A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

BARSI IMRE Egy harcos Famlra: Az Auróra tengerésze emberöltő hangja Harcos művészet ' elnevezéssel érdekes és tanulságos kiállítás nyilt meg január havában (Prágában. A tárlat azonban sokkal többről beszél, sokkal többet foglal magába, mint amennyit a látogató az elnevezés után vár. Itt nemcsak művészetről van szó. (Egy egész emberöltő, mégpedig harcos emberöltő elevenedik meg kiváló művészek, festők, szobrászok és költők műveiben, és ékesen bizonyltja: igen, a költő népének harcos lelkiismerete, s ha kell, vészharangja is. Két nép, a csehek és szlovákok félszázados függetlenségi és szabadságtörekvéseiról, küzdelmeiről számol be e kiállítás anyaga, hirdetve a világnak, hogy Zsizska cséphadarós huszitáinak utódai nem satnyultak el a súlyos megpróbáltatásokkal terhelt századede folyamán sem, he>gy a nagy nemzetközi jelentőséggel bíró negyvennégyes szlovák nemzeti felkelés hírnökei és szellemi előkészítői több mint negyed évszázad előtt léptek a porondra. Tagadhatatlan, hogy kevés nép büsz-J. Capek: A háború rémségei kélkedhet szellemi nagyjainak olyan hü-Részlet a kiállításról L. Nóvák: Munkanélküli ségével, mint a cseh nép a XX. században. Művészeinek és Íróinak legjobbjai, főleg az első világháború után, legtöbb esetben a forradalmi munkásosztály oldalán meneteltek, sőt igen gyakran mint a kommunista párt tagjai zászlóhordozóként az élen jártak. Végtelen a névsor: S. K. Neumann, Jaroslav Hasek, Jifi Wolker, Ivan Olbracht, Helena Malirová, Josef (Hora, Marie Majerová és Marie Pujmanová, Konstantin Biebl, Jindfich Hofejäi, Vitézslav Nezval, Jarmila Glazarová, FrantiSek Halas, Vladislav V&néura, Bedrich Václavek, E. E. Kisch, E. F. Burian és Julius Fuéík, Zdesnék Nejediy, Emil Filla, Vojtech Tittelbach, Otakáf Mrkvióka és Jaroslav Jeiek, a Tvorbát a kommunistáknak átengedő F. X. Saida, sót legjobb korszakukban Karel és Josef Capek, J. S. Machar, Viktor Dyk és Jaroslav Seifert, hogy több nevet egyelőre ne említsek. A legjobbak művészete pártos művészet volt. S ha bárminemű politikai eseményről írtak, versük, prózájuk nem volt alkalmi művészet. Sacco és Vanzetti meggyilkolása, Addisz-Abeda bombázása, Mussolini vérengzése, Federico Garcia Lorca megölése, Edgar André pusztulása, a bécsi polgárháború, a fasizmus spanyolországi intervenciója vagy Lenin halálának évfordulója csak úgy, mint a duchcovi, radotini és a nemeskosúti sortűz halhatatlan versek megírására késztették Nezvalt, Halast, ÍHorát, Saldát és harcos Írótársaikat. Es ez a megállapítás vonatkozik Szlovákiára is, ahol a szabadság pompeji strázsáján, a köztársaság legsúlyosabb óráiban a párt oldalán a haladó értelmiség állott a kommunista Peter Jilemnickjlvel és Frafto KráHal az élükön. Neruda sem hiányzik Jan Neruda idézettel indul a kiállítás anyaga, s mellett látom Petr Bezruí és Antonin Sova nevét. Stursa és Myslbek szociális témájú szobrai, valamint Jirásek olajfestménye már a jövő nemzedék hitvallását és hűségét jelzik. Meglepnek a XIX. század nagy cseh festőjének, Mikolás Alesnak prófétikus szavad: „Csak akkor lesz jó nálunk, ha Prága ódon városházához kozákok kötik majd a lovaikat."