A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

dicsőbb fejezeteit a „Festői Ukrajna" albumban. Sevcsenko kitűnően ismerte az akvarell, a szépia és az ofort techni! káját, valamennyi festői zsáner mestere volt. Száműzetése idején szobrászattal és építészettel is foglalkozott, kiszabadulása után pedig nagy sikereket ért el a metszetek terén. Még életében Oroszország első rézmetszőjének tartották (1860-ban ő kapta az első rézmetsző-művész oklevelet). Mint festő Tarasz Sevcsenko a realista képzőművészet megalapozója Ukrajnában. Az ukrán nép veleszületett művészi adottságai, amelyek Sevcsenkóban csúcsosodtak ki, költői tehetségében is megnyilvánultak. Balladáinak, történelmi, szenvedélyes hangú szociális és hazafias költeményeinek „Kobzos" cimen (első Ízben 1840-ben Pétervárott) kiadott gyűjteménye új fejezetet nyitott az ukrán irodalomban. A progresszív romanticizmus (történelmi művek: „Ivan Pidkova", „Tarasz éjszakája" stb.) a realizmussal (a cári tiszt által elcsábított parasztlány tragikus sorsa a „Katyerina" című költeményben), az Ukrajna egykori dicsősége Tarasz Sevcsenko (1814—1861) mint a legnagyobb ukrán forradalmi költő vonult be a világirodalomba, mint festő padig kortársaitői (Dm. Antonovics és mások) a „szláv Rembrandt" kitüntető jelzőt érdemelte ki. Sevcsenko már szenvedésekkel teli életénél fogva is nem közönséges jelenség a kultúrtörténelemben. Mindössze negyvenhét évet élt s ebből csak tizenhármat mint szabad ember - Jha lehet egyáltalán szabadságról beszélni a cári Oroszországban, a „népek börtönében" (Lenin). Huszonnégy éves koráig jobbágy volt, és tiz évet töltött szibériai számkivetésben. A nyomort és a szenvedést már gyermekkorában kénytelen volt megismerni. Kilenc éves volt, amikor belehalt a robotba anyja, s tizenkétéves korában az apja, aki nagy jövőt jósolt neki: „Az én fiamnak, Tarasznak nincs szüksége az én csekély gazdaságomra, ő nem lesz közönséges ember." £s ebben nem tévedett. Amíg azonban az árvaságra jutott Taraszből elismert kölő és festő lett, tövises utat kellett megjárnia. Volt birkapásztdr, tanult sekrestyésektől, akik abban az időben tanítók is voltak az ukrán falvakon, volt Engelhardt földbirtokos, egy • eloroszosodott német, lakája és végül inas Sirjajev pé.tervári céhmesternél. Az egésznapos mühelyí munka után a fiatal Sevcsenko a parkba sietett, ahol holdvilágos éjszakákon antik szobrokat rajzolt. Ott ismerkedett meg véletlenül Szosenko ukrán festőművésszel, aki elsőként fedezte fel rendkívüli művészi képességeit és aki a fiút neves orosz és ukrán művészekkel ismertette meg. A jobbágymüvész összebarátkozik a nagynevű Brülov és Venecianov festőkkel, Zsukovszkij és Hrebinka költőkkel (utóbbi a híres „Ocsi csornye, ocsi zsgucsije" románc szerzője). Hogy a tehetséges fiatalember bejuthasson a festőakadémiára, ki kellett vátani a jobbágysorsbői. A földesúr a felszabadításért 2500 rubelt kért. Brülov megrajzolta Zsukovszkij portréját, és az igy szerzett pénzen kiváltják a huszonnégy éves Seycsekőt a jobbágy-rendből. Sevcsenko Brülov tanítványa lesz, tanul a festőakadémián és kitartó önképzéssel csakhamar eléri az akkori műveltség legmagasabb fokát. Három kitüntetés után 1845-ben elnyeri az akadémia oklevelét, és visszatér szülőföldjére, Ukrajnába, hogy megörökítse csodás természeti szépségeit és történelmének leg-Önarckép SEVCSENKO-a költő és a festő Hegyipatak