A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

„Nem egyes kiváló nők ragyogó tettei a legjelentősebbek, hanem in­kább a nők millióinak mindennapi jelentéktelen tettei, még a legegy­szerűbbeké és a legszerényebbeké is". LENIN NŐNAPI GONDOLATOK A tavaszt és a nemzetkőzi nőnapot köszöntjük. Magától adódik a párhu­zam a megújuló természet és az éle­tet atiót asszonyok között. Ebből az ünnepi alkalomból három asszony arc­képét mutatjuk be, háromét a sok millió közül a világon, és a sok-sok ezer asszony közül hazánkban, akik otthonukban, munkahelyükön, hivatá­sukban helytállásukkal példaképeink lehetnek. Otthon A többiek még alszanak, ö észre­vétlenül oson a konyhába. Máris munkához lát. Mialatt a reggelit ké­szíti, azon gondolkodik, mi legyen az aznapi ebéd. A konyhába kiszivárog az ébredő szoba nesze. Felébredtek — gondolja, s elmosolyodik. Tudja, hogy hamarosan megjelenik az ajtó­nyílásban az első kócos gyerekfej. Vajon mdlyik lesz ma az első? Sietnie kell. Mindjárt kitódulnak, s akkor már nem lesz ideje a tíz­óraik elkészítésére. Közben az elóbb még halk nesz gyerekzsivajjá erősö­dik. Két gyerekkacaj között hallja férje mély basszusát, amint csendre inti őket. Szegény. Fáradt lehet. Teg­nap ismét későn jött haza. Megint túlórázott. A lassan nyíló ajtó tárulását észre sem veszi. Csak akkor rezzen össze, amikor kórusban köszöntik a gyere­kek. Mindjárt a reggeli iránt érdek­lődnek, közben egymást előzve igye­keznek a fürdőszoba felé. A reggelit egyszerre költik el. Az előbb még pá­rolgó poharak pillanatok allatt ki­ürülnek. A tlzórais csomagok is gyors egymásutánban tűnnek el a táskák fenekén. Férje hangjára lesz figyelmes. A nagyobbik fiútól kéri el a táskát. A kis csapat megtorpan, várja a „vizit" eredményét. A fiú belepirul az örömbe, hogy apja min­dent rendben talál. Csakhamar fel­veszik kabátjukat, és becsukódik mögöttük az ajtó. Apjuk is velük tart. Az asszony az ablakhoz siet, utánukpillant, hogy meghosszabbítsa az együttlétet. Azután az asztalhoz ül, és végre ő is megreggelizik. Reggeli után a lakást teszi rendbe, majd hozzálát a mosáshoz. Amíg a mosógép mellett ül, az előző napon kiválogatott fehérneműt javítja. Mire az ebédet felteszi, már szárad a sok kimosott ruha. Dél lett. Hazatérő fér­jével az ebédet együtt fogyasztják el. A férfi máris indul vissza munka­helyére. Nemsokára a gyerekek is megjönnek. Alig nyelik le az ebédet, máris kinyílnak a szívek. Az egyik sikerült feleletéről számol be, a má­sik a tanulókönyvébe írt egyest mu­togatja örömmel. Este együtt a család. A gyerekek már megtanulták a leckét, a szobából vidám zsivaj hallatszik. A vacsorát együtt fogyasztják el, és a gverekek csakhamar nyugovóra térnek. A szü­lők bekapcsolják a rádiót, beszélget­nek. És másnap újra kezdődik min­den ... i Két műszakban A munkahelyén nagy buzgalommal lát munkához, hiszen Gizit is helyet­tesítenie kell, akinek esküvője van ma. Eszébe jut a saját esküvője. Me­rengéséből a telefon berregése za­varja fel. — Nem, ma nem jön De. Igen, én helyettesítem. Számíthatnak rá ,,, HamároSárt munkatársai is megér­keznek, szinte egyszerre tódulnak be az ajtón. A vitatkozást egy pillanat­ra sem hagyják abba. Határidő, nyersanyag, alkatrészek, terv -hangzik minduntalan. Eltelt a munkanap. Hazafelé me­net azon gondolkodik, mi legyen a vacsora. Elsőnek érkezik haza. A kályhákban csakhamar duruzsol a tűz, s mire egyenként hazajönnek a a családtagok, már meghitt légkör fogadja őket. Elmondják egymásnak napi élményeiket, és ő időt szakít arra, hogy átnézze a gyerekek ta­nulókönyveit. Hét órára szülői érte­kezletre kell mennie. Kár, mert ma éppen moziba készültek. Habozás nélkül a szülői értekezlet mellett dönt. Gyorsan felöltözik, és bevásá­rolni indul. Előbb azonban utasítá­sokat ad a gyerekeknek, és üzenet hagy az apjuknak. Amikor beül az iskolapadba, egy pillanatra erőt vesz rajta a fáradtság. Egyszerre azonban hallja, hogy a fia nevét említik. Zavarában elpirul. Nem szereti, ha dicsérik. A kérdésekre szerényen válaszol. Mit is mondhat­na? Csak felsorolja, mihez szoktatta gyerekeit. A tanítónő helyeslőn bó­logat. Már előre örül, hogy a férjének elmesélheti, mit hallott az iskolá­ban. Miközben hazafelé igyekszik, azon gondolkodik, hogy lefekvésig mi mindent kell még elkészítenie ... Mások gyermekeiért Tanítónő. Mire az első gyerek meg­érkezik, őt már munkában találja. Füzeteket készít elő, vagy szemlél­tető képet rajzol. Mindenkihez van kedves szava. Ha olykor egy-egy pad üresen marad, azon töpreng, mi lehet az oka. Ha másnap sem jön el a pad kia gazdája, már ír vagy üzen, de szava eljut a beteghez, ö az, aki minden gyerekét szereti, ő tudja, miért kell jobban szeretni azt, aki semmi gyöngédséget nem kap ott­hon. Előtte nemcsak gyerekarcók vannak, jól látja ő a csillogó gyerek­szemekben a szülőt is. Mindenkihez megértő. Tudja, hogy az előítéleteket is neki kell ledöntenie. Sok családi tragédia, titok ismerője. Kérdés nélkül is megérti, miért nyugtalan a szőkehajú Jóska. Emlékszik a csa­ládlátogatáskor elébe táruló képre: házsártos feleség, goromba apa. Ma ismét elmegy hozzájuk, határozza el magát, mialatt kiosztja a füzeteket. A megszokott kép fogadja. Az apa hallgat, a feleség zavartan szégyen­kezik. De ő mindig megtalálja a meg­felelő hangot. Mire búcsúzik, a há­zastársak közötti közöny és ellen­szenv is feloldódik, örül a bizalom­nak, bár tudja, hogy még nem utol­jára járt itt. Otthon már várják saját gyerekei. És ekkor olyan, mint bármelyik más édesanya. Rendbe teszi a háztartást, elvégzi az apró kötelességeket, de már ismét tanítónő. Sietve útnak in­dul, hogy idejében megérkezzék a t pionírgyűlésre. , Az éjfél könyv fölé hajolva találja. Olvas, tanul, művelődik. Édesanya és nevelő. Dolgozó nő és gyöngéd fele­ség. Mint milliónyi társa. BÖSZÖRMÉNYI JÁNOS Kuszala Zoltánné három gyermekes édesanya, a Steiner Gábor hajógyár dolgozója Horváth Gáborné komáromi édesanya r.égy leánygyermekével Kovács Dezsöné kitüntetett tanítónő kétgyer mekes anya, aki az iskolában a sajtófelelős mun­kakörét is ellátja (Farnbauer Béla felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom