A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

Ki ne emlékeznék gyermekkorából a három királykisasszony meséjére, akik közül a legfiatalabb, apjának, az öreg királynak kérdésére, hogy miként szereti, azt válaszolta: Mint a sót. Mire király uram megharagudott és világgá kergette a lányát. S csak akkor ismerte el, hogy a leányzó nem is mondott olyan ostobaságot, hivatkozván a sóra, inint szeretete tárgyára, amikor sótlan ételt szolgáltak fel, amit még az ő felséges gyomra sem vett be. SoiráH A só aranyat ér — tartották régen. És szállították ezt az értékes ásványi anyagot szekereken és taligákon, öszvér- meg teveháton messzi vidékekre. S a só azóta sem vesztette el jelentőségét, ha manapság fillérekért is vásároljuk. Még mindig aranyat ér, mert azok az államok, amelyek nem rendelkeznek vele, kemény valutát kell hogy fizessenek érte. Szlovákiának, talán kevesen tudják, van sóbányája. Eperjestói, az egykori Tarca parti Athéntől egy macskaugrásnyira, helyi autóbusszal is elérhető távolságra fekszik két község, Sóvár és Sóbánya. Régi település mindkettő. Sóvár sós forrásait ( már a rómaiak is ismerték, használták. A honfoglalás korában vár is állt a Tarca folyó balpartján. Ez a tatárjárás idején elpusztult, helyette építi fel a Tarkeu (Tarkő) hegyen az új várat királyi engedéllyel a Baksa nemzetségbeli Simon fia György, 1291-ben. Ez a család, mely később birtoka után felveszi a sóvári Soós nevet, donáció révén jut Sóvár, Sópatak. és Deine falvak, a sóbányák és a sőkutak birtokába. A családnak 1427-ben 62, 1438-ban 41 népes jobbágytelke és három sókútja van. A sóbányák és a sókutak nyilván nem jövedelmezhettek rosszul, mert a király is szemet vetett rájuk. 1592-ben a kincstár megnyeri az 1576-ban a Soós-család ellen indított pert s átveszi a sóbánvákat. A sóbányászat azóta is királyi, illetve állami monopólium. Legújabban pedig nemzeti vállalat végzi a sőkitermelést. A vár sorsa még előbb kitelt. 1537-ben I. Ferdinánd leromboltatja, mivel a Szapolyai-párt itt gyülekezett. Később valószínűleg, tekintettel az akkori zavaros időkre, újjáépíthették, mert más adatok szerint 1671-ben Soós György a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt birtokainak két nyolcadát elveszti, a sárosi birtokrész teljesen a fiskus kezére jut, a várat pedig az 1715-i országgyűlési határozat értelmében lerombolják. Tekintettel arra, hogy a sőkutak az állandóan növekedő fogyasztást nem tudták kielégíteni, aminek következtében egyre több kősót csempésztek be a szomszédos Galíciából, 1571-ben az akkori királyi kamarás és szepesi főispán elrendelte, hogy kezdjenek hozzá a kósö bányászatához. A következő évben fel is tárták az első aknát 113 méter mélységben, a mai Lipótakna helyén. Ezzel nagymértékben emelkedett a helység jelentősége. A behívott német bányászok különféle privilégiumokat kaptak, s letelepedve a Lipőt-akna környékén, megalapították a mai Sóbánya községet Csakhamar hatalmas sőtelepeket fedeztek fel. A bányászok, hálából a nagyszerű leletért, a sórtétegben egy száz em-A Lipót-akna, mely ma is évente 200 000 hektoliter sós vizet szolgáltat Két ilyen ökörbőr-tömlővel húzzák fel még ma is a sós vizet Sóbánya község látképe az itt sem hiányzó „klopacska" toronyból; előtérben a tornyos sőkamara A híres Gäpper, a mai bányafelvonó öse, melyet — mint az egyetlen hazánkban megmaradt ilyesfajta emléket — a Műemlékvédő Hivatal a közeljövőben megjavíttat, eredeti állapotába állíttat vissza