A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

— Spion... Aki kémet mond, az bizonyára fiatalabb, aki ezt a kifejezést az újságból olvasta; aki splont mond, az régibb ember, aki ezt a katonaságnál tanulta. Ha az idegen most, mint irodalmi müvekben mondani szokás, „revolverét elővonván, azt nyugodtan maga elé az asztalra tenné", olyan parázs verekedés támadna Itten, hogy csoda. Nem is az kell ide. Az idegen azt mondja: — No, ez csakugyan jó bor, mert ennek kerepöltek. Ugyan adjon még egy pohárral, de jól megmérje, mert betegnek lösz. (Ahón. Elz talán mégsem spion.) A korcsmárosné megy a pohárért, s a fenyegető helyzetre való tekintettel azt mondja az idegennek: — Talán а másik szobában tetszene? — Minek az a másik szoba? Sok jó embör elfér kis helyön. Ha a bor jó, mindön jó. Csak kend ott. földi, az ablak alatt, kinyithatná az ablakot egy kicsit, mlert a nagy fústben mindjárt elalszik a pilács. Hét csakugyan, ebben igaza van. Többen is mondják a földinek: — Nyisd kl már aztat az ablakot. De fagyos vagy, az árgyélusodat. Majd melegebbed lösz Pétör-Pálkor, hé! Az Ugy ezzel szabályszerűen elintéztetett, az idegen „okmányilag" Igazolta, hogy nem splon, többé nem ls törödtek vele, a beszéd újra szabadon megindult. Némelyik ember föláll, s igen buzgalmas szónoklatba kezd, de alighanem elmondhatta már többször ugyanazt, mert unottan hallgatják, s azt mondják neki: — Üljék kend le, mert elesik kend. Ez jó mondás, ezt sok bankettl szónoknak is meg lehetne mondani. ISgy kövéres ember ls beszélni kíván. De úgy látszik, már sok volt a beszéd, az emberek a napok óta való szóvéltartást tökéletesen elunták. Ennek azt mondják: — Ugyan, mit beszél kend, hiszen kendnek csupa szalonna a feje ... Tehát csak egyhangú, zsibongó lárma, újabb fUstök s újabb pálinkák. Egyszer csak bebukik az ajtón egy fölhevült ember, s azt mondja a hirtelen támadt csöndben: — Beleütött a ménkű az egészbe. Negyven románt hozatott Erdélyből a gyér, Mér itt ls vannak A súlyos kö gyanánt bedobott hír eleinte ijedt Józanságot kelt. Hát mi lesz most már? Aztán lárma támadt. Az öklök egy része a levegőbe emelkedik, más része veri az asztalt. Káromkodások, miegymás. Egy ember, akinek már Igen véres a szeme, rekedten ordítja bele a füstbe: — Agyon köll verni valamennyit! Mér hogy hogyan és miként, arról nincsen szó, de a hangulat Ilyen. Nem lehet a románokat engedni. S mérgükben, elkeseredésükben összevissza kiabálnak az emberek. Szóval éppen alkalmas Idő van arra, hogy újra nyíljon az ajtó, s belép rajta az oroszlánok vermébe ama negyvenek közül egy román. Jó hosszú rumuny, a hegyközi szegénység condráiban, bér télidő van, magafonta szalmakalap a fején. A nyomorúságnak ezen állapota kissé elszótlanltja az embereket. De azután megint csak zajos kiéltások hallatszanak. A romén meglepődve áll. Egy ember, aki tud románul, de többen ls tudnak, azt kiáltja: - Hét ti jöttetek a gyárba? Mondja a romén: - Mi. Mondja amaz: - Minket tönkretenni? A román tiltakozik. Azt feleli: - Nu! Nem. Ezt igy mind lefordítva a hallgatóságnak elmagyarázza a kördezö. Most ezt kérdezi: - Hét akkor miért jöttetek Ide? - Nem tudtuk — válaszolja amaz —, hogy mire hívtak bennünket. Mi nem dolgozunk a magyar testvérek ellen. Még holnap visszamegyünk. Csak kettő marad Itt, az Is, mert beteg. Ez ls elmagyaráztatván, az arcok föllángolnak, bár hiszen amúgy ls eléggé lángoltak már. Az emberek fölugrálnak, egy része éljenez, más része egyebet románul nem tudván, rácul zsivlózik, tudósabbak szetreászkékat kiáltanak, és nyújtják, valóban igen nagyon nyújtják üvegeiket a román felé. Hiszen szinte hihetetlen ez az eset! A romén elhalász egyet az üvegek közül, a pirosló képpel néz az örvendő mágyarokra. Előbbre lép, ahol condrája sanyarúságét még jobban megvilágítja a lámpa. Ott a mellára üt, és azt kiáltja: - Jé foszt kátáná! Honvéd kéténá jé foszt!... Katona voltam én! Honvéd katona voltam én! Viharos lárma, örvendező kacaj és kiabálás. A forctálls embör, aki abban aspirál - egyébként az ördög tudja csak, hogy miben aspirál, a román emberhez megy, és sírva megöleli. Példáját követi egy komoly, meggondolt férfiú a hajlított meggyfaszérosok kasztjából... 19 1