A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

A CSEMADOK színiáfszó együtteseinek bratislavai kerületi versenyéhez Ä bratislavai kerületben januárban zajlott le a Csemadok műkedvelő színjátszóinak versenye. Hat együttes indult a versenyben, és sorrendben a következő helyezést érték el: 1. Nyárasd — Lovicsek Béla Húsz év után című színművével; 2. Dunaszerdahely - Katájev Bolondos vasárnap című vígjátékával; 3. Somorj^ — Kodolányi János Földindulás című drámájával; 4. Bős - Bartha Lajos Zsuzsi című drámájával; 5. Diószeg — Kónya József Kincskeresők című bohózatával, valamint 6. Réte — Sásdi Sándor Nyolc hold című népi drámájával. A bíráló-bizottság az eszmei mondanivaló értelmezése és átélése szempontjából Ítélte meg a legszigorúbban az egyes csoportokat. További kritériumok: a rendezés, színészi felkészültség, beszédkultúra, technikai megoldások stb. Műsorpolitikai szempontot nem vett tekintetbe, mert minden együttes a Csemadok központi titkárságának műsorpolitikai tanácsai alapján választotta az előadott t" irabot. A verseny keretében bemutatott két vígjáték esetében azt tapasztaltuk, hogy a rendezés, de a szereplők is olykor az eszmei mondanivaló rovására erősen eltúlozzák a helyzetkomikumból adódó nevettető jeleneteket. A vígjáték igen nehéz feladat, s erősen csábít kétes értékű eszközök alkalmazására. A Bolondos vasárnap a dunaszerdahelyiek előadásában mégis kedves élményt nyújtott. A játék gyors, pergő ritmusa a rendező munkáját dicséri. Mijuszkov és a professzor figurájának eltúlzása azonban lerontotta a darab hatását. A dunaszerdahelyi színjátszó együttest teljesítményéért a Csemadok kerületi titkársága bratislavai vendégszereplésre hívta meg. A Csemadok kerületi konferenciáján fog fellépni. A bősi és a somorjai csoport azonos ponteredménnyel érte el a negyedik helyezést. A szereplöknek sikerült megteremteni a Bartha Lajos drámáit jellemző légkört és feszültséget. A rosszul választott kosztümök és a főszerep még -nem értése rontott az előadás sikerén. A somorjai műkedvelők nagy feladatra vállalkoztak. A rendezőnek itt húsz alakot kellett mozgatnia, s ez talán erőit meghaladó feladat elé állította. Nagyon szép volt Sípos Ernő alakítása Kántor János szerepében, Ürge János Böbék Samuja, Mikus Károly Veintrubja is életszerű alakok voltak. Néhány szép, drámai feszültségű jelenet a közönséget a könnyekig meghatotta. Ezzel szemben a feloldást sejtető drámai fordulat — amikor Kántor János kihallgatja felesége, Juli vallomását a szektások gyülekezetében — hatástalan maradt. A diószegiek, mint qmlítettem erősen eltúlozták az öncélú komikus helyzeteket. Mégis tagadhatatlan, hogy e fiatalokban, s valljuk meg az öregekben is, sok készség és jóakarat van. Helyezésük, reméljük, nem fogja őket elcsüggeszteni. A réteiek egy eléggé súlyos hibát követtek el a második felvonás első képében, mikor Kati férjének testvéröccsét. Lacit csábítgatja, s a beteg fiú — Antal — megjelenik hátuk megett és összeesik — ez itt a dráma egyik " legmegdöbbentőbb jelenete. A két fiatal annyira eltúlozza szerepét, hogy Antalt szinte senki sem veszi észre, s a dráma vígjátékká fajul A közönség jóízűen nevet. A harmadik képben a szereplők aztán magukhoz térnek, s ezért szinte értehetetlen. hogyan s miért rontották el az előbbi jelenetet. Szándékosan utoljára hagytam a nyárasdi műkedvelők teljesítményének értékelését. Magáról a műről is szeretnék mondani egyet-mást. A múlt év májusában a Csehszlovák Rádió magyar adása közvetítette mint rádiójátékot Lángoló nyár címen Akkoriban írtam is róla kritikát, s ezt mindmáig fenntartom. Kár, hogy a szerző, Lovicsek Béla azóta se javított rajta, mert hibái ellenére is van benne elég drámai helyzet és feszültség. A hiba főleg szerkezeti jellegű, de ez lerontja az első s részint a második felvonást, mely így egy hosszúra nyúlt expozícióként hat. Tisztázni kellene a szerzőnek a szereplők, főképp Julka és Laci életkorát, s ehhez szabni a párbeszédeket; kihúzva néhány banalitást és semmitmondó életbölcsességet a mű értéke megnövekedne. Értékelésem egy pontját mégis megvál-A nyárasdi műkedvelők Lovicsek Béla Húsz év után című színmüvével indultak a kerületi versenyben toztatom. Akkor azt írtam róla. hogy tematikája áttöri a népszínmű kereteit. Ma így fogalmazom meg: komoly népi drámakísérlet. Nyelvi szépségei és a kétségtelenül jő jellemalkotás arra érdemesíti, hogy a szerző maga, s a hivatásos színpadok dramaturgjai is foglalkozzanak vele. A nyárasdiak alakításáról csak annyit mondok, hogy bár a hat színmű közül öt paraszti tárgyú volt, egyben sem láttam ennyi jól megjátszott parasztjellemet. A szereplő könnyekig hű tolmácsolással közvetítették a mű mondanivalóját. A rendező a fontos drámai jeleneteket jól állította be, s ez feledteti a kisebb hibákat. Az első felvonás — s ez talán a szerző hibája is — vontatott. A szereplők közül különösen Szalay Antal Laciját és Szalay Adél Julkáját kell megdicsérnem. Az előadás után kedves jelenetnek voltam tanúja. Valaki a nézők közül így gratulált Szalay Antalnak: „Köszönet azokért a gyönyörű könnyekért." Pőthe András Karikás Mártont alakította, s valóban markáns parasztfigurát gyúrt belőle. Varga Ignác Tóth bácsija élethű, jóhumorú nagyapa volt. Riedmajer Lajos Karcsi szerepében azt adta, amit valóban adnia kellett. Pőthe Emma Zsuzsi, Tóth Ferenc Garay és Sooki János István szerepében már kevésbé meggyőző teljesítményt nyújtott. Műkedvelőink értékelésekor tudomásul kell vennünk, hogy nem hivatásos színészekről van sző. Szerepeik a közvetlen életből adódnak, önmagukat adják minden színészi felkészültség nélkül, de élethűen. Rendezőjük így árulta el sikerük titkát. Lovicsek'Béla müvét választottuk, mert kézzelfoghatóan közel áll hozzánk minden alakja. Minden szavuk a csehszlovákiai magyar paraszt mentalitását tükrözi. Talán ezért lettünk elsők. Választásuk valóban helyes volt, és bölcs ökonómiára vall. Ha így gazdálkodnak képességeikkel, hiszem, hogy még sok megérdemelt sikert aratnak. Befejezésül csak annyit, hogy a bírálő-< bizottság tárgyilagosan Ítélte meg az egyes műkedvelő csoportok teljesítményét. Á helyezések az elsőn alul nem jelentenek leértékelést; legyen az inkább buzdítás a további munkára. Ma nekem, holnap neked. Forgassuk ki egy kicsit a gonoszkodó közmondást; jetentse ezúttal azt. hogy ebben az esztendőben az egyik csoportnak jutott az elsőbbség, a jövő esztendőben másik kerül a helyére, - ha teljesítményével kiérdemli. BÁBI TIBOR A harmadik felvonás zárójelenete 9