A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Régiből újat A gyermekek rohamosan nőnek, ezt különösen akkor vesszük ész­re kislányainkon, ha nyári szünidő után elővesszük a tavalyi ruhá­kat. Némelyik szűk, másik rövid lett, de még elég jó állapotban vannak, ezért sajnálnánk félre­tenni. Néhány tanáccsal adunk választ arra a kérdésre, hogyan lehet széltében-hosszában megtoldani a kinőtt ruhákat. pánt nem kelt olyan hatást, mint­ha toldott lenne. Ha jó színt vá­lasztunk, ami a ruha alapszínével összhangban van, a ruha dísze is lehet. 4. A ruha derekához toldunk sű­rűn tűzött anyagot, amit elöl an­gol masnival fejezünk be. Vannak olyan kinőtt ruhadara­bok is, amelyeket átalakítani már nem lehet, de okosan felhasznál­hatók. 1. A ruha színével harmonizáló pepita szövettel hosszabbított ru­ha, melynek gallérját ugyanezzel az anyaggal körülszegjük. 2. A szoknyába sűrűn tűzött piészerű részeket állítunk be (2 — 3 csíkot is lehet), hogy a ruha hordható hosszúságú legyen. Ez a toldás is díszíti a ruhát. 3. Szélességben bővített ruha. Az elütő színű anyagból beállított 3. Kinőtt pettyes selyemruhából blúzt készíthetünk egyenes vona­lú kiskosztümhöz, és ezzel az anyaggal bélelhetjük a kabátot is (az ujjába kerülhet más anyag). 6. Régi sottis szoknyából mel­lénykét szabhatunk. 7. Csíkos kulikabátból egyenes­novalú, csipővonalig érő kabátkát varrhatunk. Ujja háromnegyedes. Sima és rövid haj lesz a divat Külföldi vendégeinknek is feltű­nik és gyakran rámutatnak arra, hogy városaink utcáin ma mái­nem igen találkozunk rosszul öl­tözködő nőve! A csinos ruha és ápolt külső természetes tartozéka a szép fri­zura. E téren sincs panaszra okunk. Női fodrászaink szakmájuk elsőrangú mesterei, akik közül nem egy nemzetközi versenyeken is dijat nyert. A bratislavai fodrászszövetkezet gondoskodik arról, hogy a szövet­kezet tagjai és a szakma tanulói megismerkedjenek a legújabb vo­nalú frizurákkal, lehetővé teszi a gyakori tapasztalatcserét külföldi fodrászokkal. Képünkön éppen Vyskocil (1) bratislavai és Müller (2), valamint Müllerné (3) berlini fodrászok mutatják be az 1959. évi divatos, simára fésült és rövid hajvisele­tet. Ma már az élelmiszeripar gondoskodik arról, hogy az év minden szakában rendelkezésünkre álljon üveges, fémdo­bozos lekvár, befőtt, fagyasztással vagy más eljárással tartósított főzelékféle. Ezeknek íze sokszor vetekszik az otthon tartósítottéval. Aki tehát nem szeret befőzéssel bíbelődni, vagy fél a kockázattól (hátha megromlik), az megvásárolhat készen mindent. Azoknak a kedvéért, akik nem sajnálják egy-két este a fáradságot, közlünk néhány jó tanácsot a házi konzerválás legegyszerűbb módjáról. Bármit készítünk, fontos, hqgy a gyümölcs vagy zöld­ségféle lehetőleg frissen szedett legyen, hogy jól megmos­suk, az esetleg romlott részeket kivágjuk a nagyobb gyü­mölcsből, az apró romlott szemeket kidobjuk, hogy az edény, amiben főzzük, kifogástalan zománcú és tiszta le­gyen. A legfontosabb: ügyeljünk a tisztaságra! Nem fontos, hogy egy nap alatt befejezzük a sűrítést. Amíg a paradicsom, -a lekvár kihűl, majd másnap ismét felforr, sok nedvességet veszít: könnyebben, kevesebb munkával sűrűsödik. Minden idényben készíthetünk a legolcsóbb gyümölcsből kis mennyiségű lekvárt, néhány napra, reggelihez, pala­csintába, gyerekcsemegének. Az ilyen gyors fogyasztásra szánt lekvárba nem teszünk tartósítószert. Lekvár bármilyen gyümölcsből Különböző gyümölcsökhöz különböző mennyiségű cukor szükséges. Az alant megadott mennyiséget alapul véve — egyéni ízlés szerint növelve vagy csökkentve a cukor mennyiségét — lehet édesebb vagy savanykásabb lekvárt készíteni. Megjegyezzük, hogy a magasabb cukortartalmú készítmény ritkábban romlik: 1 kg fekete cseresznyéhez 25 dkg cukor, 1 kg meggyhez 35 dkg cukor, 1 kg kerek, nem magvaváló szilvához 30 dkg cukor, 1 kg magvaváló szilvához 20 dkg cukor, 1 kg ringlószilvához 25 dkg cukor, 1 kg kajszibarackhoz hámozatlanul 30 dkg cukor, 1 kg kajszibarackhoz hámozottan 25 dkg cukor, 1 kg őszibarackhoz 25 dkg cukor szükséges. Készíthetünk vegyes lekvárt is: cseresznye, meggy, passzírozott ribizli; szilva, alma, őszibarack; szilva, birs­alma stb. összeállításában. A megmosott, szárától, magjától megtisztított gyümöl­csöt húsdarálón daráljuk te, vagy ha héj nélkül akarjuk főzni, (barackot, szilvát) forrásban levő vízbe dobjuk 1—2 percre, így könnyen lehúzhatjuk a héját. Felforraljuk fe­dett lángon, majd kisebb láng mellett főzzük Vi—1 óra hosszat kevergetve. Minél tovább főzzük, annál sűrűbb lesz. Mikor kellő sűrűségű, hozzátesszük a cukrot, és ezzel főzzük, állandóan kevergetve, a felforrástól számított 20 percig. Előmelegített üvegekbe töltjük, lekötözzük és for­rón melegítőkosárba tesszük, legalább 24 órára. Készíthetjük úgy is, hogy a megfelelően elkészített gyü­mölcshöz hozzákeverjük a cukrot és így hagyjuk állni 12—24 óra hosszat, míg levet enged. Fedett lángon főz­zük, állandó keveréssel, míg a kellő sűrűséget eléri, azaz tányérra cseppentve már nem folyik szét. Előmelegített üvegekbe tesszük, lekötözzük és forrón melegítőkosárba tesszük, legalább 24 órára. Befőtt készítése Minden befőttet készíthetünk hámozatlan gyümölcsből is, kivéve a körtét és almát. Ezeket meghámozva kissé ecetes vízbe tesszük, hogy ne barnuljanak. A megmosott gyümölcs szárát óvatosan leszedjük, a barackot kettévágva magját kiszedjük, a ringlót tűvel meg szurkáljuk. A gyümölcsöt kimosott üvegekbe rakjuk és annyi vizet öntünk minden üvegbe, hogy félig ellepje a gyümölcsöt. Ezt a vízmennyiséget lábosba öntjük és a gyümölcs ízétől függően minden kg gyümölcsre 25—40 dkg cukrot számítva a cukorral együtt felfőzzük. Mikor csendesen forr, részletekben beletesszük a gyümölcsöt (nem sokat egyszerre!) 2—3 percig forralunk minden ada­got, majd szűrőkanállal kiszedve élőmelegített üvegekbe rakjuk. Végül a forrásban levő szirupot öntsük az üve­gekbe. Forrón kötözzük le és tegyük 24—48 órára melegí­tökosárba. Ha tartósítószert használunk, (nélkülözhető) 5 kg gyü­mölcsre egy mokkáskanyálnyi szalicilt vagy benzolsavas nátriumot vegyünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom