A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

lint 100 évvel ezelőtt, úgy élnek a chilei indiánok. Egy rafinált •izdasági rendszer állandó nyomorban tartja a szerencsétleeket. De Chilében sem állt meg az idő: a múlt év őszén leijlott elnökválasztásokon a kommunisták vezette népfront >ak egy hajszállal maradt le a reakció mögött. És a felszaidító mozgalom tovább terjed, minthogy megmaradtak problémák: Chile rézkivitele például teljesen az USA-tól igg. Az USA azonban egyre jobban leszorítja a rézárakat. Az •edmény: eladósodás, áremelkedések, infláció. E nyomorúság atására egyre erősödik a népfront, melynek programja egyeli képes biztosítani a gyógyulást: a bányák államosítása, Hdreform, a Chilére erőszakolt embargó feloldása. Ihségtöl űzve vándorolnak a szegény parasztok és mezőgazdaági munkások tizezrei Észak-Brazilia poros pampáján. Hogj aegkeressék legalább szegényes táplálékukat, kénytelenel városokba vonulni (képünk). Falvaik üresen maradnak ugyanakkor egy meseváros épül az őserdő közepén: Brasilia lubitschek elnök itt építteti fel az új fővárost. Minden zsál smentet repülőgépen kell szállítani. Egy milliárdos beruháás, amire a népnek semmi szüksége. A parasztok számért zonban nincs pénz, nincs kenyér, nincs lakás — csak feltüött szuronyok, amelyekkel megakadályozzák, hogy a városoka vonulhassanak. így aztán a szociális bajokkal együtt nőtön nő az elkeseredés is a kávé hazájában, melyből most lf lillió zsákot megsemmisítettek, mert az USA nem fizetu neg a kért árat. Hárulta és eladta Frondizl elnök az argentina dolgozókat áost csak állig felfegyverzett zsoldosok tudják megvéden izok elöl, akik egy évvel ezelőtt megválasztották elnöknel fenti képünk). Akkor egy nemzeti, polgári demokratikuí irogram megvalósítását ígérte. Aztán potom áron eladta a; rgentin kőolajat az USA-nak, megrendszabályozta a szakszerizeteket, „szigorú" bérpolitikát vezetett be, ismert minti itán „egytálételes napokat" rendelt el. A munkások válasza sztrájk. Könnygázzal és kézigránátokkal oszlatta széi I sztrájkotokat, mielőtt az Egyesült Államokba utazott -ollársi gélyért könyörögni. De Argentínában is érvénye! mondás: Egy áruló tévedhet - a nép megmozdulását feltaróztatni azonban nem képes. Mozgolódik „az USA gazdasági hátországa". Latin-Amerika 180 millió lakosával és felbecsülhetetlen gazdagságával a Rio Grande del Nortétól északra nem biztos hétország többé a dollármágnások számára. Ez a fejlődés abban jut kifejezésre, hogy sorban buknak meg a diktatúrák. Már csak Paraguayban és a Dominical Köztársaságban van diktátor uralmon, remegve a népharag kitörésétől. Kubában, Venezuelában, Argentínában, Guatemalában, Mexikóban, Braziliában, Chliében, a hatalmas félsziget csaknem minden részében mind jobban lángra kap a tűz. Csakuem egész Latin-Amerikában látható jelei mutatkoznak a népakaratnak, mely független, polgári demokratikus államot követel. A Rockefellerek, az United Fruttok és egyéb konszernek számára ez a mozgalom kezd egyre veszélyesebbé válni. Mert „a közép-amerikai banán, a venezuelai kőolaj és a kubai cukor hatalmas hasznot hoz a biztos profit kedvelőinek egy jóakaratú csatlós védelme mellett" - jegyezte meg egy dél-amerikai politikus. A diktátorok majdnem mindig a Wall street és országuk feudális kasztjának helytartői, vagy legalábbis azok voltak - míg uralmuk tartott. A demokráciáért folyó harc tehát Latin-Amerikában egyet jelent a nemzeti és szociális felszabadulásért folytatott harccal. És éppen ez jelenti a nagy veszedelmet annak a 300 USA-konszernnek a számára, amelyek ma még Latin-Amerika gazdasági életét a markukban tartják. 10 milliárd dollár tőkét fektettek be Itt - annyit, mint az egész világon (Kanada kivételével) együttvéve. Nekik tulajdonítható, hogy az egyes országok gazdasága elsatnyult. Ök állították be minden egyes országot valamely - az USA számára fontos - nyersanyag termelésére, s az egész dél-amerikai kontinenst nyersanyagszállítóvá és saját iparuk piacává süllyesztették le. Most a demokratikus mozgalmak egész uralmukat veszélyeztetik. Amellett a kapitalizmus törvényszerűségeinek velejárója, hogy - miután az Egyesült Államokban a válság jelel mutatkoznak - egyre csökkennek a nyersanyagárak. Szemlátomást növekedik a szociális nyugtalanság а dél-amerikai nyersanyagtermelő országokban.