A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Anagyobb diákok csoportokban hagyták el az isioka épületét, és vidám terefere közben távolodtak az esti ligetfalusi utcákon. De a hosszú sor fénylő ablakszem mégsem hunyt ki ezen az estén. Papák, mamák töltötték meg a tágas termeket, és szoronkodva gyömöszölték magukat a szűk padokba. — Ezt sem nekem találták ki — mondotta Bergendi bácsi, a termetes pék, amikor nagy nehezen sikerült a padba préselni magát. Nálunk már ilyen a szokás ... A szülők szeretnek ugyanabban a padban ülni, amelyikben Pistájuk vagy Erzsijük üldögél napközben. Ezen az estén — mint annyi éve már — Makkné érkezett meg elsőnek, és utána kisebb, nagyobb csoportokban jöttek a többiek, az iskola nagy családja. Megvárták, amíg megérkezik Ágh Andrásné, aki délutáni műszakban dolgozik a Matadorgyárban. mert ő a szülői szövetség elnöke, s ö szokta megnyitni a gyűlést — Kedves szülők — kezdi emelt hangon, és erre elcsitul a zsongás —, mai gyűlésünknek legfontosabb pontja a szülök iskolája. — Mi az, hogyan ? — Nekünk is iskolába kell már járnunk ? — Ne vicceljen Ághné, kinőttünk mi már abból . . Ilyen és ehhez hasonló felkiáltások hangzottak el a váratlan bejelentésre. Pedig Ághné nem tréfált, söt! Nagyon is komolyan fejtegette, mennyire fontos, hogy a szülők meg a tanító együttes erővel és egyforma szempontok szerint neveljék a gyerekeket. — A tanító — mondta — megtanulta, hogyan kell nevelni, de bizony sok szülő csak ösztönösen neveli csemetéjét. Ezért van szükség a szülők iskolájára. Megindult a vita, majd mindenki beleszólt. És az eredménye az lett, hogy megszületett a szülők iskolája. Hat vasárnap délutánon át tartott, és egyre szaporodott a hallgatók száma. Ilyen még nem volt Ligetfalun, ahol minden társadalmi szervezet arról panaszkodik, hogy az emberek nem akarnak előadásokra járni. De a mi előadásaink érdekesek voltak. És utánuk mindig élénk vita támadt. A vita után meg tanulságos pedagógiai filmeket vetítettek a tanítók: Az apák iskoláját, Pedagógiai költeményt, (Makarenko életéből), a Danit stb. Szülök Bizony nem volt könnyű dolog megszervezni ezt az iskolát. A ligetfalusi szülők nagy többségükben munkásemberek. Külölönböző műszakokban dolgoznak a gyárakban, az üzemekben, és csak vasárnap van szabad idejük. Erős akarat és céltudatosság kellett hozzá, hogy lemondjanak erről az egy szabad délutánról. Mégis sikerült. Ha végiglapozzuk a vasárnapi iskola naplóját, a következő bejegyzéseket találjuk benne: Dátum, az előadások sorrendje, Január 25-én délután 3 órakor: Együtt, gyermekeink magasabb színvonalú neveléséért. Február 1-én: Gyermekeink tevékenységének helyes napi beosztása. Február 8-án: Testi és lelki tisztaság a pubertás korában. Február 15-én: Mi illik — mi nem illik; hogyan neveljük gyermekeinket kultúrált emberekké. Február 22-én: A munkára nevelünk. És végül március 1-én: így nézzük a világot! Talán ez az utolsó előadás váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, ez után volt legélénkebb a vita. Mert ez nagyon fontos kérdés. A nevelés csak akkor lehet sikeres, ha a tanító ugyanazt mondja, amit a szülő; ha nem kerül ellentétbe az iskola a családdal. Az előadások után hosszú sor név volt bejegyezve a naplóban, és igen sok helyütt a férj és feleség neve is ott volt egymás után. A megjegyzések rovatában hálás mondatokat írtak a nehéz munkáskezek: Értékes előadás volt, sokat tanultunk .. . Még további hat vasárnapon keresztül is szívesen elhallgatnám . . . Nagyon szép volt, köszönjük. íme egy említésre méltó példa a vita anyagából: Az egyik kisdiák az utóbb időben gyengébben tanult. A tanító majd minden héten beírta a diákkönyvecskébe a figyelmeztetést. A gyermek minden hétfőn aláíratta a könyvecskét, de nem javult. A tanító nem látogathatta meg a szülőket, mert nem laktak az iskola körzetében. A szülők nem jöhettek el rendszeresen az osztálygyűlésekre, mert különböző műszakokban dolgoztak, és több kicsiny csemete is volt otthon. Most derült csak ki, hogy a kisdiák saját maga írta alá a könyvecskét, és a szülők nem tudtak semmiről sem. Ez csak egy eset, de a jelenlevők bizonyára felfigyeltek rá. És talán még azon az estén lefekvés előtt, alaposabban megnézték gyermekük diákkönyvecskéjét. Egy másik eset. Az osztályfőnök felfigyelt arra, hogy amikor a szülőkkel találkozott, minden egyes alkalommal valami félreértést kellett tisztáznia. Mint kiderült. a gyerek félrevezette szüleit, pletykákat hordott a tanítóról, osztályfőnökéről, s így érthető volt a szülők bizalmatlansága a nevelőkkel szemben. Sok bosszúságot okozott ez a szülőnek is, a tanítónak is. A tanító később a gyereknek ezt a hibáját felfedte a szülők előtt, és az eredmény nem is maradt el. Megváltozott a viszony a család és az iskola között, aminek a gyerek veszi majd hasznát... Sok szülő saját tapasztalatából erősítette meg, hogy nem szabad túlságosan megbízni abban, amit a gyermek mond, és állításait mindig ellenőrizni kell. Sokszor megtörténik, hogy egy-egy diák későn érkezik haza az iskolából. Kifogásai sokszor elhihetök. Énekkari próba, testnevelési kör, begyakorló óra, pionírmunka. A szülők végül megsokallták a dolgot, és levelet írtak az osztályfőnöknek. A tanító válaszából azonban kierült a valóság: a gyermek csavargott. A szülők ennek alapján gyermekük rossz társagának nyomára jöttek, s így még időben közbeléptek. A szülők és a tanító kapcsolata, közös munkája csaknem minden esetben meghozza a kellő eredményt Több felszólalás hangzott el a szülök segítségéről a házi feladatok elkészítésében. Többen nyíltan bevallották, hogy bizony a felsősök matematikáját, fizikáját vagy kémiáját már nem értik, és így nem tudnak ségíteni a gyermekeknek. A tanítók biztosították a szülőket, hogy a nehezebb anyagokat hajlandók a gyengébb felfogású gyermekeknek külön is megmagyarázni, s ezért nincs szükség arra. hogy a szülők segítsenek. Viszont nagyon fontos, hogy a szülő ügyeljen fel, miközben gyermeke a házi feladatokat végzi. Felvetődött a kérdés, hogy milyen fontos lenne itt Ligetfalun szorosabbra fűzni az iskola és a Csemadok kapcsolatát. Ha a Csemadok kulturális munkáját szélesebb tömegalapon lehetne végezni, ez feltétlenül megmutatkozna a gyermekek viselkedésén is. Bizony ebben a kérdésben még nem tettünk eleget, és a jövőben meg kell kísérelnünk mindent, hogy a Csemadok jó munkát végezzen. Jő és szükséges volt a kezdeményezés, a szülők iskolája. Közelebb került a csalad és az iskola. Sokszor este hétig is együtt maradtunk ki nem fogyva a témákból. Nem állhatunk meg félúton, ez csak a kezdet volt. Állandóan és egyre intenzívebben kell tanítanunk népünket, mert csak Így együttes erővel érjük el a közős célt. olyan ifjúság nevelését, amely méltó arra hogy sikerrel folytassa és betetőzze e nagyszerű korszak építőinek munkáját. HORVÁTH LÁSZLÓ 13