A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának nemzetközi jelentősége Bejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Tanácskozásait a földkerekség minden táján élénk érdeklődéssel követték. Ugyan melyik osztályöntudatos proletárt és melyik igazi békeharcost ne érdekelnének a XXI. kongresszus határozatai. A határozatok megvalósítása mérföldes léptekkel viszi előre a kommunizmus építését. Fokozott jólétet biztosít a dolgozóknak, széles arányokban bontakoztatja ki a kultúrát, közelebb visz ahhoz a korszakhoz, melyben az automatizáció hathatósan járul hozzá a bőség megteremtéséhez, valamint a nehéz fizikai munka megszüntetéséhez. A határozatok teljesítése újabb bizonysága a proletár nemzetköziség hatalmas életerejének és a szocialista tábor testvéri együttműködése szükségességének, melyen megtörik a revizionisták minden rohama. A hétéves terv merész célkitűzései mindennél jobban bizonyítják, hogy a Szovjetunió változatlanul kitart a lenini békepolitika mellett, mely a különböző társadalmi rendszerekben élő nemzetek békés együttélését hirdeti, és a békés építő munka minden területén a szabad versengés mellett tör lándzsát. A. I. Mikojan nemrégi észak-amerikai útja világosan megmutatta, hogy nemcsak az ottani nép széles rétegei, de jelentős gazdasági és kulturális tényezők is szívesen vennék, ha a Nyugat és Kelet közt szorosabb együttműködés fejlődnék ki. AZ „erőpolitika" hívei szavakban ugyan nem zárkóznak el egy ilyen lehetőség elől, de gyakorlatilag mindeddig semmilyen pozitív lépést nem tettek szerencsétlen hidegháborús kurzusuk megváltoztatására. Tollforgatóik cikkeiből kifejezett idegesség érződik ki. Hétlépcsős rakétaként értékelik a Szovjetunió hétéves gazdasági tervét, s nem kételkednek abban sem, hogy ennek teljesítése után a Szovjetunió további néhány év alatt az egy főre eső termelésben túlszárnyalja az USÁ-t. A szovjet népgazdaság fejlesztésének Kik lesznek az idei:: Lenin-díjasok? ;; Az irodalmi és művészeti Lenin- • • ;; Ujak odaítélésének javaslására a ;; ! j Szovjetunió Minisztertanácsa mellett;; :: létesült bizottság előterjesztette az ;" :: idei Lenin-díjra javasolt művek ]! • • jegyzékét. Összesen 26 író müvéről'.'. • • van szó, köztük a legismertebbek:'. '• • • Galina Nyikolajevna Ütközet útközben '• • ;; c. regénye, Sztyelmah Embervér nem • • ;; víz c. regénye, Borisz Polevoj A hát- ;; :: ország mélyén című regénye, V. Ko- ;; :: csetov A Jersov-fivérek c. regénye,'.'. • • Granyin Esküvő után c. regénye, Po- '.'. ••gonyin Lenin-trilógiája (A puskás'-'• •; ember, A kremli toronyóra, III. Pate- '• • ;; tikus) c. színdarabjai, valamint Pet- • -;; rusz Brovka Amikor a folyók össze- ;; :: folynak című regénye. (L) \ \ eddigi üteme cáfolhatatlanul igazolja, hogy a Szovjetunió célkitűzései szilárd alapokon állnak. Jellemző, hogy míg 1913-1957 időszakában az Amerikai Egyesült Államokban az ipar munkatermelékenysége 2,3-szeresre emelkedett, addig a Szovjetunióban 9,5-szeresre nőtt. A XXI. kongresszus nemzetközi jelentőségét persze lényegesen csökkentenénk, ha azt pusztán a Szovjetunió és az USA közti versengés szempontjából ítélnők meg. A szovjet népgazdaság további fejlesztésére hozott határozatok igen előnyös hatással lesznek a népi demokráciák ipari s általában egész gazdasági életére. A Szovjetunió hétéves terve számol a különféle bányatermékek kiaknázásának jelentős fokozásával, melynek következtében módunkban lesz vasérc behozatalunkat számottevően növelni és kohászatunkat, valamint gépiparunkat továbbfejleszteni. Ugyanez vonatkozik a többi népi demokratikus államok iparára is. A hétéves terv teljesítése kedvező hatással lesz a gazdaságilag gyengén fejlett államokra is, melyekkel a Szovjetunió különféle megállapodásokat kötött. Itt elsősarban Indiára, Burmára, Indonéziára s az Egyesült Arab Köztársaságra meg Ceylonra kell gondolnunk. E megállapodások értelmében a Szovjetunió közreműködik a létesítendő új kohók, bánya- és bányafelszerelési üzemek, továbbá textilgyárak stb. felépítésénél. Ellenértékként elfogadja az illető országok kiviteli cikkeit, amelyek gyakran aligha találnának kapitalista piacot. A Szovjetunió gazdasági segítsége kétségtelenül gyorsítja a gazdaságilag még gyengén fejlett államok iparának és mezőgazdaságának fejlesztését, s ezzel szilárdítja nemzeti függetlenségüket. A Szovjetuniónak a szocialista tábor országaival való testvéri együttműködése és szüntelen erősödése felbecsülhetetlen érték a békepolitika további térhódítása szempontjából. A gazdasági segítségre szoruló népek ügyének felkarolása, nemzeti függetlenségük támogatása végeredményben ugyancsak a világbéke szolgálatát jelenti, melynek érdekében a Szovjetunió továbbra is fáradhatatlanul küzd. Olaszország súlyos problémái Három hét telt el azóta, hogy az Olasz Szocialista Párt megtartotta 33. kongresszusát. A kongresszus ülésezései iránt nemcsak Olaszországban, de külföldön is nagy volt az érdeklődés, mivel Nenniék további politikai magatartása nagymértékben befolyásolja majd a reakció elleni harcot, a monopóliumok elleni küzdelmet, melyek De Gaulle „sikerén" felbuzdulva ugyancsak tekintélyuralomra törekednek. Ismeretes, hogy Pietro Nenni pártja Európa leghaladóbb szellemű szocialista pártja volt. Szoros kapcsolatokat tartott fenn a kommunista párttal. Küzdött az akcióegységért, az olasz proletariátus érdekeiért. Tagságának jelentős része ma sem tért le erről az útról, ámde maga Pietro Nenni 1956-ban — a nemzetközi reakció dühödt támadásaitői megtorpanva — egyre inkább jobbra tolódott; mindjobban visszautasította a kommunista párttal való együttműködést, valamint az akcióegység politikáját, s ez irányban befolyásolta a szocialista párt tagságának és funkcionáriusainak bizonyos részét. Sőt Nenni még ennél is tovább ment. Komolyan mérlegelte a Saragat vezetése alatt álló jobboldali szociáldemokratákkal való egyesülést, amit azonban mégsem sikerült megvalósítania. Nenni ingadozásai végül oda vezettek, hogy pártjában három irányzat érvényesült, ö maga a párt autonómiájáért küzdött, s mereven elutasította a kommunistákkal való együtt^ működés gondolatát, illetve az együttműködést pusztán a szakszervezetek és a községi képviselőtestületek keretében való tevékenységre korlátozta. Vechietti, a szocialista párt balszárnyának vezetője kifejezetten az akcióegység híve, s továbbra is kitart a kommunista párttal való együttműködés mellett. Végül Lelia Basso az úgynevezett centristák (középutasok) élén áll, akiknek magatartása azonban ingadozó. Nos, a Nápolyban lezajlott 33. kongresszus valamelyest tisztázta a frontokat, de távolról sem igazolta azoknak a reménységeit, akik a Nenni-féle autonomista irányzat hatalmas győzelmét várták. Nenniék ugyan 37 helyet kapnak a párt központi vezetőségében, de a Vechietti vezetése alatt álló balszárny 27 helyhez jut, és Lelia Basso, a centrista csoport vezetője 7 helyet kap. Nenninek tehát többsége lesz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kongresszusi küldöttek magatartása nem tükrözi híven a tömegek érzületét, törekvéseit, melyek gyakran kedvező alapot teremthetnek az akcióegység politikájának kifejlesztésére. Nenni ugyan elhatárolta magát a kommunistáktól, de ugyanakkor a kereszténydemokrata párt ellen is élesen állást foglalt s szembe helyezkedett Saragatékkal. Ámde az autonomista irányzat önmagában távolról sem olyan erős, hogy sikeresen vehetné fel a küzdelmet az olasz reakció ellen. Ugyanakkor mély ellentétek dúlnak Fanfaniék kereszténydemokrata pártjában, mely csak a jobboldali Saragat pártjának támogatásával tartja fenn uralmát. Ez a támogatás azonban meglehetősen problematikus, amennyiben Saragat frakciója sem egységes, s így néhány ellenzéki hang a Fanfani-kormány bukását idézheti elő. Fanfani helyzetét súlyosan veszélyezteti a megoldatlan földkérdés, a mindjobban élesedő bérmpzgalmak s azok a bonyodalmak, melyek a közös piacba való bekapcsolódás folytán Olaszországra, mint gazdaságilag gyenge partnerre várnak. Bár az USA gazdasági visszaesése még nem okozott Olaszországban mélyebb megrázkódtatást, a külkereskedelem az utóbbi időben kedvezőtlenebbül alakú), és a munkapiac helyzete is súlyos, melynek legjobb bizonyítéka, hogy a mezőgazdaságból kiszorult munkások nem tudnak másutt elhelyezkedni. E nehézségek közepette fennáll a veszély, hogy a kereszténydemokrata párt jobb szárnya Pella vezetésével mindent megtesz, hogy a liberális párttal és a köztársasági párttal koalícióra lépve megnyerje a két monarchista párt támogatását, s így kifejezetten jobbaldali, reakciós kormányt ültessen nyeregbe. Ezt a súlyos veszélyt csak a baloldali erők megosztásának elhárításával lehet teljesen kiküszöbölni. Ezért Olaszország Kommunista Pártja történelmi küldetésének megfelelően továbbra is küzd a munkásosztály egységének megszilárdításáért és mindazoknak az egészségtelen, valamint kárós Irányzatoknak a megszüntetéséért, melyek a szocialista párton belül gátolják az akcióegységet, a proletariátus harcának bevált eszközét. — szirt