A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

A kínai paraszt példát mutat Ötszáz millió kínai paraszt lépte alatt remegett meg a föld az elmúlt hetekben. Világtörténelmi jelentőségű elhatározások megvalósításához, a népi kommunák megszervezéséhez fogtak hozzá Kínai földművelői. A kisebb nagyobb földmüvesszövetkezetek egyesülnek, majd közben népi kommunákká épülnek át, s e folyamat egybeolvasztja ff kommunákat és községeket. A kommunák megszervezik saját termelésüket, és a szövetkezeti kereskedelem segítségével az árucserét is. Önálló kulturális és népművelődési politikájuk, valamint a személy- és vagyonbiztonság megteremtésén kívül a területi népi milíciák, munkás- és parasztörségek megalakításával, felfegyverzésével és kiképzésével részt vesznek az ország védelmének megszilárdításában. E döntő lépés a népi Kína politikai és gazdasági fejlődésének szempontjából felettébb szükséges. Az eddigi apró földműves termelőszövetkezetek nem tudtak megbirkózni a nagy feladatokkal — a mezőgazdaság gépesítésével, öntözöcsatornák, duzzasztógátak, villanyt elepek, utak, hidak és msutak építésével, erdők ültetésével —, a paraszti életszínvonal emelésével, sem a vidék lakossága politikai öntudatának elmélyítésével. E nagy és felelősségteljes feladatot Kína parasztsága csak a népi icommúnák Segítségével oldhatja meg Tudnunk kell, hogy a feudalizmus, kapitalizmus és a falvainkban még ma is dívó konzervativizmus a kínai faluban elméletileg és gyakorlatilag vereséget szenvedett. A kínai kormány hatalmas befektetésekkel és az új agrotechnika bevezetésévei már eddig is háborút nyert. Nem véletlen, hogy a Kínai Népköztársaság idei gabonatermése felülmúlt minden elképzelést. Kína néhány ezer éves történetében ilyen bő termésre még nem volt példa. És ebben nincsen semmi boszorkányság. Hiszen az idei termés Kína sok vidékén tízszerese volt a szövetkezeti parasztok két-három év előtti produkciójának. Ám a félúton nem lehet megállni. Az ország terjedelme, a lakosság sűrűsége diktálja, hogy a népi kommunák keretein belül meg kell szervezni az ipari termelést, a kereskedelmet, közlekedést és iskolaügyet, valamint a népművelést és a honvédelmet is. A kommunák bevonják a nagy ország építésbe a kínai nőket is. Számos helyen már működnek a közös éttermek, bölcsődék, iskolák, mosodák, szató-és cipészműhelyek. S mivel a népi kommuna tagjainak kijár az élelmiszer is, fölöslegessé válnak a háztáji gazdaságok. Igaz, még nincsenek pontos értesüléseink, miként működnek és hogyan válnak be a népi kommunák ezen új intézményei, és több mint valószínű, felmerülnek várt és váratlan akadályok is, mégis le kell szögezni, hogy Kínában megindult a paraszti társadalom magasabb fokú, hatalmas forradalmi átalakulása! Mert az elmondottakból kitűnik: Kínában megtörténtek az első lépések, hogy a kollektív tulajdonból össztulajdon legyen. Ez pedig nem más, mint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet első szakasza! Kína Kommunista Pártjának elméleti folyóirata (a Chung cshi) ezeket írja a népi kommúnákról: „Ha nem támad ránk külső ellenség, akkor a népi kommúnák — melyek egyesítik a munkást, parasztot, kereskedőt is katonát — legyőzik a természetet, és boldogan menetelnek az iparosítás, a szocialista falu, a szebb jövő, a kommunizmus felé." Igen, a kínai paraszt példát mutat, és Kína Kommunista Pártja vezetésével sajátos kínai körülmények között, sajátos kínai és mégis közös úton velünk halad a kommunizmus felé, Végzetes hasonlatosság A francia munkásegység árulói, a jobboldali szocialisták, a francia kispolgár, a szatócs, bankhivatalnok és a fasiszta hajlamú' aranyifjúság igennel szavazott de Gaulle — IV. Napóleon monarchista alkotmánytervezetére. „Az állam én vagyok" - mondotta annak idején XIV. Lajos, a Napkirály. És az abszolutisztikus uralkodó igazat mondott. A francia köztársaság és demokrácia én vagyok — hangoztatja a nagyorrú tábornok, és félrevezet, hazudik. Mert ö diktátor, a fasizmus szálláscsinálója és egy monarcha jogaival rendelkező generális, akinek minden szava és tette — bármennyire is álcázza - a demokrácia ellen irányul. Nem akarok egyelőre részletesen foglalkozni a franciaországi állapotokkal, hiszen a népszavazás óta pontosan négy hét telt el. és napilapjaink rengeteget írtak de Gaulle győzelméről. Én csupán egy apróságra akarom az olvasók figyelmét felhívni, egy végzetes hasonlatosságra. A párizsi Vélodrome d'Hiver, vagyis a téli sportcsarnok ma koncentrációs tábor, melyben a letartóztatott algériaiak ezrei szoronganak. Kínpzzák, verik őket; sokukat elhurcolják és ezek már többé vissza sem térnek. Ez a téli sportcsarnok alig húsz éven belül rr ir másodszor tölti be a koncentrációs tábor szerepét. Ezerkilencszáznegyvenkettőt írtak. Hitler hordái legázolták Európát. Az SS-legények tízezer francia zsidót zártak be ebbe az épület-kom?,lexumba. Innen vitték őket az auschwitzi és buchenwaldi gázkamrákba. Tizenhat év elmúltával, amidőn Buchenwaldban a világ népei emlékmüvet állítottak fel az elesett hősök emlékére, tiltakozásul a fasizmus embertelensége ellen, tiltakozásul, hogy ne legyen többé Buchenwald, sem Mauthausen, sem Terezín — Franciaországban koncentrációs táborokat létesítenek! Végzetes hasonlatosság: Vélodrome d'Hiver 1942 és 1958; Hitler és de Gaulle! Őrzők, vigyázzatok a strázsán! A vőr színe piros A vér színe piros, mondják az orvosok és tudósok: ezt írják verseikben a költők is. Piros az i világ minden táján, csupán Észak-Amerika néhány államában nem! Ilyen kivételt képez Louisiana állam is. Ebben az , igazi demokratikus" államban a parlament igen furcsa törvényt szavazott meg. Ez a törvény szabályozza, hogy ki lehet véradó, ki kinek adhat, és kitől fogadhat el vért. Eral K. Long úr, Louisiana tiszteletre méltó kormányzója a közelmúltban írta alá ezt a különös törvényt, amelynek értelmében cédulákkal kell ellátni a vért tartalmazó palackokat. A cédulákon fel kell tüntetni a vérvétel dátumát, a vércsoportot, a Rhesus faktort, ám első sorban fel kell tüntetni a vér színét! Mert Louisianában többféle színű vér létezik. Igen, itt a vérnek több színe van, még akkor is, ha ez a gyanútlan és a bolsevik propagandától megtévesztett nézelődőnek pirosnak tűnik. Louisianában ugyanis van piros vér, fekete vér és van sárga és vörös vér. A piros vér a fehérbőrű amerikai „gentlemanok" ereiben folyik, a fekete vér az állam néger lakosainak, a sárga a japán bevándoroltaknak ereiben folydogál, míg a vörös vér Amerika őslakóinak, az indiánoknak véredényeiben lüktet. És éppen ezért kellett a vérpalackokat pontosan megjelölni. Mert igen kellemetlen — talán még fajgyalázás is lenne —, ha valahol Baton Ronge-ban avagy New Orleansban a tiszteletre méltó Mr. Eral K. Long becses nejét, sógorát, esetleg egy más, négert lincselő, fajgyűlölő gentlemant elütné az autóbusz és az életmentő vérátömlesztést végző orvosok nem piros, úri vért, hanem aljas, fekete vért ömlesztenének a sebesült véredényeibe. Hiszen ez a szerencsétlen, ha életben is maradna (ami pedig százszázalékosan biztos), négy hosszú héten volna kénytelen egy „ronda nigger" vérmaradványaival járni-kelni, és emiatt szégyenkezni. (A Wissenschaft und Fortschritt tudományos folyóirat szerint maximálisan négy hétig élnek az átöjnlesztett vörös vérsejtek.) Közben még örülhet is szegény flótás, hogy bőre meg nem sötétedett, és a haia meg nem göndörödött! De mostantól kezdve az ilyen veszélyt teljesen kiküszöbölték. Mától fogva nem fenyegeti az öntudatos amerikai gentlemaneket az effajta megaláztatás. Mr. Lang intézkedett. Nem lesz több faj > gyalázás! Azaz ... A lousianai új törvény egyik szakasza ugyanis bizonyos engedményeket tesz: „ . . . bizonyos esetekben, rendkívül) körülmények között, amikor nincsen kéznél fehér ember vére, a vért fogadó fehér ember szóbeli beleegyezésével, a vérátön.'esztéshez lehet fekete vért is használni!" Hát nem a legmagasabb foka ez a humanizmusnak? Kételkedhet-e még valaki ezek után is az amerikai demokrácia valódiságában ? Ugye, hogy nemi Mert, ha a szegény néger eddig hullatta vérét Amerika fehér urainak nagyobb profitjáért - Koreában, Kínában egy generális sem tiltotta meg a néger katonáknak, hogy ne hullassák vérüket —, miért, ne menthetné meg végszükség esetén vérével a „nigger" a fehér űr értékes életét! Hiába ez az igazi és hamisíthatatlan demokrácia. Kíváncsi vagyok azonban, vajon meddig fogják Amerika feketebőrü fiai hullatni vérüket az ilyen „demokráciáért'.'. .—si—' Ä . csehszlovákiai magyar dolgozók kulturllls hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava. Vfierové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7; Telefon 261-04. Postaflők C-181. Terjeszti n Postai HirlaDszoIoálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nvomdaváltalat. Bratislava. Jesenského 12. Egyes szám éra 1.50 KCs, előfizetési díj fél évre 39= Kős °oész Ívre 78= Kés. A-674538 14