A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Szocst, a fémmunkások hatalmas iidlilőotthona Barsi Imre: A Vendéglátó-tenger hullámain (Tizenötezer kilométer a Szovjetunióban VII.) Az aranygyapjú földjén Török rablók, WÍangel-tisztek és angol kalmárok nem tudták sem megtörni, sem megven-A fülledt estét fogvacogtatő éjszaka követte, ni az adzsárok büszke városának hűségét. Ezer-Nem tudom, hány hegyháton nyargalt át ezen kilencszázhuszonegy márciusában a szovjet az éjszakán vonatunk, azt sem tudom, milyen csapatok kitűzték a város fölé a sarlö-kalapámagasságban jártunk. Am hajnaltájt majd meg- csos vérszínű lobogót. vett az isten hidege. Ezért köszöntöttük nagy Utcáin pálmák, citromfák és ciprusok diszeörömmel a reggeli nap simogató sugarait, a legnek, s mlg a tél derekán Moszkvában emzöldellő völgyeket, és harsányan üdvözöltük a bertelen fagyok uralkodnak, Batumiban strankertek bokrait, valamint a parti fák közül ki- dőlni lehet. kikandikáló tenger végtelenjét. Hires a város kikötője. Itt szivattyúzzák át Két órán át döcögött vonatunk a Fekete- hatalmas tartályokból a tankhajókra a bakui tenger zöld hullámainak közvetlen közelében, kőolajat — strandolók nem nagy örömére. Borókafenyők és ciprusok, itt-ott egy pálma. E müvelet következtében a pay; közélében a pálmák tövében a fehér hullémfodrok árada- ugyanis sürü olajréteg fedi a tengert és a tában kolhozparasztok tehenei fürödnek. Iri- fürdőzők kénytelenek az olajos hullámokban gyen nézzük reggeli tisztálkodásukat. Lám — lubickolni, vagy pedig kirándulni a Zöld-fokra, gondolám magamban —, ahány ház, annyi szo- Én is megtettem ezt az utat, hisz az ember kás!- Mifelénk a Szikincében még a Garamban csupán képeken láthat olyan festőien szép táferednek az oktalan állatok, a fűzfák árnyé- jat és tiszta vizű, sziklás tengerpartot, mint • kában. Itt a tenger sós vizében, pálma dísz- a Zöld-foki füvészkert árnyékéban. Itt van letek között. Hát minden esetre bizarr egy ugyanis a Szovjetunió leghíresebb botanikus kép volt, el is nevettem magam jó hangosan, kertje. Faórlésainak árnyékában sétálva min-A Fekete-tengerrel való első találkozásom den útkanyar után más és más világrészben valahogy nem ébresztett bennem olyan ün- éreztem magam. Egyszer Japán és Észak-Amenepélyes hangulatot, mint Ajvazovszkij képei rika bokrait csodáltam, néhány lépéssel tovább a moszkvai Tretyjakovszkij galériában! Igaz, Kína és Mexikó, esetleg Ausztrália virágait hogy Ajvazovszkij, a Fekete-tenger festősze- bámultam meg.' A tamariszkusok az olajfákkal relmese csupán fennkölt pillanatokban látta váltakoztak, a cédrusok magnóliákkal, a kámvagy örökítette meg szerelmének tárgyát!, forfa és az ezüsttölgy viszont citrom- és ba-Ő valóban nem számolhatott a kolhozparasz- nánfákkal. Nekem a bambuszliget tetszett a tok teheneivel. •" legjobban. A mesék országában éreztem ma-Jobb oldalunkon a tenger, balra pedig a', gam, pedip' csak egy, a Szovjet Tudományos hegyoldalakat ellepő óriás zöldgyapjú „bárái-i Akadémia 'tulajdonát képező csodálatos kertnyok", a híres grúz teacserjék, melyek lctizt ben jártán), az aranygyapjú földjén, Kolhíszszinte elvesznek a teaszedök apró alakjai! • '. ban. A Pontosz Eukszeimosz, a Vendéglátó-Még néhány perc és megérkezünk Batumlba, tenger hullámain — Jázon. az argonauték veaz Adzsár autonóm köztársaság fővárosába, zére nevezte el Így — jöttek távoli országokból kincs- és kalandkeresők, A palota egyik díszveretű ajtaja hogy megtalálják és elrabolják a mesék aranygyapját. Az aranygyapjút soha senki sem találta meg, de az ógörög mondának mégiscsak volt bizonyos alapja. Kolhisz vizeinek medrében bőven volt aranypor. A vld^k őslakói hosszú Időkön át az aranypor mosásával foglalkoztak. Am egyszer az aranypor eltűnt, és a hegyekből rohanó Rion hullámai a nemes sárga por helyett sárga iszapot hordtak. A táj, a mai Batumitól északra, eliszaposodott. Az egykori gazdag országrészt halált terjesztő mocsarak lepték el. így Poti kikötővárosba a cári kormány kénytelen volt minden évben új helyőrséget küldeni, mf-A fecskefészek Krími tájrészlet-I. A „Lenszovjet"