A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

dühödött tömeg a szó szoros értelmében darabokra szaggatta. Nuri Szaid villája, melyet alkalmam volt megtekinteni, szintién arról tanús­kodik, hogy mennyire gyűlölte a nép ezt az áruló politikust. Lépten-nyomon talál­kozni a bosszú nyomaival. Nincs egy ép bútordarab, a falak összelövőldözve, a pince elárasztva vízzel, a falakon kü-1 löníéle feliratok. „Hol vagy most, áruló?" - kérdi az egyik felirat, amelyet a számtalan fürdő­szoba egyikének falába véstek. A királyi palota ostromával kapcsolatos eseményeket sikerült egy résztvevő be­számolója alapján rögzítenem. Hála az irakiak házánk iránti rokonszenvének az egyik kurd tiszt feljött hotelszobámba és érdekes dolgokat mesélt el a nem minden­napi eseményről. Csak arra kért, hogy a nevét ne említsem; az ellen azonban nem volt kifogása, hogy a fényképét kö­zöljem. MJéregerős arab kávé és szám-Abdul Karlm Kaszin közvetlenül a hatalomátvétel után egy nőküldöttséget fogad tálán csésze tea elfogyasztása közben újdonsült Hyrd barátom kezdte legombö­lyítani a királyi palota ostroma histó­riájának fonalét. A tiszt, aki a történetet előadta, Jú­lius 14-én összegyűjtötte mintegy negy­ven emberét — ezek szintén kurdok vol­tak —, azonkívül néhány más tisztet, és elindultak a palota felé. A palota magas kőfala körül már elég erős katonai egység táborozott s mintegy kísérletképpen gyen­ge tüzet nyitott az épületre. Töltényük nemigen volt, s feladatukkal sem nagyon voltak tisztában. A kurd tiszt izzó han­gú beszédet tartott nekik, mely Így kezdődött:" — Jövője mindegyikünknek a homlo­kéra van írva. Ha Allah akarja, így' is, úgy is meghalunk, itt vagy otthon. Nem szabad azonban elvesztegetni az időt és lehetőséget adni a királynak, hogy se­gítségére jöhessen a testőrhadosztály. A beszédtől fellelkesült katonák roha­mot intéztek a testőrség szállása ellen. Kurd barátom közben két tiszttel és két katonával behatolt a palota udvarába, és lépésről lépésre átverekedve magukat a testőrök között, bejutottak a palota egyik földszinti helyiségébe. Nem sokkal később észrevették Thabit Junisz testőrszázadost, aki fehér kendőt lobogtatott a fegyverszünet jeleként. Amikor odaért a forradalmárok cso­portjához keményen rájuk kiáltott: - Mit csinálnak itt?! Semmi keresni­valójuk a palotában! Talán részegek? Kezeskedem, hogy mindannyiukat fel­akasztják ezért! Kurd barátunk nem vesztette el hi­degvérét, és bátran visszavágott: — Ne kiabáljon és legyen okos. For­radalom van. Mondja meg a királynak, hogy jöjjön ki a palota elé! A százados meghökkent, és ment a ki­rályhoz. Néhány perc múlva visszatért Laitiff őrnagy és a testőrparancsnok, Tah Bamarni társaságában. A testőrparancs­nok odament a kurd csoportjához és im­már mérsékelt hangon szólt hozzájuk: - Mi hárman tisztek vagyunk és ma­guk hárman is tisztek. Miért ne tárgyal­hatnának a királlyal? Ki maguk közül a parancsnok? Az összeesküvők egy emberként vála­szolták: - Mindnyájan parancsnokok vagyunk. Mondja meg a királynak, hogy jöjjön ki hozzánk. Mi, nem megyünk hozzá! A testőrparancsnokok odalépett a tisz­tekhez, akik a kurdot kisérték, és azokat kérte, hogy legalább ők legyenek enge­dékenyek. Közben Latiff megölelte a kur­dot, mint barát a barátot és szintén igyekezett rábeszélni. A testőrtisztek zes-mázos taktikával. A kurd erélyesen azonban semmire sem mentek ezzel a mé­ki jelentette: - Ha nem jön ki Illáh herceg és a ki­rály, megsemmisítjük a palotát! A1 testőrtisztek Ismét eltávoztak, s amikor visszajöttek ártatlan képet vág­tak: - Mi is a királyt keressük, de nem tudjuk megtalálni... A kurd nem hagyta, hogy befejezzék, mert ez a hamisság egyenesen sértő volt. Nekiszegezte géppisztolyét a parancsnok mellének, és keményen szólt oda mindhár­mukhoz : - Eszküszöm, hogyha Illáh vagy a király megszökik, agyonlövöm magukat! - Ne bántsanak ... Esküszünk, hogy kihozzuk Illéhot és a királyt a palota elé! És elmentek. Nem tartott soká, és jött egy katona jelenteni, hogy a királyi család már a palota előtt van. Az összeesküvők őrizebe akarták venni a királyi családot De amikor a testőrök cselhez folyamodtak és orvul lövöldözni kezdtek, — noha korábban kitűzték a fe­hér zászlót - a felkelők lelövöldözték az egész királyi családot. Ennek az erélyes tettnek igen nagy része volt abban, hogy a király hívei elmenekültek, félve, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, mint kenyéradó gazdáik. Abdul Karim Kaszin miniszterelnök (jobbra) a királyi palota ostromában részt vett kurd tiszttel Arab harcos

Next

/
Oldalképek
Tartalom