A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

különösen Sevcsenko sírjánál és Öntik a femet című versei emelkednek ki, amelyeket az ez év tavaszán Ukrajnában végzett tanulmányútja során írt a költő. Bakó ez utóbbi versében a zaporozsjei acélmüvek munkásait szimbolikusan a békéért harcoló egész szovjet néppel azonosítja. A fémöntók a nagy művön, az új világ megteremtésén dolgoznak. A költő már látja a kort, amikor minden nép megszabadul a töke béklyóitól és testvéri láncban köszönti az új kor hajnalát: világraszóló áldomás készül, ahány nép van csak, mind itt lesz, itt, s mutatja nekünk kérges kezéről újonnan letört bilincseit. Meglehetősen nagy helyet foglalnak cl Bakó költészetében a szülőföld szeretetéről, a honi tájak szépségéről írt versek. Bakó lelkéhez felettébb közel áll a szülőföld, szinte egy életet él az öt környező táj minden rezdülésével. A költö eddig megjelent köteteiben egész ciklusokat szentel e témának, de a honi tájak festői szépségére való utalást megtalálhatjuk verseinek nagy részében, mint a verset szervesen kiegéezítő díszítő elemet. Október ünnepén című verse szépen példázza ezt fa megállapítást. íme a vers négy első szakasza: Víg ünnep. Örömmámoros . .. A hegy s a völgy is várja: a csipkebokor tűzpiros szép ünnepi kokárda, a nyírfa szint az égbe ér, s mint pompás tűzijáték: rakétaként aranylevél hull — ünnepel a tájék ... A röt hajnal jön fényesen: A Kárpátoknak orma mintha a szürkülő egen nagy vörös zászlót bontna. Es zászló leng a házakon, a széltől messze lendül • . . Tizenkettedszer szabadon Október dala csendül... Az évek múlásával mind sokhúrúbbá válik Bakó költészete. Egyre tágul témavilága, egyre gazdagabbá válik mondanivalója., Ujabban számos versét szenteli a szülőföld iránti szeretet és hála, a szerelem érzései és hagulatai, a családi tűzhely meghittsége megéneklésének. Hadd idézzük ilyen témájú versei közül egyik meleghangulatú miniatűrjét, a Nagyszájú szelet: Nagyszájú szél sikoltoz a kertben, a házfedél panaszosan reccsen — s dühös szelek akárhogy is bőgnek: szívverésed túldiibörgi őket. Azt dobogja a te szived nékem: nagyszájú szél járhat a vidéken, ha ilyenkor összebújunk ketten — jégeső is zuhoghat a ketrben. Bakó László költészetében magától értetődő természetességgel fonódnak egybe az egyéni motívumok a társadalmi mondanivalóval. (Csillaghullás, Tüzet fúj a kedves, Megy a Tiszán, megy egy csónak ..., Egy múmiafej előtt, Adósság stb.) Formai pallérozottságukon kívül ez adja meg verseinek állandó időszerűségét és maradandó értékét. Bakó rendkívül invenciőzus és termékeny költő, aki igen érzékenyen és gyorsam reagál a körülötte zajló eseményekre. Alapos szakmai felkészültsége és széleskörű tudása nagy segítségére van a legbonyolultabb érzések és gondolatok művészi formába öntésénél. Néha talán a versalkotás mesterségbeli fogásainak fölényes ismerete a lírai hevület, az érzések melegségének csökkenését vonja maga után, de a költő verseinek csiszoltságával, nyelvének szinességével. képeinek gazdagságával kárpótolja érte az olvasót. A költő soko'dalúságáról tanúskodik, hogy műfordításokon kívül nemrégen gyermekversekkel jelentkezett (önálló gyermekverskötete, a Kip. kop, kalapács! sajtó alatt) és kísérletet tett egy ifjúsági ís egy történelmi regény írására. Fő erőssége azonban a lírában van, és e téren joggal várhatunk tőle további értékes 'müveket. Egyéni hangon szólalt meg a kárpátontúli magyar lírában a harmincévesek nemzedékéhez tartozó Baraté Ferenc, B. Bihari Sándor, Kovács Vilmos, Vántus Bertalan és Zsolt Ádám is, akik közül eddig Kovács Vilmos tehetsége bontakozott ki talán a legteljesebben, noha ó jelentkezett valamennyiük közül a legkésőbben. Kovács Vilmos költészetét az elemi megnyilatkozó őszinteség és nyíltság teszi hitelessé és hozza közel az olvasóhoz. Van valam őserő súlyosam görgő, nehéz ritmusú verseiben. Kovácsot az állandóan áradó, mindig új élményeket hozó, ezerarcú szovjet élet ihleti írásra. Mondanivalója spontán, szinte parancsoló szükségszerűséggel tör elö. A paraszt- és munkásszülök fia tollal cserélte fel az elődök rnunlószerszámát. Patkolókovács nagyapját idézve, mondja Üsd, kovács! című versében, hogy az ő mesterségét folytatja, csak más síkon: Verem hát a vas-szót én is — unokája; tisztid az érc, hull a salak, ég a szemét, füstöt nyelek . . . Kint friss szél fúj s a föld várja az új század tüzében megedzeti ekét. Kovács verseinek zömében a múltból indul ki és a mába torkoll. A múlt és jelen egymásmellé állításával meglepő hatást ér el (Találkozás, Kérvény, Élő színek, Aranykapujú, Üjra szülőfalumban. Az öreg béres stb.). A társadalmi változások emberformáló erejének bemutatása, a mai élet szépségének kidomboritása a sanyarú múlttal szemben igen pozitív vonás Kovács költészetében, jóllehet e költői módszer gyakori alkalmazása az egyhangúság és sablonosság veszélyét rejti magában. A költő számos sikerült versét a népek barátsága, a szülőföld szeretete, a szerelmi és családi érzések tolmácsolásának szentelte. Témaköre azonban még nem elég sokágú. Eddiq írt versei közül magával ragadó erejével s szinte himnikus szárnyalásával emelkedik ki első kötetének címadó verse, a Vallani kell!, melyben hitet tesz proletárósei és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mellett: Tiszta szívvel és fedetlen fővel állok, ahol ők állnának és megvallom Neked: utamnak egy októberi napon adtak nevet, s én rálépek akkor is, ha hosszúnak ígérik. akkor is, ha hosszát hosszú, nagy évekkel mérik, még inkább, ha megöntözték verejtékkel, vérrel, s akkor is, ha végére csak fiam fia ér el. Kovács általában igényes költő, nyel-« vezete szép, képekben gazdag költírt nyelv, bár néhol rosszul ható vulgáris szavakat kever a nyelvébe és itt-ott vét még a stílus világos volta vagy a szabatosság elve ellen is. Általában azonban egyéni hangot képvisel a kárpátontúli magyar lírában, és érdeklődés előzi meg további köteteit. A húszévesek nemzedékéhez tartozik a somi Balog Balázs és Kecskés Béla, az ungvári Kincses István és a homoki Gortvai Erzsébet. Valamennyien a szovjet élet neveltjei. Közülük különösan Kecskés Béla válik ki. Kecskést kivételes költői invenciója, nyelvének színes volta, képeinek érzékletessége avatta alig tizenhét éves korában csaknem kész költővé. Kötetnyi verse vár kiadásra. A gyermekversköltészetet sikerrel műveli Kárpátontúlon Osvát Erzsébet és Szalai Borbála. Osvát Erzsébet termékeny és tehetséges gyermekversíró. Jól ismeri a gyermekek lelki világát. Versei nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek és ismereteket is közölnek a gyermekekkel. Tavaszköszönő címmel rövidesen napvilágot lát kicsinyeknek és nagyobbaknak írt verseit tartalmazó kötete. A prózában jelentkező kárpátontúli magyar írók eddig még — sajnos —s nem alkottak átfogó értékű, jelentós írásművet. Nagyobb prózai mű: regény vagy kisregény, mely akár a kárpátontúli magyarság új életét, akár más témát tárgyalt volna, eddig még nem születet meg. Csengeri Dezsőnek, Szenes Lászlónak, Keresztes Noéminak az időszaki sajtóban és antológiákban megjelent elbeszéléseik egyelőre csak sejtetik képességeiket. Az 1956-ban napvilágot látott Kárpátontúli elbeszélők című antológiában, mely magyar, ukrán és orosz prózaírók elbeszéléseit tartalmazza, a magyar szerzők müvei közül talán csak Csengeri Dezső elbeszélése érdemel említést. Érdeklődés előzi meg Szenes László rövidesen napvilágot látó elbeszélés- és karcolatgyüjteményét, a Sóvirágot, amely a kárpátontúli dolgozók múltjával és "jelenével foglalkozik, és Csengeri Dezső Őszutó című 1959 elején megjelenő elbeszéléskötetét. „A kárpátontúli magyar írók, ukrán és orosz társaikhoz hasonlóan arra törekednek, hogy írásműveikben a mát fejezzék ki művészi eszközeik maximális felhasználásával — szögezik le a Kárpátok almanach most megjelent első számában mintegy programként e kiadvány szerkesztői. — Dolgozóink életének ábrázolása azonban, természetesen, nem lehet öncél. Népünk állandó felemelkedésének bemutatásával nevelni, serkenteni, buz- . dítani akarunk. Ezért keressük most az állandó, rendszeres kapcsolatot Ukrajna magyarlakta sávja és az egész magyar nyelvterület olvasóközönségével. Hangsúlyozni szeretnénk, az egész magyar nyelvterületével, hiszen magyar dolgozóink a Szovjetunió többi népének (elsősorban az ukrán népnek) testvéri segítségével abba a szerencsés helyzetbe jutottak, hogy az egész magyar nemzet' felé hirdetői és terjesztői lehetnek a leghaladób életformának, hogv egy lépéssel előtte járhatnak az új élet építésének útján." A kárpátontúli magyar irodalom a legfiatalabb hajtása a magyar irodalom sokévszázados fájának. Még sok gyengéje és fogyatékossága van. Nem kétséges azonban, hogy a kezdet nehézségeinek legyűrése után értékes, dúsan termő ágává válik majd az egyetemes magyar irodalom terebélyes, nagy fájának. 1049