A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Ebédelnek az iparosok Ha az -ember Nagykaposban jegyet vált tanulják. Tánccsoportunk is volt, aminek a kelecsfenyi autóbuszra, megkérdezik tő~ ugyan egy ideig szünetelt a munkája, de le, hogy hányadik megállónál akar most újjászervezzük. Legnagyobb fájdal­leszállni. Mert bizony három is van be- munk, hogy nincs művelődési otthon a lőle a községben. S mindegyik vagy két faluban. Egy ütött-kopott, düledező kilométer távolságra egymástól. Nem cso- volt kocsmát használunk ideiglene­da hát, hogy az apróságok is autóbuszon sen, ahová alig fér be nyolcvan-száz járnak óvodába. Ugy bizony. ember. Igaz, tervbe vettük, hogy átalakít-Jőkora község, legalábbis ami a kiterje- juk és kibővítjük a jelenlegi óvoda épü­dését illeti. Igaz, három falubői állt letét s ott rendezünk be művelődési össze: Kelecsényből, Nyarádből és Mo- otthont, saját erőnkből, a szövetkezet csérből. S még máig sem épült -össze segítségével, teljesen. Lélekszámra nézve már nem - Hol tartják a próbákat? olyan nagy, alig lakja több hét-nyolc- — Itt, az iskolában, mert a volt kocsma száz embernél. teljesen kifűthetetlen. Egyébként az A falu kulturális életének központja iskolatermek amúgy is mindig foglaltak, az iskola, oda vezet hát' az első utam. ide járnak a felnőttek is: szövetkezeti Vaszily László igazgató az egyik tani- munkaiskolába, ismeretterjesztő előadá­tóval a könyvtárat rendezgeti. Termé- sokra, ünnepélyekre, tanfolyamokra, no szetes, hogy elsősorban a könyvek ke- meg a könyvtárba, rülnek szóba. - Sok a gyerek a faluban? - Sokan olvasnak a faluban? - Ezt a mi elemi iskolánkat kilenc­- Elegen. Főként így télen. venöt gyerek látogatja. Elsős van két - Kik a legolvasottabb szerzők? osztályra való is. Az egyikbe csupa ci­- Jókain és Mikszáthon kívül Lev gánygyerek jár. Nyikolajevics Tolsztoj, de a hazai ma- - Nem akarják befogadni őket a töb­gyar szerzők könyvei is állandóan köz- biek? kézen forognak. - Dehogy - mosolyog az igazgató. -- Milyen a művelődési élet Kelecsény- Más oka van ennek, pénzügyi oka. Ahhoz ben? ugyanis, hogy valaki iskolaköteles gyer­- A Csemadoknak két külön műkedvelő mekére nevelési pótlékot kapjon, az igaz­csoportja is működik: az egyikben a nős gatőnak kell igazolnia, hogy a gyermek férfiak meg a férjes asszonyok játszanak, valóban látogatja az iskolát. Ezt az iga­a másikban a fiatalság. Most is két szín- zolást - némi fenyegetésekre - az darabra készülnek egyszerre: az időseb- elődöm, aki már idősebb ember volt, alá hek Mőricz Zsigmond Kismadár című is írta mindig a cigányoknak, persze darabját, a fiatalok a Lakásszentelőt a gyerekeknek aztán eszük ágában sem volt iskolába járni. Én szakítottam ezzel Az évülő úi istálló a mődszererrel és az idei tanévtől kezdve csak azoknak adtam ki az igazolást, akik valóban részt vesznek az oktatásban. így állt elő aztán az a helyzet, hogy egyszerre huszonhét cigány elsősöm van — hattői tizenhét éves korig. - S járnak rendesen? - Járnak. Húsz gyerek mindig van az osztályban. Nem mondom, kezdetben egy kicsit berzenkedtek a szülők, de aztán sikerült meggyőzni őket, hogy itt kimon­dottan a saját és gyermekeik érdekéről van szó. - Milyenek a tanulmányi eredmények? - Általában jók. Csak néhány gye­reknél fordul elő, hogy teljes közöm­bösséget tanúsít az oktatás iránt. Leg­többjük felfogóképessége, szorgalma kifogástalan. Sőt egyesek előmenetele ki­váló. Itt van például a kis Lakatos Ele­mér, kevés ilyen ügyes, élénkeszü fiú van az egész iskolában. Kár, hogy tüdő­bajos szegényke. - Nem lehetne Intézetben elhelyezni? - Már megpróbálta elküldeni a járási ifjúsággondoző a Tátrába, de árva a gye­rek, és nem engedték a nevelő' szülei. Különben van még rajta kívül is- három­négy árva, illetve elhagyott gyerek. Eze­ket'is nevelőintézetben kellene elhelyez­ni, a cigányok azonban nem akarnak megválni tőlük. Itt egyrészt a hagyo­mányos összetartozandósági érzésük, másrészt - és; talán) jelen esetben ez a fontosabb — az állam által fizetett készáznyolcvan koronás áfvasági járadék játssza a legfőbb szerepet. Pedig ezt az összeget nem mindig fordítják a gye­rekek javára., Sok meggyőző, nevelő munkára lesz szükség; amig ezeken az állapotokon változtatni lehet. Bizonyos­haladás mindenesetre már tapasztalható: Lassan kezdenek jobban beleilleszkedni a falu életébe. A Nagy Októberi Szocia^. lista Forradalom negyvenegyedik évfor­dulójára rendezett ünnepségen például', az iskolások önálló tánccsoporttal léptek fel. A sikert látva a nem iskolaköteles, cigány fiatalság is kérte, hogy belőlük is szervezzünk táncsoportot. - Miből élnek az itteni cigányok? - Tíz család lakik a faluban, ezek közül hat betegpénzből. Egy ember Csernőn dolgozik, egy alkalmi munkák­bői él, egy család, a Lakatos Jánosé,­a szövetkezetben dolgozik. - Milyen régi a szövetkezet? - Pontosan nem tudom megmondani,, mert csak egy éve, hogy ide kerültem. De elvezetem a szövetkezet irodájába, ott bővebb tájékoztatással tudnak szol­gálni. A szövetkezet aprő irodája zsúfolásig tele emberekkel. Azt lehet mondani, hogy a falu minden ügyes-bajos dolgát itt", bonyolítják le. Kovács Béla, a könyvelő maga* is pa­rasztember. Tavaly még kinn dolgozott a mezőn, múlt ősszel a tagság bizalma ide ültette az íróasztal, a számadások mellé. Röviden elmondja, hogy a szövetkezet még 1949-ben alakult, de nem volt jő a közösségi szellem, így aztán 53-ban szétesett. Mindössze 15 ember maradt benne, nem több, mint 60 hektár földdel. 1957. november 10-én a. közös gazdálko­dást választotta ismét a falu valamennyi földművese. Az eredmények — egy év után - már kezdenek mutatkozni. Meg­indultak a beruházások. Egy 400 állatot befogadó sertésistálló már elkészült, most fejezik be a másodikat, két marhaistál • lőt pedig a tavasszal adnak ét. Bizony szükség is van erre, mert még eddig nem sikerült közösen elhelyezni é jó­szágot. I - Ez a legnagyobb baj - állapítja meg Kovács Béla. — Sok a felesleges fuvarozás, sok munkaegység és takar­mány megy kárba. A tavaszra azonban megváltozik a helyzet, ha az istállók elkészülnek. A növénytermesztésben sem. tudtunk az idén még olyan eredménye­ket, hektárhazamokat elérni, mint sze­rettük volna. Ennek meg az az oka, hogy múlt ősszel még mindenki maga készítet­te elő és legnagyobb részt maga vetette be a földjét. így aztán nem lehetett nagy táblákon gazdálkodni, sokba került a földek megművelése. Képzelje el, hogy mit jelentett szövetkezeti gazdálkodást folytatni egységes vetésforgó nélkül,, nadrágszíj szélességű földdarabkákon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom