A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

GYŐNGYVIKÉG 0RGÖN8 LEVENDULA 'JUCHT Si „Bűvös hajlékot alkottam meg lírámmal" — mondja és artisztikus finomságú verseivel tagadja a szovjet valóságot. Iforradalomnak és a létért küzdő szovjet hatalomnak akkortájt Majakovszkij dübörgő verseire volt szüksége. Nem használhatta Paszternák mágikus szójátékait. Ám midőn a megpróbáltatások ideje véget ért, rátalál a költőre. De már későn! A hiúságában megsértett érteimiségi nyárspolgár szívében halálos gyűlölet fogan. Még megírja híres Oltalomlevél című prózai önvallomását, mellyel ismét bebizonyítja, hogy nagy költő. Beszél fiatalságáról, a költészetről; könyvének legszebb része a harmadik fejezet, ahol Majakovszkijról ír! Paszternák számára Majakovszkij volt a költészet csúcsfoka és példaképének tekintette Majakovszkijt. Két év múlva megjelenteti rosszakaratú és rágalmazó írását, a Szpektorszkijt, és ezután ellenséges hallgatásba burkolódzik. Húsz éven át hallgat, eredeti művel nem jelentkezik, — az elátkozott költő szerepében tetszeleg. A gyűlölt rendszer nem üldözi a költőt. Paszternák Shakespearet és Petőfit fordít. Tanulmányokat ír Shakespeare-fordításáiról - és jól él. A XX. kongresszus után, úgy látszik, elérkezettnek látta az időt, hogy a porondra Jépjen. Megjelentette néhány új versét és elküldte a Novij Mir szerkesztőségébe a Dr. Zsivago önéletrajzi regényének kéziratát. A szerkesztőség a regényt, amint már említettem, barátságos Hangú levél kíséretében visszaküldte. Ám Paszternák nem engedett. Egy Feltrinelli nevű olasz kiadónak titokban odaadta a szovjetellenes pamfletjének kéziratát, és kijelentette, hogy: „Első és egyetlen művem, amelyben maradék nélkül megmondtam mindazt, amit gondolok, és amelyben kifejezhettem életem egiísz értelmét és sajátosságom lényegét." .És az imperializmus ügynökei új fegyvertársat kaptak — dr. Zsivagót. Nem is fukarkodtak sem dicsérettel, sem elismeréssel. Jutalmat is adtak az előttük eddig ismeretlen szimbolista költőnek - a júdások harminc ezüstjét ezúttal a Nobel-díj aranyérme jelképezte! Ii. dig a nyugati kritika sem dicsérte kezdetben a regényt. Igy Gustav Herling, a nyugat-németországi „Merkur" című lapban a regényt nem teljesen sikerült műnek és felépítésében kaotikusnak minősítette. A holland „Heet Paorool" mesterkéltnek, esetlennek, erőitetten szimbolikusnak tartotta a regényt. A. Rousseau, neves francia irodalmi kritikus véleménye szerint Paszternák realizmusa a banalitáshoz, sőt a vulgáris naturalizmushoz áll közel. Evans angol polgári kritikus véleménye megegyezett a holland „Heet Parool"-ban megjelent bírálattal. Am ekkor jöttek az amerikaiak. Az amerikai lapok, de főleg a Nation erőteljes hangon követelte, hogy helyre kell hozni az eddigi nagy „tévedést", és Paszternáknak mindenáron meg kell kapnia az ezerkilencszázötvennyolcas irodalmi Nobel-díjat. Roma locuta, causa finita est — mondották valaha; Washington kiadta a parancsot és Stockholm engedelmeskedett! Borisz Paszternák pedig megkapta azt a Nobel-díjat, amelyet nem ítéltek oda sem Csilovnak, sem Gorkijnak, vagy Solohovnak. Hogy Paszternák fájó szívvel lemondott róla, az már más lapra tartozik! iz utolsó időben nálunk is sok híve akadt B. Paszternáknak, bár azelőtt sohasem olvasták verseit és róla sem hallottak. Ezeknek egy része a népi demokratikus rendszer nyílt vagy álcázott ellenségé. A többi megzavarodott és évuta-1 kon járó értelmiségi, aki a magyar népiesek példáján felbuzdulva a nemzetvezető szerepét óhajtaná játszani — bár ezerkilencszázötvenhat októbere bebizonyította, hogy csak a kommunista párt által vezetett munkásosztály irányíthatja az ország sorsát. Ez alkalommal azonban nem lesz érdektelen rámutatni arra, hogy egy magyar költő már a harmincas években dicsérte Paszternákot. Illyés Gyula különben igen bátor könyvében, az Oroszország című útinaplójában megelégedve írja le, hogy Paszernák „állítólag még azt a szót nem írta le, hogy szovjet." Igaz, hogy Illyés, akárcsak Paszternák, nyílt ellenzője a marxizmus —leninizmusnak és a népi demokráciának. És hogy nyugaton milyen tudatlan pártfogói vannak Paszternáknak, azt bizonyítja az orosz irodalom egyik „szakértőjének" állítása, hogy a költő apja, Leonyid Paszternák bizalmas barátja volt L. N. Tolsztojnak és A. Sz. Puskinnak! Hogy bizonyos kommunisták is védik Paszternákot? Erre feleljen Gorkij: „A kispolgár — kórtani eset: annyira elsajátította a gondolkodás technikáját, hogy elméjének fejlődése megbicsaklott. Néha a kispolgár az események erőszakos befolyása következtében számára idegen eszméket sajátít el, melyek később szenvedéseinek forrásává válhatnak..." Hátha bizonyos személyek számára a kommunizmus is ilyen „idegen eszme"? Egy azonban bizonyos: a költő mindig csődöt mond, írásaiban és életében egyaránt, ha agyával és szívével nem érzi mindazt, amiért népe él és hal! ^jEdvcUÍXcv kereskedelmi vállalat SSVD Bratislava, Nám. 4. apríla c. 5 A következő népművészeti cikkeket árusítjuk: Hímzéseket, vert csipkéket, népviseleteket, kerámiát, fafaragványokat stb. Nálunk vásárolt ajándékcsomagjait csekély díjazásért külföldre továbbítjuk Közvetítjük népművészeti cikkek eladását valutáért a TUZEX-en keresztül Elárusító boltjaink: Bratislava Trencín Trnava Piesíany Trenö. Tepllce Nitra B. Bystrica Sliac Martin Lipt. Mikulás Novy Smokovec-Vys. Tatry Spisská Nová Ves Zvolen Zilina Kosice Presov Michalovce 1074