A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

Gogol szülőháza Velikoje Szotocsmciben Az orosz regényirodalom atyja N. V. Gogol (egykorú rajz nyomán) Nyikolaj Vasziljevics Gogol abban a korban született, amikor Oroszország — Nagy Péter után - Ismét arra készülődött, hogy hírt adjon magáról a világnak. Három éves volt - 150 évvel ezelőtt, 1809. március 19-én született -, amikor az orosz hadak Borodinónál, Malojaroszlavesznél és Berezinánál felmorzsolták Napóleon „Grande Armeé"-ját, és aztán végigvonulva Európán, Párizsnál álltak meg. Áldozatuk jutalma az 1825-ös pétervári vérfürdő és a gyekabrista felkelés résztvevőinek szörnyű sorsa lett. Gogol akkor tizenhat éves volt. A gyekabrista felkelés vérbefojtása után I. Miklós cár előtt nyitva állt az út, hogy Oroszország és egész Európa zsandára legyen. Sikerült neki: leverte a lengyel és az olasz felkelést, a magyar szabadságharcot, elfojtotta a kaukázusi népek szabadságmozgalmát, az orosz parasztok felkeléseit. A forradalmi mozgalom eltompult, de nem halt kl teljesen. A forradalom kiszorult a tettek mezejéről, de felütötte fejét az irodalomban. Az orosz irodalom elindul nagyszerű útján, éppen I. Miklós uralkodása idején, a bürokrácia, a terror és a reakció korában, amikor a sötétséget és a rabságot programként hirdetik. Tizenkilenc éves Gogol, amikor - a nyezsini liceum elvégzése után - Pétervárra megy, hogy hivatalnoki pályára Az író síremléke Moszkvában lépjen. Fiatal kora óta élt benne a végy, hogy hasznára legyen népének. Nem sokáig hivatalnokoskodott. Hamarosan kilépett az állami szolgálatból, megpróbálkozik a színészettel, ez sem megy neki, egy Ideig történelmet tanít az egyetemen, itt sincs sikere. Csak éppen író nem akart lenni. Csak úgy mellékesen kezdett irogatni, amikor már nagy író lett belőle, nem tudta tovább fejleszteni, teljes mértékben kihasználni tehetségét; élete végéig géniusza elhomályosult. Kiskora óta betegeskedett, gyermekkora óta élt benne humorérzéke mellett egy jó adag búskomorság is. Ennek és a bigott vallási nevelésnek tudható be, hogy misztikus hangulatok lettek úrrá rajta. Gogol főmüvében, a Revizorban és a vele egyenértékű Holt lelkekben összegyűjtötte mindazt, ami romlott volt I. Miklós cár Oroszországában, a közigazgatás korrupcióját, önkényét egész meztelenségében állítja elénk. Jelentős még a Mirgorod elbeszélés-sorozatban megjelent Tarasz Bulbája, a hajdani kozák élet prózában Irt költeménye, amelyben epikai magaslatokra emelkedik. Gogol az orosz regényirodalom tulajdonképpeni atyja s mint humorista a világirodalomban is előkelő helyet foglal el. Gogol szatirizmusa Juvenaliséval, Swiftével egyenértékű abban, hogy nemcsak nevettet, hanem meg is dermeszt; abban, hogy nem az egyes helyzetekből és az egyes eseményekből, hanem magából a való életből és a társadalmi rendből indul ki; hogy felmérte a valóság és az ideálok közti távolságot. Gogol hitt az emberben, és saját szavai szerint így nézett rá: „a mosolyon keresztül, melyet a világ lát, és a könnyeken keresztül, melyről nem tud:" Gogol, aki Gribojedovval, Puskinnal és Lermontovval lerakta az orosz irodalom alapjait, nem hal meg erőszakos halállal, sem pedig száműzetésben, I. Miklós reakciós kora azonban, melyben él és -gyakran belső emigrációban - alkot, megrövidítette Írói életét. Irodalmi munkássága nem egészen 15 esztendőt ölel fel, aztán elhallgat; s amikor 1852-ben meghal, nem találja őt tollal a kezében a halál, addigra fényes elméje már teljesen elborult. —ta-