A határozat elítéli többek között azt is, hogy a szlovák bur­zsoánacionalisták a magyar nemzetiségű többséggel rendelkező községek nevét elszlovákosították. Előreláthatóan az illetékes szervek részéről rövid időn belül intézkedés történik abból a célból, hogy a politikailag hibás és helytelen nevet viselő köz­ségek elnevezését megváltoztassák, illetve az ilyen községek visszakapják régi nevüket. Hazánkban 20 időszerű sajtótermék jelenik meg magyar nyel­ven évente 23 millió példányban, amely mennyiség megfelel a követelményeknek. A csehszlovákiai rádió naponta többször sugároz műsort és híreket a magyar hallgatók számára, vasár­naponként két órás irodalmi műsort ad, külön műsort a földmű­vesek és havonta egyszer az ifjúság számára. Bár megállapíthatjuk, hogy a hazai hírszolgálat is ki tudná elégíteni a csehszlovákiai magyar dolgozók igényeit, mégis azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan csak a magyarországi sajtóter­mékek és rádióadások iránt tanúsítanak érdeklődést. Ne essünk tévedésbe. A hiba nem ott van, hogy a magyaror­szági sajtótermékeket is olvassuk, illetve, hogy a magyarországi rádióadásokat is hallgatjuk. Hanem az hiba, ha csak elsősorban a magyarországi hírközlő források iránt érdeklődünk. Hogy miért hiba ez? Azért, mert így elszakadunk saját életünktől nem is­merjük kellőképpen hazánk és népünk azon problémait, melyek nekünk, csehszlovákiai magyar dolgozóknak legsajátosabb prob­lémáink. Pedig ha jól akarjuk végezni munkánkat, akkor nem­csak a kéznek, de a fejnek is itthon kell lenni. Ezt tartsuk szem előtt és ezért népszerűsítsük a hazai magyar sajtót és a Cseh­szlovák Rádió magyar adásait — mindez a miénk és ezt sze­retni, megbecsülni, minden egyes csehszlovákiai magyar dolgo­zónak hazafias kötelessége. Pártunk helyes politikájának következtében a magyar ifjúság lehetőségei az iskolai vonalon összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a burzsoá köztársaságok idején voltak. A magyar iskolák tantervei azonban nem a legszerencsésebbek, ezért lényeges módosításokra kerül sor. A magyar iskolák jövőbeni tantervei abból az elvből indulnak ki, hogy a Csehszlovák Köztársaságban élő magyar ifjúságnak a cseh és a szlovák ifjúsággal egyenlő művelődési lehetőséget kell adni. Ezért a magyar iskolákban be­vezetik és továbbfejlesztik a politechnikai oktatást és gondos­kodnak a szlovák nyelv tanításának lényeges javításáról. Nagyon időszerű ennek a kérdésnek a megoldása, hiszen mint ismeretes, nem egy esetben olyan tanítókra van bizva a szlovák nyelv tanítása, akik nem ismerik a szlovák nyelvtan szabályait és sem beszédben, sem írásban nem bírják a szlovák nyelvet. Ebből pe­dig ha valakinek, akkor elsősorban is, ifjúságunknak van kára. Mindenféle kertelés nélkül megállapíthatjuk, hogy ezek az in­tézkedések elősegítik, hogy iskoláinkból művelt ifjúság kerüljön ki, olyan, amely megállja helyét a szocializmus építésének bár­melyik pontján. Attól a céltői vezetve, hogy hazánk magyar nemzetiségű dol­gozóinak kulturális igényei kielégítést nyerjenek, a határozat feladatul adja a népművészeti alkotás magyar együttesei műso­rának állandó tökéletesítését, azáltal, hogy az Iskola és Kultu­rális Ügyek Megbízotti Hivatala a hazai és a szovjet müvek fordításával elegendő műsoranyagot biztosít az együttesek ré­szére. Gondoskodnak a magyar nemzetiségű népművelési dolgo­zók neveléséről és részükre olyan módszertani segédanyagot adnak ki, amelyek összhangban áll a magyar lakosság között végzett népművelési munka sajátos kérdéseivel. Mint ismeretes, a mozilátogató magyar közönség részéről többször elhangzottak olyan kívánságok, hogy a hazai gyártmá­nyú filmeket magyar szöveggel lássák el. Ez a kívánság, illetve ez a javaslat megoldás felé közeledik és a közeljövőben a mozi­látogató magyar közönségnek megadatik az a lehetőség, hogy a hazai gyártmányú, tehát saját filmjeinket megértse, megis­merje, azokból tanuljon és gyarapítsa kulturális ismereteit. VI. országos közgyűlésünk feladatul adta kultúregyesületünk központi bizottságának, hogy az illetékes szerveknél járjon köz­be abból a célból, hogy Kelet-Szlovákia magyar dolgozói kulturá­lis fejlődésének elősegítése céljából Kelet-Szlovákiában hivatá­sos magyar színház létesüljön. Napjainkig még nem voltak meg az előfeltételek a kelet-szlovákiai magyar színház megteremté­sére — azonban remélhető, hogy Kelet-Szlovákia gazdasági fej­lődésével párhuzamosan megoldódik ez a kérdés is. Bízunk ab­ban, hogy megvalósul a kelet-szlovákiai magyar dolgozók vágya és a színház színvonalas előadásaival segíti majd a magyar dol­gozók kulturális fejlődését, és kihat a műkedvelő színjátszó csoportok fejlődésére is. A határozat értelmében a tömeg- és társadalmi szervezetek, de elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Szovjet Barátok Szövetségének a magyar dolgozók között végzendő munkájában is lényeges javulásnak kell beállni. Nagyobb gondot fordítanak a szlovák és a magyar dolgozók baráti együttműködésének meg­szilárdítására, a magyar nemzetiségű tagok és funkcionáriusaik nevelésére és iskoláztatására, és a szervezetük keretében mű­ködő műkedvelő művészegyüttesek műsorpolitikájára. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom