A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Hatvanöt éves a kínai nép vezére A testvéri Kína népe és a haladó em­beriség december 26-án ünnepli Mao Ce-tungnak, a kínai forradalom ve­zérének, a Kínai Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének, a kommunista párt és a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom kiváló teoretikusának és ki­magasló vezéralakjának 65. születésnap­ját. Mao Ce-tung elvtárs Hu-nan tarto­mány Sao-san falujában született, pa­rasztosaiéból. Kemény munkában telt gyermekkora. Már 13 éves korában a fel­nőttek munkáját végezte. Hétéves korá­tól 11. életévéig a falusi elemi iskolát látogatta, de nem tudott beletörődni az iskola által hirdetett vak engedelmesség szellemébe, mely az elnyomók feltétlen tiszteletére intette az iskolásokat. Szabadságvágyó és szókimondó termé­szete miatt már fiatalon heves össze­tűzései voltak patriarchális szigorúságú apjával. Gyermekkorában folyt le a mandzsu uralkodóház megdöntésére és az idege­nek kiűzésére irányuló emlékezetes bo­xerlázadás. Az éhínség egymás után láza­dásra késztette a tartományok tömegeit, akiken azután a kormányzat szervei vé­resen megbosszulták magukat. Mindez sze­me előtt játszódott le. Mao Ce-tung szü­lő-falujából elkerülve, később Sziang­sziang járás felső elemi iskoláját láto­gatja, ahol sok megaláztatásban van része a módosabb szülők gyermekei részéről. Egy év múlva kitört a forradalom, és amikor az egyes ellenforradalmi tábor­nokok csapatai garázdálkodtak és sanyar­gatták az ország népét, ő is beállt kato­nának a forradalmi mozgalom védelmére. Szenvedélyes újságolvasó, és már ebben az időben néhány marxista brosúra köti ie figyelmét. Tanulmányait a hu-nani tanítóképzőben folytatja. A haladó szellemű aktív diá­kokból önkormányzatot szervez, amivel felkelti egyes reakciós érzelmű tanárok haragját. A hu-nani tanítóképzőben nyil­vánulnak meg irodalmi tehetségének első jelei. Öt évet tölt itt, majd a pekingi egyetem könyvtárosa lesz. Sokat tanul, látogatja a haladó szellemű tanárok elő­adásait, foglalkozik a marxizmus-leniniz­mus klasszikusainak műveivel. A világháború után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja Kínába is eljut. Mao Ce-tung ekkor már aktív politikai vezér. Antiimperialista csoporto­kat szervez, a nép mozgalmának élére áll. Nagy esemény Kína életében a kommu­nista párt megalakulása 1921-ben. Ala­pító tagjai között vannak Mao Ce-tung régi elvtársai, akik vezető szerepet ját­szottak különféle előző szervezetekben, például az Új Nép Tanulmányozásának Szövetségében, a Május 4-e mozgalomban stb. Mao Ce-tung a párt élén a kínai nép vezére lett a három polgárháború véres harcaiban, kudarcaiban és győzel­meiben, míg Kína népe kommunista pártja vezetésével kivívta forradalmának, nem­zeti szabadságmozgalmának győzelmét, s ennek eredményeképpen megalakult a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió után a világ második legtekintélyesebb szocia­lista állama. Mao Ce-tung kiváló gyakorlati szerve­zőmunkáján kívül a nemzetközi munkás­mozgalom neves teoretikusa, Marx, Engels és Lenin eszméinek továbbfejlesztője Kína sajátos viszonyai között. Kína konkrét feltételeiből kiindulva to­vább fejlesztette a polgári demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövéséről szóló lenini tanítást. „Mi a forradalom átnövésének, nem pedig a trockista »permanens forradalomnak« hívei vagyunk. Azt akarjuk, hogy a demo­kratikus köztársaság szükséges szakaszain keresztül eljussunk a szocializmusig. El­lene vagyunk az uszálypolitikának, a kalan­dokba bocsátkozásnak és elhamarkodás­nak" — írja a Harc a sokmilliós tömegek­nek a japánellenes nemzeti egységfronba való bevonásáért című művében. Kína eddigi fejlődése, a párt és a kor­mány politikája, valamint a gazdaságfej­lesztésben kitűzött reális távlatok, me­lyek a fejlett tőkés országok túlszárnya­lását jelentik, az életszínvonal emelését célzó különféle népi mozgalmak igazol­ják Mao Ce-tung tanítását. A 65. szüle­tésnapját ünneplő Mao Ce-tung elvtárs a Szovjetunió és hazánk igaz, nagy ba­rátja. <L) A szocialista kultúra nagy úttörője (Lunacsarszkij halálának 25. évfordulójára) 1933. december 26-án, tehát egy negyedszázaddal ezelőtt távozott el a szocializmus építőinek sorából Anato­lij Vasziljevics Lunacsarszkij elvtárs, az új szocialista kultúra egyik kiváló úttörője. Poltaván született 1875-ben. Apja radikális nézeteket valló tisztviselő volt. Lunacsarszkij már 17 éves korá­ban belép a szociáldemokrata pártba. Diákéveiben is lelkes forradalmasító tevékenységet fejt ki. A párt II. kong­resszusa után a bolsevikokhoz csat­lakozott, és Lenin megbízásából a Vperjod és a Proletarij című lapok szerkesztőségében vállalt szerepet Genfben. Ugyancsak Lenin megbízásá­ból ö tartotta a párt 111. kongresszusán a fegyveres felkelésről szőlő beszámo­lót. Az 1905-ös első orosz forradalom le­verése után az ö életében is törés következett be. Mint társutasok és a nem proletár származású szociálde­mokraták közül sokan, ő is a behó­doló kapitüláns hangulat befolyása alá került és az otzovistákhoz csatlakoz­va Bogdanovval együtt megalakította az ún. Vperjod-csoportot. Élvetette a marxi-lenini filozófia egyes tételeit, s a vallásról és az esztétikáról vallott nézeteiben teljesen a machisták nézetét vallotta. Lenin ekkor a Marxizmus és revizionizmus, Materializmus és em­piriokriticizmus című müveiben élesen bírálta Lunacsarszkijt, Bogdanovot és társait helytelen antimarxista nézeteik miatt. 1911-ben kivált a Vperjod cso­portból és megalakította a Proletar­szkaja lityeratura csoportot. A szo­cialista forradalmat megelőzően ismét visszatért a bolsevik pártba és beis­merte hibáit. A szovjet állam megalakulása után 12 éven át a Szovjetunió népművelés­ügyi népbiztosának tisztségét töltötte be. Sokat tett a szocialista kultúra és művészet, különösen a színművészet fejlesztéséért. Az ö érdeme az új szovjet iskola elméleti, szervezeti és módszertani alapjainak kidolgozása. Sokat tett a műkincsek, múzeumok megmentése érdekében. A Központi Végrehajtó Bizottság mellett felállított Tudományos Bizottság elnöke és 1930 óta akadémikus volt. Különösen kedvelte a színművésze­tet, maga is írt néhány drámát, közü­lük a legnevezetesebb a Cromwell Olivér és a Campanella Tamás. Lenin nagyra becsülte tudását, amit az alábbi epizód is bizonyít. Lenin egyszer megtekintett egy kiállítást, melyen a III. Sándor cár szobrának helyére kerülő pályamű terveit tették ki közszemlére. Lenin Kamenyevet és Lunacsarszkijt is magával vitte. Sokat álldogáltak a szörnyűbbnél ször­nyűbb futurista alkotások előtt, míg végre Lenin megszólalt: „Ebből én semmit sem értek. Kérdezzék meg Lunacsarszkijt." Lunacsarszkij azt fe­lelte, hogy egy tisztességes alkotást sem lát a kiállított pályamüvek kö­zött, mire Lenin jókedvre derülve így szólt: „Már azt hittem, hogy maid valamilyen futurista madárijesztőt ál­líttat fel." Noha Lunancsarszkij elméleti tevé­kenységében súlyos hibák is előfordul­nak, például több esztetikai művét pozitivista szellemben írta meg. a szo­cialista kultúra fejlődési útjának egyengetésében betöltött szerepével méltó művet alkotott az új nemze­déknek, és ismét kiadott művei gaz­dag kútforrásul szolgálnak a szocia­lista kultúra ápolóinak. (L) 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom