A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

iskolai rendelkezések kijátszásával oda én jártam - biliárdozni... Az ám, Fekete Anna a kálvinista iskolában tanult, biztos tagja volt az IKE-nek. Lényegében ugyan azt sem tudom, mivel foglalkozott ez a szervezet, de hát éppen ezért gyanús, gyanús. Kicsit meghökkentem. Ha beírom, s valami vaskalapos bürokrata kezébe kerül, még kisüti, hogy Fekete Anna szoros kapcsolatot tartott a klerikális reakcióval. Jaj, nehéz, súlyos feladat „referenciát" szerkeszteni. Az elvtárs már fészkelődött a széken, ideje lenne megírni a véleményezést, és én még mindig latolgatok, patikamérlegen méricskélem Fekete Anna ifjúságát, amely az én ifjúságom is, induló, lázadozó szertelen, világokat döngető ifjúság. Közben bátornak, becsületesnek, igazságosnak érzem magamat, aki higgadtan vizsgálom a valóság tényeit. De valami nyugtalanít, feszít, dörömböl a szívemen, fegyelmezett gondolataimat ostromolja. Valóság? Vajon ez a valóság? Fekete Anna igazi arcát. Csak semmi szubjektivizmus, barátom, ne hagyd, hogy magaddal ragadjanak az emlékek, mint megbokrosodott lovak a törékeny holmikkal megrakott szekeret. A konkrétumok beszélnek, nem az érzések. Az értelmi Ítéletek veszélyes útra visznek, nagyon ingoványos talajra csábítanak. Igyekszem helyes irányba terelni gondolataimat, s már fogalmazom is: "Nincs tudomásom arról, hogy valamely szervezetnek volt a tagja." Töröm a fejemet, mit is írhatnék még róla, néhány jellemző vonást, nélkülözhetetlen jegyet, amely a valóságnak megfelelően mutatja meg az ifjú Fekete Annna igazi arcát. Dehát tulajdonképpen minden kérdésre megfeleltem. Tisztáztam a társadalmi eredetet, az akkori foglalkozást, a tanulás iránti magatartást, gondolkozásmódot, s amennyire a konkrétumok megengedik TAMÁS GÁSPÁR: Egy elvtárs jött hozzám a városi pártbizottságtól és arra kért, hogy sürgősen „adjak referenciát" bizonyos Tőth Anna tanárnőről. Csodálkozva néztem rá, mert jól működő emlékezetemben nem villant fel egyetlen Tőth Anna tanárnő képe sem. — Nem ismeri? — Nem. — Várjon csak egy pillanatra, - s a kezében tartott papírlapot vizsgálta, -Tóth Anna, született Fekete... Így sem ismeri ? — Fekete Anna? Egyetlen szédületes ugrással szeltem át a tegnapba vezető éveket, s mindjárt ott találtam magamat drága, napfényes kis városomban. Egy félszegen lázadozó, nagyálmú kis fiú jött szembe a folyóparton. Nem volt egyedül. A víztükrön villódzó zöldes fények karcsú, fiatal lány alakját világították meg sejtelmes tündökléssel. Olyan élesen rajzolódott ki alakja, mint amikor filmoperatőrök erős világításban készítenek premier plan felvételt. A hirtelen emlékezés visszahozta izét elmúlt ifjú tavaszoknak. Magamba szívtam a virágzó gesztenyék illatát, megsimogattam a füzek susogó, zsenge levelét, forró arcomat odatartottam a halkan csobogó víz felett játszó hűs szellőknek. Elszoruló szívvel figyeltem a lágyan muzsikáló hangokat, s néztem, néztem két tisztán ragyogó csillagot, Fekete Anna szemeit. — Szóval ismeri? — szakította félbe kissé türelmetlenül elrévedezésemet. Bólintottam. — Akkor arra kérem, hogy arról az időről, amiről ez az írás beszél, írja meg most a referenciát. — Most? — Ej, az elvtárs pennás ember, egykettőre megcsinálja. Minket is sürgetnek ... Politikai magatartás, magánélet, osztályhelyzet, nem volt-e tagja valamilyen fasiszta szervezetnek ... dehát nem kell ezt az elvtársnak magyarázni, jobban tudja, mint én, nem először csinálja... - Valami vonakodásfélét vehetett észre magatartásomban, mert rábeszélően tette hozzá: — Üljön neki elvtárs, megvárom. Igazat kellett adnom neki, kötelességét teljesíti, nem lehet tekintettel, még ha tudna is róla - az én egészen egyéni természetű elérzékenyülésemre. Könyvet adtam a kezébe, hogy a várakozás unalmát elűzze, én meg az írógép mellé ültem. A beidegződött gyakorlat már diktálta volna is a sorokat, ujjaim neki is készülődtek a billentyű-verésnek: „Tóthné Fekete Anna elvtársnőt a jelzett években, mint középiskolás lányt ismertem. Kisiparos szülők gyermeke, akit az akkori körülmények között csak súlyos áldozatok árán tudtak taníttatni. Törekvő, szorgalmas, haladó gondolkozású lány volt." Ennél a pontnál kicsit megálltam, s az ugyancsak beidegződött önellenőrzéssel kérdeztem magamtól: Jó, jó, de mi történt vele az elmúlt húsz év alatt? Hiszen azóta nem is hallottál róla. Gondolj csak egykori barátaidra, ismerőseidre, hányfelé sodorták őket azok a viharok, amelyek végigszáguldottak itt a Kárpátok között is ... Csak csínján az ilyen haladó jelzőkkel, — óvatoskodtam, mert a körültekintés a bölcsesség forrása. Gondolj arra, mennyi minden történhetett vele két évtized alatt... Ej, hiszen nekem csak arról a néhány évről kell beszámolnom ... és jóváhagytam a haladó gondolkozást. Miről is kellene még említést tennem, hogy az illetékes szervek helyes képet alkothassanak Fekete Anna tizenhat-tizennyolcéves koráról? Nem, fasiszta szervezet akkor még nálunk nem volt. Az a székely kisváros a szocialista és fasiszta mozgalmak történelmi országútjától még néhány fényévnyi távolságra esett. Persze aztán mind a két irányban behozta a lemaradást. De abban az időben?... Várjunk csak ... milyen szervezetek is léteztek akkoriban nálunk? Politikai pártok . .. ezeket tiszta lelkiismerettel kihagyhatom a számításból, csupán néhány ember privilégiumát jelentették ... Szervezetek ... Polgári önképző Kör... Az 18