A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-23 / 47. szám
Csuhainé (Ruzsbart Béláné), Tajti Nándor (Antal Pál) és Lag%is Erzsa (Krisz Klára) Jól sikerült bemutató Sok szö estk mostanában az operettről mint műfajról. Vannak hívei — és vannak ellenzői, akik azt tartják, hogy mai életünknek semmi köze ahhoz a hamisan csillogó világhoz, amit nagy általánosságban az operett varázsol a nézők elé. A könnyelmű grófok, bárók, nagyhercegek és a szegény, de csinos raasamódok, táncosnők valószerűtlen világa teljesen idegen a mai szocialista- társadalom emberének. A jó operett mindezek ellenére nem vesztette el vonzóerejét. Ez nyilvánvalóan nem a semmitmondó librettó, hanem a fülbemászó muzsika érdeme. Offenbach, Strauss, Millöcker, Zierer, Lehár, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Huszka Jenő és Dunajevszkij muzsikája - s ezzel együtt maga az operett is időtállónak bizonyult. A megváltozott idők megváltozott követelményei következtében természetesen a modern operett is átalakult, témájában is közelebb került a néphez, a dolgozó emberhez. Ilyenfajta új zenés játék Czizmarek-Vincze Boci-boci tarkája is. Parasztlány és traktoros, folklór és népszokások, kulákfi és volt sommás, babona és felvilágosodottság egy jól pergő történetben - sok jó muzsikával körítve, ennyi az operett, amely az utóbbi években nem egy faluba eljutott lelkes műkedvelőink jóvoltából. Hogy menynyire sikerült ezt a komoly zenei vezetést, jóhangú énekeseket, nagyszámú ének- és tánckart megkövetelő zenés játékot korlátolt lehetőségekkel rendelkező kisebb csoportjainknak előadniok, Lakodalmasok Tajti Bori lagziján azt nem tudom, de a kassaiak jól megfeleltek a követelményeknek. Vannak megfelelő énekeseik, kvalitásos műkedvelő színészeik, jólábú fiataljaik - mégis több mint két esztendeig tartott, míg eljutottak a bemutatóhoz. Miért? Sok volt a szeményi . ellentét, nem akadt rendező, úgyhogy már-már úgy látszott, hogy végképp le kell mondaniuk az előadásról. Három hónapja Mózes Sándor, a Csemadok helyi csoportjántik elnöke komoly lépésre szánta el magát: meghívta rendezőnek Spisák Gézát, az eperjesi színház tagját, akinek aztán sikerült tető alá hoznia az előadást. A bemutatót a lovardából átalakított Sportcsarnokban tartották meg. Megtölteni egy 3000-3500 embert befogadó hatalmas hodályt közönséggel - ez bizony nem kis feladat. A darab előkészületei azonban annyi pénzt emésztettek fel, hogy meg kellett kisérelni. Es sikerült. November hetedikén este zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok. Pedig a hely maga már önmagában nem alkalmas arra, hogy megteremtse a színdarab előadásához és főként élvezéséhez szükséges hangulatot. A függöny nélküli kis színpadon még csak színváltozást sem lehetett végrehajtani — ' és így valóban minden a szereplökön múlott. S a lelkes műkedvelő gárda igazán remekül megállta a helyét. Az első felvonásban még feszélyezte a szereplőket a szokatlan környezet, a színpad korlátozott lehetőségei, a második felvonásban azonban magukra találtak és töretlenül vitték siker felé a darabot. Kevés kivétellel most már nem a szöveget mondták el, hanem játszottak, egyszerűen, szívvel, nagy-nagy lelkesedéssel. Hogy menynyire sikerült játékukkal megfogni a közönséget, arra jellemző, hogy magyarul egyáltalán nem beszélő szlovák nézők is elragadtatással szóltak a darabról, az együttes teljesítményéről. A három főszereplő hivatásos színpadon is megállná a helyét. Kostyánszky Katalin (Tajti Bori) és Zsolcer Béla (Virág István traktoros) kitűnő hangjával és kifogástalan énektechnikáj^val aratott megérdemelt sikert. Több számukat megújrázta a közönség. Antal Pál (Tajti Nándor, Boris apja) természetes, egészséges humorú, művészi szinten mozgö, ízes játékával ragadta magával a nézőket. A Novotny Márta — Szentpétery Dezső táncoskomikus-pár is igyekezett jól megoldani nehéz feladatát, s ha alkalmuk lett volna többet próbálni, teljesítményük bizonyára művészibb lett volna, de igy is hálás tapsokat arattak. Külön ki kell emelni a Lagzis Erzsát alakító Krisz Klárát, aki egyaránt jó volt mind az énekes, mind a prózai jelenetekben. Egészben véve meg kell állapítani, hogy valamennyi szereplő tehetsége legjavát nyújtotta. A tánckar teljesítményében hiányoljuk a koreográfus szakértői munkáját, bár a megfelelő nagyságú színpad hiánya is — egyes jelenetekben' több mint hatvan szereplő volt a színen - korlátozta képességeik kifejtését. Spisák Géza rendező ezzel a darabbal debütált. Nem volt könnyű dolga. Mindössze huszonhat próbanap állt rendelkezésére, ez alatt kellett egy hatvan szereplőt mozgató parasztdarabot - városi műkedvelőkkel betaníttatnia. Az előadás azt bizonyltja, hogy jól oldotta meg feladatát, és ha volt is néhány kisebb-nagyobb hiba, ezeket jórészt a színpad hiányosságaínak lehet betudni. A darab rövidesen a kassai színházban is előadásra kerül, s akkor Spisák Géza még jobban megcsillogtathatja rendezői képességeit. A zenekar munkáján meglátszott, hogy Mayer Frigyes mérnök, az együttes önzetlen karmestere sokat foglalkozott a kórussal és a zenekarral. A díszleteket Vajda Lajos tervezte és ö maga is festette művészi igénnyel. A kösztümökön meglátszott, hogy sok gondot okozott a beszerzésük. Igen vegyesek és talán túl dekoratívak voltak. A bemutató igazolta, hogy a Csemadok kassai szlnigárdája túljutott a válságon és hogy megfelelő támogatással, szakavatott vezetés mellet komoly feladatok- megoldására képes. TARJANI ANDOR „ , , ,, Tajti Bori (Kostuánszku Katalin) és Virág (Takács felvételei - Kassa, Fotószolgalat) ,stván (Zsolcer Béla £ a két szeretmes
