A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-01 / 5. szám

dék, és ha van, az is használhatatlan. Most pedig ilyen kellemes meglepetés­sel szolgáltok. Gratulálunk ... Igazán szép, ötletes, csaknem művészi munka. Büszke lehetsz a szövetkezetedre. - De mi ... miről van szó? — dadogta értetlenül az igazgató. - Ide nézz — emelte fel a párttitkár a papírvágót — Remek! Ügyes embereid vannak... Főként ez a Kázmér. Gyere, elmegyünk az asztalosmühelybe. - Kázmér elvtárs - fordult a párt­titkár Gézához, aki a műhelyben magába­mélyedve dolgozott egy konyhabútoron -, gratulálunk! Bebizonyította, amit mi régen állítunk, hogy igen is, a hulladékot nagyszerűen lehet hasznosítani. Remél­jük, nem áll meg a megkezdett úton, hanem folytatja. Géza elcsodálkozott. - A papírvágóról van szó. ötletes, szép munka ... A düh vörös köde elhomályosította Gé­za szemét. Hát így állunk... Eszter be­csapta ... Kikunyerálta a papirvágót, mert céljai voltak vele. Érdemeket akart szerezni, annak ellenére, hogy a műhely hallani sem akar a hulladék felhasználá­sáról, mert azon nem lehet keresni. Az igazgató pedig, aki féltette az anyag­kiutalást, nem erőltette a dolgot. És most ez a lány ... A felettes hatóság megbízottja, aki eddig némán figyelt, megszólalt: - Tízezer darabot készítsenek el ebből a papírvágóból. Rögtön hozzá is foghat­nak. — Az igazgató, kelletlenül bár, kény­telen volt kiadni a rendelkezést: - Kázmér, hagyja abba a konyhabú­tort, és csináljon tízezer papirvágót, ha olyan nagyon szereti csinálni — tette "hozzá. Kínos, keserves napok következtek. El­jött az első fizetés ideje. Eszter szomo­rúan nézte, amikor Géza kezében alig pár százassal baktatott kifelé az irodá­ból. Szólni akart hozzá, vigasztaló, szíves szóval, de a fiú dacosan elfordította a fe­jét. A lány látása még jobban felszította dühét. Azt hiszi, sikerült neki legyűr­nie?... Majd ő megmutatja... Addig gondolkozott, amíg kisütötte, hogyan gyorsíthatja meg a munkát. Egy sablont szerkesztett, s ennek segítségével tízszer gyorsabban vághatta ki a lemezeket. Ki6-kumált egy keretet is, amelybe, ha behe­lyezte a kész papírvágókat, boszorkányos gyorsasággal lehetett volna befújni festékkel. Lehetett volna. Igen..., ha kapott volna egy kompresszort. Puhato­lódzott, de az igazgató ridegen elutasí­totta: - A kompresszor beruházás, arra pedig nincs keret! Géza leforrázva ment ki. De Eszter, ~ Se h ogy ~ felelte kurtán Géza. - Ne féljen, Kázmér elvtárs, az igaz­szegény, szerelmes Eszter, aki tanúja volt ~ Ne m lehetne könnyíteni a dolgán? gató elvtárs nem fog megfeledkezni az a reményromboló beszélgetésnek, eltö- ~ érdeklődött tovább. - Nincs valami újí- újítási jutalomról - biztatta Gézát, kélte magát. Ha akaratlanul bár, de be- tás i javaslata? Hamarosan meg is kapta, s hónapo­lesodorta Gézát ebbe a „hulladék- ~ Újítás ? ... Nem... nem .. csak egy k o n keresztül degeszre tömött borité­ügybe"; érezte, kötelessége segíteni rajta, kompresszor kellené, de nincs rá ke- kokkal távozott a bérelszámolóból. Géza^hanem Ö^Ätelf^slÄ "" Nem keCet ke " 3 ^mpresszorho^ g e ?t z ^S Ä i' Tf minden bánatát kiöntötte előtte. Kázmér ha ,nem ügyes munkáskéz. Jöjjön csak a szövetkezet büszkesége, a pa-Géza szívességből csinált neki egy pa- velem. A festőktől kölcsönözünk egyet. S asztala pirvágöt. S most szegény fiú alig keres Tí z Perc múl v « Géza mő r hozta is "" valamit Egy kompresszor kellene neki, a kompresszort s csakhamar belefejt- Eszter szegény kicsi Eszter, otthon hogy gyorsabban dolgozhasson, de az kez a " a munkába. Ahogy a kiókumlált önz t e ezt a keserves de mégis édes igazgató elutasította... nem segíti... keretbe rakott papírvágókat sorra fúj- emléket. Kázmér Géza észrevette, s egy­félti az anyagkiutalást ta - boldog elégtétel dagasztotta. szer - sok-sok álmatlan éjszakáinak - Kázmér küldte magát? - kérdezte. ~ D e hiszen ez pompás! - hallotta a egyikén beledobbent a felismerés. - Ö, dehogy - tiltakozott Eszter, háta mögött a párttitkár hangját akt- Másnap alkonyat idején, ott a park­— Azóta szóba sem áll velem - s akár- rö1 rAár m e 9 is felejtkezett. ban, azon a felejthetetlen helyen várta hogy uralkodott magán, könnyek lepték ~ Nézd, igazgató elvtárs - fordult az a lányt. Eszter jött miftt ahogy azóta el a szemét. éppen betoppanó igazgatóhoz —, ez már minden este ide zarándokoltatta öt kis - Segítségére leszünk Kázmérnak, a második tévedésed. Azt mondtad, szíve... Megálltak egymással szemben, ne féljen - nyugtatta meg a titkár nincs hulladékanyag, és van. Azt mond- Géza suttogott egy szót. Bocsánatké-Esztert s másnap elment a műhelybe, ta d - a szövetkezetben nincs lehetőség résül, szerelmesen. ahol Géza keservesen piszmogott a pa- újításra.. . Hát van. Nézd meg ezt - Köszönöm. pírvágókkal. a keretet. Ez újítás... És otti az öszi a ikony múltra {lgye l _ - Hogy megy a munka? - érdek- - Hát igen... újítás - fanyalgott meztető magányában jövöbebízón borult lődött. az igazgató. össze két fiatal száj ... 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom