A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

Felix Mendelssohn-Bartholdy (Egy évforduló s egy pozsonyi látogatás emlékére) Ki tudná ma már megmondani, hol lakott Felix Mendelssohn-Bartholdy, mikor itt járt nálunk? 1830. szeptember 30-án Pozsonyból keltezett szellemes levelében innét számolt be családjának V. Ferdinánd császár ünnepélyes megkoronázásáról? Az öreg, boltíves házak hallgatnak, s nem vall már senki, semmi erről az érdekes látogatóról; senki se tudja, hogy „A dalnak lenge szárnyán" szivet simogató melódiájának tűnődő szemű megálmodója melyik kovácsoltvas kilincset nyomta le gondosan ápolt, finom muzsikuskezével, mikor vendégként benyitott az egyik régi-régi házba. De hogy itt járt nálunk ez az utazókedvű világvándor, ez a csodálatos tehetséggel megáldott muzsikus, azt tudjuk; s ezért talán kicsit közelebb is érezzük magunkhoz, amikor születésének 150. évfordulójáról megemlékezünk; közelebb érezzük magunkhoz, mint a zeneirodalom többi nagyságát, akiknek nem volt idejük, alkalmuk vagy lehetőségük hozzá, hogy a régi Pozsonyt felkeressék, s elvigyenek valami emléket is innét — Talán csak egy-két melódiafoszlányt, olyat, mint „A dalnak lenge szárnyán" elbűvölő dallamát. Mikor Mendelssohn városunkban járt, már előadták a Szentivánéji álom tündéri muzsikáját (17 éves korában komponálta!) és az Oktettet is, melynek csodálatos hangjai ma is épp úgy megborzongatják a hallgatót, mint egy" évszázaddal ezelőtt a gyertyafényes hangversenytermek vendégeit. Mert Mendelssohn muzsikája ma már mindenkié; s ha nem is tudjuk, városunk melyik házának kilincsét nyomta le a keze 130 esztendővel ezelőtt, ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy minden zenekedvelő, minden rádióhallgató, hangversenylátogató, hanglemezgyűjtö egyformán a magáénak érzi a hangoknak azt a varászlatos játékát, mellyel Mendelssohn megajándékozta a világot, s muzsikája, mely valamikor csak a kiváltságosoké volt, ma már valóban — mindenkié! • • * > Mendelssohn Mózesnek, a nagy zsidó filozófusnak unokája, Felix Mendelssohn-Bartholdy 150 évvel ezelőtt (1809-ben) született Hamburgban. Hamburg, ez a ködös tengerparti város sok nagy muzsikus otthona volt Itt élt Brahms Is, akinek muzsikája a csillogó bécsi esztendők során se vesztett semmit mélységéből, tartózkodásából és magányos visszavonultságából. Az Északi-tenger vidékének hűvös levegője hűvössé, és tartózkodóvá teszi e vidék lakóit, s ez a tartózkodó hűvösség, ez a hűvös tartózkodás jellemző a zenéjükre is. De Mendelssohn, Hamburg szülötte kivétel;:; ö nem hűvös, nem tartózkodó. Ellenkezőleg; lelkesedik, lángol, csupa szenvedély, csupa romantikus lendület; 6 nem szégyelli érzéseit megmutatni, lelkét kitárni az egész világ előtt. Fiatal, mohó; mindent, az egész világot akarja; s fiatal és mohő marad élete utolsó pillanatáig kottapaplrján örökifjúvá válnak a hangok, s örökéletüvé a melódiák. ;j * * • Felix MendelssohiT a múlt század harmincas, negyvenes éveiben a magasabb fokú zenei művelődés legfőbb európai tekintélye lett. Párizsi, londoni és olaszországi utazgatásai után — valósággal szenvedélye volt az utazás — előbb Düsseldorfban volt városi zeneigazgató, majd haláláig Lipcsében a Gewandhaus-zenekart vezette. Közben Frigyes Vilmos porosz király kívánságára Berlinbe költözik, s az ottani zenei életet irányltja. De szive hamarosan visszahívja Lipcsébe, s ott is marad korai haláláig. (1847). Mendelssohn a romantikus zenei formálás szuverén mestere. Szerkesztésmódja mindig ht^firozott, cfiLlos és erőteljes; de nagy formáiban a klaszszikus invenciót a játékos kombináció, a szellemet a szellemesség váltja fel. Mendelssohn fehér kesztyűben nyúl minden problémához, s vigyáz, hogy ez a kesztyű mindig fehér maradjon. Részben ő is zárkózott volt — hamburgi voltát nem tagadhalta meg —, de zárkózottsága a világgal ölelkező csupasziv ember tartózkodása inkább. Mendelssohn számtalan szerzeménye közül a legfontosabbak: a Paulus és Éliás oratórium, öt szimfóniája, hét hanyversenynyitánya, kilenc zsoltára, kóruskompozíciói, két zongoraversenye, közkedvelt hegedűversenye, sok kamaraműve, zongoraszerzeménye, dalok, kettősök, orgonaszonátái, Loreli című operatöredéke stb. Müveinek gyűjteményes kiadása 1874—77-ben jelent meg J. Rietz szerkesztésében. Mendelssohn nem tartozik a „legnagyobbak" közé. Neki elegendő a „nagy" jelző is Nagy muzsikus, nagyszívü alkotó, nagyvonalú művész s a romantikus zene nagy képviselője. De mindazoknak, akik a zenét szeretik, elég ennyi is. Nagynak lenni annyi, mint tökéletesnek lenni. S Mendelssohn tökéletes volt: gondolatvilága, zenéje egyaránt tökéletes. Talán csak az élete nem volt teljes és tökéletes, hiszen már harmincnyolcéves korában meghalt.., * * * Mendelssohn itt járt városunkban ... A régi házak, régi kapualjak, régi lépcsők, lobogó gyertyákkal megvilágított régi termek talán még emlékeznek rá, a fehérkesztyűs gavalléra, aki lúdtollával innét írt beszámolót családjának V. Ferdinánd császár ünnepélyes koronázásáról. De mi most nem a fehérkesztyüs gavallérról emlékezünk meg, hanem a romantikus zene nagy alakjáról, aki — ha finom lépései örökre elhalkultak is a boltíves kapualjak mélyén — most is frissen, fiatalon zengi muzsikáját a ma s a jövendő zenekedvelői fülébe. ZÓLYOMI ANTAL Ünnepi értekezlet Párkányban Párkányban január második felében zajlott le a Csemadok helyi csoportok járási értekezlete Pathó Károly központi titkár és Sebők kerületi titkár jelenlétében. Mivel a Csemadoknak országos viszonylatban, egyúttal pedig a járás legtöbb községében helyi viszonylatban is tízéves jubileumát tartják számon — az értekezletnek ünnepi jellege volt. Papp Ernőnek, a Csemadok járási elnökének megnyitó szavai és Csányi Zoltán járási vezető titkár tartalmas beszámolója után az elnöki emelvényhez idézték azokat a kultúrmunkásokat, akik községeikben az évek során át fáradságot nem ismerve, lelkesen dolgoztak a szocialista magyar kultúra terjesztéséért, a Csemadok célkitűzéseinek megvalósításáért. Ott láthattuk közöttük a búcsi Grajszky házaspárt, továbbá a köbölkúti, bajtai, kőhídgyarmati, szőgyéni helyi csoportok és a párkányi tizenegyéves magyar iskola mellett működő Csemadok szervezet képviselőit, akik mind erős kézfogással pecsételték meg az elismerő oklevelek átvételét: a jövőben még jobb, még eredményesebb munkát akarunk végezni. Mindenki megtapsolta az idős Grajszky Jánost és feleségét, akiknek tízéves áldozatos munkáját jelképezte a nekik átnyújtott, tíz gyertyával díszített emeletes torta. Meghatottan vették át, hiszen mindig úgy érezték, hogy csak szocialista hazafias kötelességüket teljesítették. Az értekezleten számos kötelezettségvállalás és versenyfelhívás hangzott el, főként a tagtoborzás terén. A kissé nehezen nekilendülő, de később annál élénkebb vita építő bírálatokban és konkrét javaslatokban volt gazdag. A hozzászólások elsősorban a tagdíjak fegyelmezett rendezésére, a szervezeti élet megjavításának kérdéseire és a falu, a mezőgazdaság szocializálásában, a járás Csemadok-tagságára váró feladatokra vonatkoztak. Mindezeket a javaslatokat szilárdan körvonalazta az elfogadott határozati javaslat. A jelenlevők megválasztották a kerületi konferencia küldőt-' teit, majd táviratott küldtek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, amelyben megköszönték a pártnak a tíz éven át nyújtott messzemenő segítségét. , - go -12