A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

a Közép-Keleten A vihar érdeklődésének középpontjában a nemrég lezajlott iraki események, valamint a nyugati imperialisták libanoni és jordániai agressziója került. Irakban a hadsereg nemzeti érzelmű tisztjei Abdul Karim el Kszim tábornok vezetésével még július közepén megdöntötték II. Fejszál király gyűlölt feudális uralmát és kikiáltották a köztársaságot. Ezzel újabb halálos csapás érte az amerikai és angol naftamonopóliumok közép-keleti pozícióit. • Az iraki monarchia felszámolásával nemcsak a hírhedt Bagdadi Paktum veszti el jelentőségét, nemcsak egy az imperialisták által oly fontosnak tartott stratégiai pozíció omlik össze, de lényegesen meggyöngül a kőolajtelepek nyugati krőzusainak befolyása is. Az Iraki Köztársaság kikiáltását örömmel üdvözlik a világ összes demokratikus erői, melyek fenntartás nélkül támogatják a nemzetek önrendelkezési jogát, az antiimperialista mozgalomban pedig a béke megszilárdításának egyik fontos eszközét látják. Az Iraki Köztársaságot már eddig is számos állam ismerte el, közöttük a Szovjetunió, valamint köztársaságunk is. A 600 milliós Kínai Népköztársaság legmesszebbmenő támogatásáról biztosította. Irak, Libanon és a többi arab nép nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelmét; India megértő magatartást tanúsít, az Egyesült Arab Köztársaság iránt, melynek kisugárzását az imperialisták rendkívül veszedelmesnek tartják adeni, kuvaiti és más nafta-érdekeltségeik jövője szompontjából. Aggodalmukat mi sem tükrözi jobban, mint a naftamonopóliumok részvény-árfolyamainak „ideges" hullámzása, főleg pedig a nyugati nagyhatalmak gyakori katonai tanácskozásai és a Libanon, valamint a Jordánia ellen elkövetett gyalázatos agresszió, melynek következményeit alig lehet felbecsülni. A nyugati hatalmak intervenciójukat „belső agresszióval" indokolják s arra hivatkoznak, hogy Shamun libanoni elnök sürgős segélykérése jogossá teszi az Eisenhower-doktrina alkalmazását. Shamun diktátor példáját követve, Jordánia királya, Husszein is segítséget kért az ország hazafias érzelmű tömegei ellen, melyek szívvel-lélekkel az arab nemzeti felszabadító mozgalom oldalán állanak. Husszein amerikai gazdái siettek e kérést teljesíteni. Ezt a lázas segítséget azonban elsősorban az iraki események fejlődése magyarázza s az a hiú remény, hogy az amerikai-angol agresszió még visszafordíthatja a történelmi fejlődés kerekét. A Szovjetunió kormánya a nyilatkozatában kíméletlenül lerántotta a leplet a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA libanoni üzelmeiről, rámutatott arra, hogy az USA kormánya durván megsértette az ENSZ alapokmányát. A Szovjetunió kormánya nyomatékosan követeli a Libanonba behatolt amerikai haderők azonnali visszavonását, az arab országok belügyeibe való beavatkozás megszüntetését s egyúttal megállapítja, hogy nem lehet közömbös a határai közelében lejátszódó békét veszélyeztető események iránt. Köztársaságunk kormánya ugyancsak nyilatkozatban követeli ai EJNSZ alapokmányának tiszteletben tartását, a Libanonban partraszállt amerikai intervenciós erők azonnali visszavonását. A lehető legélsebben elítéli a libanoni agressziót s követeli mindazon intézkedések foganatosítását, melyek a Közel- és Közép-Keiet békéjének megújítására szükségesek. - Szirtbert befogadó kápolnát vágtak ki, mint amilyen Aknaszlatinán és a galíciai Wieliczkán is található. Persze a fejtés és szállítás nagyon kezdetleges módon történt. A bányászok a kitermelt kősót saját bőrzsákjaikban hozták felszínre. A kősó fejtése oldaltárnák vájásával egyre nagyobb lendületet vett, egészen 1752-ig. Ebben az esztendőben, a február 20-ról 21-re virradó éjszaka a bányát elöntötte a víz. Érdekes, hogy a híres sóvári csipke keletkezésének történetét is erre az időre teszi a helybeli hagyomány. Mesélik, hogy a bányaszerencsétlenség alkalmával tizenhat bányász életét vesztette. Mária Terézia, hogy az özvegyeken segítsen, csipkeverésben jártas asszonyokat küldött Sóvárra, hogy tanítsák meg az özvegyeket erre a mesterségre. Bizony, furcsa „királyi kegy", gyenge „nyugdíj" még az akkori időkhöz viszonyítva is .. . Így volt, vagy sem, ki tudja ma már. Annyi biztos, hogy a sóvári csipke még ma is híres, még híresebb talán a sóvári almánál meg a sónál is, amit ma eperjesi só néven hoznak forgalomba. A sókitermelés módja a katasztrófa után megváltozott. Mivel a bányában a fejtést abba kellett hagyni, kénytelenek voltak áttérni a sófőzésre. Salzburgi szakembereket hívnak be, akik 1800-ban felépítik a Ferenc és 1805-ben a ma is meglévő Ferdinánd főzőházat. Az ezernyolcszázas években alkalmazott termelési mód azóta sem változott. A Lipót-aknából ma is ökörbőr-tömlókben húzzák fel a sós vizet. Igaz, 1894 óta nem a „Gäpperrel". Ez egy hatalmas fadob, amely a bolgár kertészek vízhúzó berendezéséhez hasonlít, csak jóval nagyobb. Négy pár ló forgatta körbe-körbe, s a rácsavarodó drótkötél eresztette le és vonta fel a tömlőket. Ma már ezt a műveletet egy régi Ganz-motor végzi. A Lipót-aknából a kiemelt, 26,7 százalék sőt tartalmazó víz facsövön keresztül jut el a tartályokba. Egy hatalmas pajtában nyolc ilyen tartály áll 12 040 hektoliter köbtartalommal. Ezek is fából készültek, erős tölgyfából, egyetlen szög nélkül. Idők folyamán a só úgy átjárta a fát, hogy ma már kőkeménységü, nem fogja sem a fűrész, sem a balta. De nem is csorog, ereszt sehol, olyan jól megácsolták egykoron néhai jó Joannes és Michael Szariski, Anno 1815, ahogyan az az első, itt cseternyének nevezett tartó homlokzatán áll. A sófőzés sem változott idestova másfél évszázada. Üzemben vannak még a Nándor-főző katlanai, előmelegítői, szárítói és a két rosttüzelésű polc vagy serpenyő. Az egyetlen változás talán csak az, hogy fűtéshez fa helyett szenet használnak. Megvan még a sókamara is, szintén vagy kétszáz éves, öles falú, derék, maszizív épület, csinos tornyocskával. Az emoer, ha nem tudja, micsoda, akár kastélynak is nézhetné. Az itt termelt só kristályos, habfehér. Mem is jut belőle hozzánk, elfogy ott a cörnyéken, Sárosban, Zemplénben, ahol az ;mberek annyira megszokták, hogy nem s hajlandók mást használni. így szolgálja a régi az újat, az ősök igyessége, munkája, az utódokat, a ma ímberét. TARJÄNI ANDOR Szluka József felvételei A sókamara épülete a homlokzati oldal felől; a kép jobbsarkában a klopacska Az új üzemben ilyen rotációs kemencében párolják le a sót A só útjának utolsó állomása az új üzemben; automata gép tölti a kilós csomagokat Soltész István, Schlosser Vince és Kapacs Mátyás hosszúnyelű lapátokkal húzza ki a kikristályosodott sót a hatalmas serpenyőből