A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

II. AZ IRAKI FORRADALOM NYOMÁBAN Bagdadba sokféle küldetéssel utazhat az Idegen. Kereskedők, diplomaták, régészek, nyelvtudósok, turisták, újságírók, találkoznak össze az elegáns Bagdad hotelban, a keletes Szemirámisz és Szindbád szállóban vagy az Abu Nuasza utca romantikus apró vendégfogadóiban. Ami jómagamat illeti, én elsősorban a tavalyi július 14-én lejátszódott eseményeknek köszönhetem, hogy mint csehszlovák újságíró eljutottam Irakba. Az iraki forradalom gyökerei 1945-re nyúlnak vissza. Ekkor lalkult a hadseregben egy titkos szervezet „Becsületes tisztek és férfiak szövetsége" néven. Köztudomású, hogy hasonló szervezet működött az egyiptomi hadseregben is, és nagy íjésze volt Faruk király elűzetésében. Az iraki tisztiszövetség célkitűzése volt: megdönteni a királyságot és a gyűlölt Nuri Said uralmát. Nem tartott soká s a titkos szervezet élére Abdul Karin Kaszin, az Iraki Köztársaság első miniszterelnöke került. Az ő érdeme, hogy kiépültek a kapcsolatok az összeesküvő tisztek és a népi ellenállási erők között. Az összeesküvők titokban a legnagyobb óvatossággal dolgoztak, az egész szervezetnek alig volt pár száz tagja, akik közül mindenki csak három másik tagot ismert. Amikor az imperialista hatalmak — főként 1957-től kezdve — az iraki hadsereget kezdték rendőrként felhasználni a Közel-Keleten, eljött az ideje, hogy az összeesküvők akcióba lépjenek. A bagdadi rádió már évek óta a Korán egy szúrájának felolvasásával kezdte reggeli műsorát. Július 14-én azonban — e történelmi nevezetességű napon — az irakiak dobogó szívvel hallották a rádióból ezeket a szavakat: „A királyság megdőlt. Irak államformája köztársaság, örvendezzetek!" A bagdadiak kitódultak az utcákra, mint amikor egy folyó ledönti gátjait. Félmillió ember állt készenlétben, hogyha kell, segítségére lehessen a hadseregnek. Ha a hadseregnek netalán nem sikerül a forradalom, ez a hatalmas néptömeg fejezte volna be a felszabadítás nagy müvét. így aztán hiába igyekezett az áruló Dagesztani tábornok, hogy hadosztályának maradékával ellenakcióba kezdjen. Dagesztani, amikor az események sodrában véletlenül összetalálkozott Abdul Karim Kaszimmal, Így dörrent rá: „Mit csináltak? Ez őrültség. A király nevében engedelmességre szólítom fel!" - „Hallgasson!" - vetette oda élesen Abdul Karim Kaszin, később a köztársaság első miniszterelnöke. — A maguk áruló uralmát elsöpörtük a föld színéről. A nép nevében letartóztatom!" Nuri Szaid, az Iraki Királyság volt miniszterelnöke egy gyönyörű modern villában lakott a Tigris partján. Házának közelében áll Bagdad legnagyobb rendőrlaktanyája. De ez sem segített rajta. A sorsdöntő napon katonák jutottak be ebbe a laktanyába azzal az ürüggyel, hogy benzint szeretnének kölcsönkérni. Amikor bejutottak, nem volt nagy dolog felkelteni álmából a parancsnokot, s mellének szegezett revolverrel kényszeríteni, hogy adják át a fegyverraktár kulcsát. Amikor aztán kezükben volt a kulcs, felszólították a fegyvertelen rendőröket: „Mi forradalmat csinálunk, nektek pedig szabadságot adunk. Menjetek haza!" így történt aztán, hogy Nuri Szaid villájában mindössze egy negyvenöt főből álló szakasz maradt, de az első géppuska sortűzre ezek a rendőrök is megfutottak. Nuri Szaid - nőnek álcázva - elmenekült, másnap azonban elfogták, s a fel-Hérom generáció — ezek az öregek sokat tud- A Szeráj utca Bagdadban nának mesélni az iraki nép sorsáról a múltban A volt királyi testőrség egy lovasegysége