A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

/' . . űrhajózása megoalósulás üljávi Az űrhajózás vágya nem mai keletű. Áz ókori görögök, kínaiak és babilóniaiak mitológiai mondáikban is találkozunk olyan bátor és találékony férfiakkal. akiknek különféle csodálatos szerkezetek segítségével sikerült a magasba emelkedniük, sőt még a földet is elhagyniok. Se szeri, se száma azoknak a meséknek, regényeknek és kalandos elbeszéléseknek, melyekben a fantasztáknak tartott írók regényhőseikkel a legelképzelhetetlenebb módon hódították meg a titokzatos világűrt. A ma embere, aki napnap mellett hall a műholdakról és műbolygókról, szinte még nem is tudatosította, hogy milyen történelmi időknek a szemtanúja, Elérkeztünk oda, hogy az űrhajózás, habár még sok nehézséget kell leküzdenünk, ma már nem utópia, hanem nagyon is a valóság vil -gába tartozik. A kezdő lépésen már túl vagyunk! Az ember alkotta műholdak és műbolygók már legyőzték a Föld gravitációs erejét, és a világűrnek eddig ismeretlen területeire jutottak, ahonnan a bennük elhelyezett műszerek segítségével felbecsülhetetlen értékű tudományos adatokat szolgáltattak az első kozmikus útjára készülő embernek. " Egy ókori találmány modern felhasználása Különös, hogy a bolygóközi utazás egyedüli lehetséges eszközét, a .visszahatás elvén alapuló rakétát az emberiség már igen régen ismeri, csak nem ismerte fel az ebben rejlő óriási lehetőségeket. A rettegett Dzsingisz kánt pl. ezelőtt kb, 800 évvel, midőn a kínai birodalmat megtámadta, a .kínaiak gyújtórakéták tömegével fogadták. Sok száz évvel ezelőtt Indiában is ismerték és használták a rakétákat. Később azonban a rakéták használata feledésbe merült, és az emberek más, kevésbé helyes utakon próbálták a bolygóközi utazást megvalósítani Sokan- az elmúlt másfél év során kibocsátott műholdakat csupán amolyan rekordhajhászásnak tekintették. pedig ezeknek egészen más céljuk volt. Mielőtt az első ember elhagyná Földünket, előbb meg kell ismerkednünk a világűr és a szomszédos bolygók fizikai és ti fc £ T : ^ j V» biológiai feltételeivel. A műholdakról leadott rádiójelekből, melyeket eddig már több száz km hosszú hangszalagra vettek fel, számos, eddig ismeretlen tudományos problémákra sikerült fényt deríteni. A rakéták működése Tulajdonképpen mi a működési elvük, és hogyan működnek azok a rakéták, melyekkel ezeket a mesterséges égitesteket eljuttatták a világűrbe? Röviden meghatározva: a rakéta olyan szerkezet, melyet a benne elhelyezett üzemanyag elégése során keletkező és egy nyíláson (fúvócső) óriási sebességgel távozó gázalakú égéstermékek reakív hatása hoz mozgásba. Ennek a megértéséhez képzeljünk el egy minden oldalról zárt, ágyúgolyó alakú edényt, (1. ábra), melyet valamilyen nagy nyomású sűrített gázzal töltöttünk meg. Ez a gáz az edény falaira ugyanakkora nyomással hat. Az erőviszonyok egyensúlyban vannak, az edény nyugalomban van. Ha azonban az edény „a" nyílását hirtelen kinyitjuk, a nagy nyomású gáz a nyíláson át kifelé áramlik, A hatés-ellenhatás fizikai törvénye szerint: „minden hatással együtt egyenlő nagyságú de ellentétes irányú ellenhatás lép fel". Ennek értelmében a gáz kiáramlásának irányával ellentétes irányú nyomás hat az edénynek - a nyílással szemközti falára. Ennek következtében az edény a nyílással ellentétes irányban mozgásba jön. A rakéta tehát ilyen működési elven épül fel, azzal az eltéréssel, hogy a haj. tóerőt nem sűrített gáz, hanem a benne elhelyezett üzemanyag folyamatos elégésekor fejlődő gázalakú égéstermékek nagy sebességű kiáramlása biztosítja. Ahhoz, hogy egy műholdat a Föld légkörén kívüli magasságba feljuttassunk 7,9 km-es mpkénti végsebességet kell a hordozórakétával elérnünk (I kozmikus sebesség). A Nap körül keringő műbolygó kilövéséhez viszont már 11,2 km-es mpkénti sebességre van szükségünk (II. kozmikus sebesség). Ezt az óriási sebességet csakis több rakéta egybekapcsolásával lehet elérni. Aszerint, hogy hány rakétát kapcsolunk egybe, vannak két-, három- vagy négylépcsős rakéták. A rakéták meghajtásához rengeteg üzemanyag szükséges. A mesterséges hold minden egyes kg-jának a feljuttatásához kb. 900 kg. a mesterséges bolygó minden egyes kg-jának kilövéséhez pedig több mint egy tonna hajtóanyag szükséges. Üzemanyag-megtakarítás céljából tehát a rakéták önsúlyát a lehetőség szerint igyekeznek csökkenteni. Ha tehát a rakéta első (legalsó) fokozatából elfogy az üzemanyag, automatikusan lekapcsolódik és visszaesik a Földre. Az így könnyebbé vált rakétatesten működésbe lép a következő rakétalépcső, melynek azonban már jóval kisebb hajtóanyagra van szüksége a következő sebességfokozat eléréséhez. A legutolsó (hordozó) rakéta éri el azután a kívánt I. vagy II. kozmikus sebességet, mely a műhold vagy műbolygó világűrbe juttatásához szükséges. Ezer veszélyben Az első kozmikus kirándulásig még számos előrelátható élettani és fizikai veszély ellen kell felvérteznünk a jövő űrhajósait. Vannak azonban olyan veszélyek is, melyekre előre nem is számíthatunk. Az első kérdés ti., hogy az ember kibírja-e a rakéta gyorsulása következtében fellépő óriási nyomást, ma már eldöntöttnek mondható. Kísérleti centrifugaberendezéssel sikerült előállítani olyan nyomást, mely megfelel az űrrakéta belsejében fellépő nyomásnak. Teljesen egészséges emberek néhány percig jól bírták a testük súlyát hatszorosára-nyolcorosára növelő gyorsulást. A néhány órás ilyen hatalmas nyomás alatt megtett út után (ez a nyomás csak addig tart, amíg a rakéta el nem éri a végsebességét) újabb megpróbáltatás vár majd az utasra, a teljes súlytalanság állapota, mely azután egészen az út befejezéséig tart. A súlytalanság megzavarja az ember idegrendszerét és egyensúlyi szerveit, tehát a térbeli tájékozódását. Ugyancsak a súlytalanság következtében megszűnik a rakétában a fent-lent fogalma, az utasok nincsenek tovább a padlóhoz kötve, épp úgy ülhetnek fejjel lefelé a mennyezeten, akárcsak a rakéta oldalfalán is. Ha elengedünk egy tárgyat, nem esik le. Az evés. ivás, és a járás is igen nehéz műveletté válik majd A mosdótálban levő víz gömb alakot vesz fel. Az emberi szervezetnek a lélegzéshez szükséges oxigénen kívül szüksége van a Földön uralkodó légnyomásra is. 9 km magasságban a légnyomáscsökkenés következtében a test nedveiben oldott gázok felszabadulnak, és a test szöveteiben nitrogénbuborékok keletkeznek, 19 km-es magasságban viszont a légnyomás már olyan kicsi, hogy a test nedvei forrásnak indulnak, mely azonnali halált okoz. Ezért az űrhajóst ún. túlnyomásos ruhá-Egy négylépcsős holdrakéta vázlatos elrendezése. 1 — Mesterséges hold 2 — Irányító szerkezet 3 — Rakéta leválasztó szerkezet O — Oxidálószer H — Hajtóanyag É — Égési tér F — Fúvóeső V — Vezérsík val kell ellátni, mely biztosítja az emberi élethez szükséges nyomásviszonyokat. A rakéta utasát a különféle sugárzásoktól, de legfőképpen a kozmikus sugarakotól kell megvédenünk. A kozmikus sugarakban ui. különböző atomok magjai repülnek óriási sebességgel, melyek az élő test szöveteit roncsolják. Az első űrhajós elé tornyosuló nehézségeket a szédületes iramban fejlődő tudományok rövidesen meg fogják oldani, és nincs messze az idő, amikor egy reggel a munkába készülő dolgozó a rádióból arról értesül majd, hogy az első ember szerencsésen megérkezett a Holdra, vagy valamelyik más bolygótársunkra. ' FŰZFŐI PÁL A HÉT, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezső főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre, Egri Viktor, Lőrincz Gyula, Pathó Károly és Tóth Tibor. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9, telefon: 261-04. postafiók C-398. Kiadóhivatal: Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hírlap Iroda, Megrendelhető minden postahivatalban és levélkézbesítőnél. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat Bratislava. Jesenského 12. Egyes szám ára 1,50 Kcs. Előfizetési dij negyed évre 19,50 Kcs, fél évre 39,— Kcs, egész évre 78,— Kcs, Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A-573449 10