A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

felett érzett büszkeség akkori szomorú leigázottsága miatti szomorúsággal fonódik össze. Forradalmi költői eposzában, a „Hajdamákok"-ban Sevcsenko az ukrán parasztfelkelőknek állít emléket, akik a XVIII, században Ukrajnában uralkodó lengyel főnemesség ellen folytattak hősi küzdelmet. Tarasz Sevcsenko tehetségének hatalmas kibontakozása összefügg a cárt rendszer elleni forradalmi-felszabadító mozgalom növekedésével és megerősödésével, a XIX. század második felében. Az ukrán költő együtt küzdött az orosz forradalmi demokratákkal (Bjelinszkijjel, Dobroljubovval, Csernyisevszkijjel és Gercennel), akik parasztforradalommal akarták megdönteni a cári önkényuralmat, Ukrajnában pedig a Petrasov-féle illegális forradalmi kör szellemi szövetségese volt. Az ukrajnai utazásai alatt, 1843-1847 között Irt forradalmi verseivel Sevcsenko óriási hatást gyakorolt a leigázott ukrán népre, forradalmi lelkesedést hintett szét közötte és harcba szólította az ukrán és az idegen elnyomók ellen. „Álom" (1844) és „Kavkaz" (1845) című támadó szatirikus költeményeiben nevetségessé teszi és ostorozza magát a cárt, a cári családot, minisztereit és a cári rendszer egész hierarchiáját, kifejezi mély részvétét a feudális Oroszország jobbágysorsban sínylődő népe iránt, s mint igazi humanista és a nemzetköziség eszméjétől mélyen áthatott ember kifejezére juttatja szolidaritását a cári hódítókkal szemben szabadságukat hősiesen védelmező kaukázusi hegyi népekkel. „Kavkaz" és „Eretnek" című költeményeit, melyekben Husz Jánosnak és Zsizskának állít emléket, az orosz forradalmárok gyakran használták propagandaanyagként a cári rendszer ellen. Ezek miatt a versei miatt és mert tagja volt az 1846-ban Kijevben ukrán haladó értelmiségiek által alapított „Cirill-Metód" nevű titkos társaságnak, Sevcsenkót tíz évi szigorított deportálásra ítélték. Maga I. Miklós cár írta rá az ítéletre: „A legszigorúbb felügyelet alá helyezni, megtiltani, hogy írjon és fessen!" De a hajdamák utód alkotó géniusza a számkivetettségben sem tört meg. Itt keletkeztek „Börtönben" és „Jobbágymúzsa" című versciklusai, számos prózai műve, a nyomorultul tengődő kirgizekről készült rajzai és a cári hadsereg embertelen drilljét megörökítő képei. Szabadulása után Sevcsenko egész sor kisebb-nagyobb költeményt alkotott még. Ezek közül legjelentősebb a „Neofiták" (1857), amely a szociális egyenlőségért Nagy Péter portréja küzdő őskeresztények üldözéséről szői. Nero császár allegorikus alakjábajni l. Miklós cárt, a keresztények alakjában a cári rendszer ellen elsőként harcoló gyekabristákat rajzolta meg. Tarasz Sevcsenko szegénységben és nyomorban halt meg. A halálát követő napon hirdették ki Oroszországban a jobbágyság eltörlését, amiért a nagy ukrán költő és festő egész életén át harcolt. Tarasz Sevcsenko halhatatlan költői és képzőművészeti alkotásokat hagyott az utókorra. Forradalmi költészetét a marxista kritika (Plehanov, Gorkij) világirodalmi jelentőségűnek ismerte el. Képzőművészeti alkotásai a kritikai realizmus alapjait vetik meg a XIX. század orosz festészetében, melyet szociális és forradalmi tartalommal töltenek meg. Tarasz Sevcsenko több mint ezer művészi alkotást hagyott hátra, melyből csak nyolcszázat ismerünk. Tartalmas irodalmi és művészi alkotásait Sevcsenko nemcsak az ukrán nép. hanem valamennyi dolgozó forradalmi harcának szentelte. Sevcsenko neve első Ízben 1892-bein jelenik meg Magyarországon a „Magyar Szemle" című irodalmi lap hasábjaik*. Sevcsenko müveinek első fordítója Sztripszky Hiador volt, a továbbiak Varga Bálint, Zempléni Árpád, Lányi Sarolta, Gábor Andor, Képes Géza, Hidas Antal, Weöres Sándor és mások. Sevcsenko „Kobzosáénak első magyar fordítása 1953-ban jelent meg (Sevcsenko Tarasz, Kobzos, Válogatott költemények. Ford. Weöres Sándor, Budapest 1953). Sevcsenjőót csaknem valamennyi magyar kritikusa Petőfivel hasonlította össze. M. NEVRLY 21 Börtönben Zátonyon