A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-05 / 14. szám
1955 — Mágnás Miska (Csaszny Margit, Krajcsir István és Ács Károly) 1956 — Boleman Iván és Ács Károlyné a Nagy műtétben Igaz, a tagok nem mindegyikének volt szívügye a szocialista kultúra terjesztése. Sokan az első köztársaság magyarkodó, pántlikás szervezeteinek utódját látták a Csemadokban. Elkerülhetetlen volt, hogy az alakulás lázában kispolgári elemek, sőt a levitézlett volt uralkodó osztályok maradványai közül is néhányan be ne furakodjanak az egyesületbe. Ezeket azonban a dolgozók végül is kiközösítették maguk közül. Azóta a helyi csoport, ha nem is büszkélkedhetik ezerötszáz taggal, de van hatszáz olyan tagja, akikre mindig feltétlenül számíthat a szocialista kultúra építésében. Sokáig még valami gátolta az újvári szervezet munkáját: nem völt megfelelő helyiségük. Dolgoztak, próbáltak az egykori Ungár kávéházban, a Kultúrotthonban, a Deák-téri Haulik bankház vaskereskedésének vizes, patkányokkal teli raktárában ... Végül is 1953-ban kaptak egy öreg, sérült lakóházat és azt hozták helyre, alakították át ideiglenesen. A kertben betöltötték a bombatölcséreket, szabadtéri színpadot állítottak fel, és most már még nagyobb lelkesedéssel fogtak hozzá színielőadások, műsoros estek rendezéséhez. Tarka képet nyújt a szervezet színi együttesének tízéves programja. Játszottak népszínmüvet és operettet, drámát és vígjátékot vegyesen. Az első háromfelvonásos darab, amit még 1951-ben mutattak be, a Dandin György volt- Ezután minden évben felléptek egy-két új darabbal. Műsorukon szerepelt: a Mélyszántás, a Liliomfi, a Ludas Matyi, a Közös út, a Csikós, a Szabin nők elrablása, a Mágnás Miska, a Nagy műtét, a Luxemburg grófja, a Bukfenc, és végül felújították a Nagy műtétet, amellyel a Csemadok idei színjátszó versenyére neveztek. Még egy érdekessége van az újvári csoportnak: önálló gyermekszínpaddal is rendelkezik, amely minden évben meglepi egy-egy új darabbal a legifjabb közönséget! Igazán elmondhatjuk, hogy az újváriak figyelme mindenre kiterjed. A művelődési otthon kérdését is egészen eredeti módon oldották meg. Mivel ennek a huszonötezer lakosú városnak sem kultúrháza, sem más megfelelő színházterme nincs(!), a Csemadok helyi csoportja elhatározta, hogy saját művelődési otthont épít fel magának, 1957-ben lebontották a régit s most épül az új, modern. Esztrádmüsor: Nóvák Marika és Záhorszky Elemér Épül az új m 500 férőhelyes kultúrház korszerű színpaddal, férfi- és női öltözőkkel, kelléktárral, klubhelyiséggel, könyvtárral, gázfűtéssel, A költségekre a pénz legnagyobb részét az előadások jövedelméből a helyi csoport teremti elő, azonkívül a várostól kapnak támogatást anyagbeszerzésre. Az építkezést jórészt társadalmi munkával végzik, az asztalosok és az ácsok például teljesen ingyen dolgoznak. Az eddigi brigádmunkák értéke már több mint 136 000 koronát tesz ki! Az énekkari mozgalom nem újkeletű a városban. A háború előtt több dalárda is működött. Ezeknek a hagyományát újította fel Krajcsir János még 1955-ben. Egyéves működése után azonban ez a dalárda megszűnt, s csak 1957-ben alakult meg ismét Kopasz Elemér vezetésével Kodályénekkar néven. A helyi csoport a népnevelő munkáról sem feledkezik meg. Irodalmi esteket, népszerű-tudományos előadássorozatokat, vetítettképes előadásokat rendez, amelyek iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg városszerte. A népnevelő munkából a hely.beli pedagógusok veszik ki leginkább a részüket. Az előadások a tudomány és a technika csaknem minden területét felölelik. Elmondhatom, hogy ilyen bő, az élet velődési otthon minden szakaszára kiterjedő programmal még eddig sehol sem találkoztam. Késő délutánra jár az idő, de bizony az emlékek, sikerek és kudarcok felidézésének hevében lelkes kalauzaim: Madarászná, Záhorszky Elemér, Acs Károly és felesége még az ebédről is megfeledkeztek. Ojabb emlékek kerülnek felszínre, újabb nevek, epizódok a csoport életéből. Fontos mozzanatok, jelentős események és jelentéktelen apróságok. Olyanpk például, hogy Záhorszky Elemér 1958. november 8-án, szombaton tartotta az esküvőjét, és másnap, vasárnap már a kultúrbrigáddal játszani ment valamelyik közeli faluba; vagy hogy ugyancsak ő egy alkalommal közvetlenül előadás előtt az egyik színészt kereste, aki valamiért elmaradt. Esős idő volt, motorkerékpárja megcsúszott, s Eli barátunk csúnyán felhasította a jobb karját. Azért az előadást Komáromban sebesülten, lázasan végigjátszotta, végigtáncolta — a szünetekben többször cserélni kellett a kötését, mert átvéresedett. Igen, Ilyen emberek dolgoznak, harcolnak a csehszlovákiai magyar művelődési élet fellendítéséért — Ojvárott és az ország ötszáznyi más helyi csoportjában. TARJANI ANDOR 7 Épül az új művelődési otthon