A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

gjpe^ Mi történik Franciaországban A legutóbbi hetekben befutott hírek szerint Franciaországban aránylag nem sok vizet zavart de Gaulle kormánya. De ez csak merő látszat. A valóságban a tábornok fondorlatokkal teli előkészületeket tesz az október 5-i referendum (népszavazás) végrehajtására, melytől diktatúrájának „törvényesítését", a köztársasági intézmények és a még meglevő demokratikus közszabadságok csendes elhantolását várja. De Gaulle ma még csak a ködösítés útján jár. André Malraux tájékoztatásügyi miniszter segítségével nyugtatja a bizalmatlankodókat és „hitetlenkedőket". A köztársasági intézmények további tiszteletben tartásának ígéretével igyekszik tompítani a demokratikus erők éberségét. Miközben e ködösítés folyik, a tábornok mögött álló szélsőséges reakció lázas sietséggel szervezi a hírhedt „közüdv bizottságokat", melyek nem egyszer ejtőernyősök támogatásával rohamozzák meg az ellenzék párthelyiségeit, szakszervezeti otthonait, lapszerkesztőségeit. Pau-ban tisztek is segédkeztek a garázdálkodásokban. Lyon városában a demokratikus erők megleckéztették a fasisztákat, akik fel akarták gyújtani a demokratikus szervezetek székhelyét. Auxerre, Toulouse, Avignon stb. ugyancsak megismerkedett a fasiszták üzelmeivel, melyekre az osztályharcos munkásság és a többi antifasiszták harcos kiállással feleltek. Nyilvánvaló, hogy a „közüdv bizottságok" jelenlegi fő célja, hegy terrorcselekményeikkel előkészítsék október 5-re a megfelelő talajt. Ámde Franciaország Kommunista Pártjának politikai irodája fáradhatatlanul mozgósítja az antifasiszta szervezeteket, figyelmezteti a népet a fasiszta veszélyre és szervezi az ellenállást, a demokrácia hatalmas erőt jelentő táborának híveit, akik harci tömörüléssel meghiúsíthatják de Gaulle személyi diktatúráját és biztosíthatják a demokratikus intézmények szabad működését, ami a haladás és felemelkedés alapvető feltétele. A párt azon munkálkodik, hogy a köztársasági intézmények védelmére létesült antifasiszta szervezetek július 14-ét újból igazi nagy nemzeti ünneppé avassák, amikor Franciaország munkássága és haladó szellemű, demokratikus érzületű polgársága harcos hitet tesz a republika mellett. Mialatt Franciaországban az osztályerők kikristályosodása folyik, Algériában egy pillanatig sem szünetelnek a harcok, amelyek további szervezésének és irányításának céljából de Gaulle a közelmúltban újra Algériában járt. Politikailag egy jottányival sem került a megoldáshoz közelebb Algéria ügye. A nemzeti felszabadító hadsereg vezetői — akik Tunisz és Marokkó legteljesebb szolidaritásával számolnak — kereken elutasítják az úgynevezett „integráció" gondolatát. Bizonyos, hogy elődeihez hasonlóan, de Gaulle tábornoknak sem sikerül az egyenjogúsítás ígéretének maszlagéval letéríteni Algéria hősi népét a szabad önrendelkezés útjáról. Libanon az imperialista cselszövések középpontjában Ez idö szerint aligha van a nemzetközi politikának oly aggasztó kérdése, mint amilyen a libanoni probléma. Immár kilencedik hete tart Libanon nemzeti felszabadító erőinek hősi harca, melynek eredményeként a felkelők az ország háromnegyedét uralják. Chamoun köztársasági elnök hatalmi bázisa tehát végzetesen szűkül. A fennálló alkotmány értelmében nem jelöltetheti magát a július 24-re kitűzött elnökválasztáson. Csak erőszakos külföldi beavatkozással szerezhetné vissza elvesztett pozícióit. Az imperialisták szívesen biztosítanák Chamoun további uralmát, viszont tudják, hogy egy nyílt katonai beavatkozás csak fokozná az arabok már eddig is kiélezett antiimperialista magatartását. Ezért próbálják sötét szándékaikat az ENSZ leple alatt megvalósítani. Ezt a célt hivatott szolgálni D. Hammarskjöldnek, az ENSZ fótitkárának libanoni látogatása is, akitől a nyugati nagyhatalmak azt várják, hogy olyan jelentést terjeszt az Egyesült Nemzetek Szervezete elé, amely lehetővé teszi Chamoun „törvényes" fegyveres támogatását. Ennek érdekében Chamoun már régebben kérte, emeljék fel az ENSZ által kiküldött „megfigyelők" számát kétezer főre. Az Egyesült Államok tudvalelőleg már hetek óta készenlétbe helyezte a Földközitenger keleti térségében a VI. flotta egységeit, Anglia viszont Cipruson vont össze nagyobb számú ejtőernyős csoportot és aránylag tekintélyes katonai erőket. Most a két szövetséges Hammarskjöld jelentésétől teszi függővé a további lépéseket. Együttműködésük természetesen korántsem jelenti, mintha a közel-keleti pozíciók megszerzéséért nem folyna köztük ádáz harc. Az „US New and World Report" című reakciós amerikai hetilap nem átallja bevallani, hogy a nyugati katonai beavatkozásnak nemcsak a libanoni pipeline (naftavezeték) biztonsága feletti aggodalom az oka, hanem az is, hogy a Libanon feletti ellenőrzés elvesztése veszedelmesen aláásná a nyugat-iraki és jordániai pozícióit, Szaudi-Arábia pedig vérszemet kapva államosíthatná a területén levő naftaforrásokat. Mindezen túl meggyöngülnének Anglia pozíciói a Perzsa-öböl térségében levő szultanátusok kőolajtelepein. Szóval veszélyben forogna a nyugati hatalmak közel- és közép-keleti érdekszférája ... A libanoni felkelők ellen irányuló amerikai és angol katonai beavatkozás nemcsak a Közel-Kelet békéjét veszélyeztetné, hanem rendkívül súlyos helyzetet teremtene nemzetközi viszonylatban is. Az Északatlanti Tömb országainak hivatalos sajtója igyekszik a közvéleményt előkészíteni a nyugati nagyhatalmak libanoni katonai beavatkozására, s ezzel kapcsolatban az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos intervencióját híresztelgeti. A libanoni kormánynak nyújtott rendszeres fegyveres támogatás csak kidomborítja az USA és szövetségeseinek igazi szándékait. Az imperialisták már csak alkalmas ürügyet keresnek, hogy Libanont hatalmukba kerítsék. A Szovjetunió nem régiben tett nyilatkozatában rámutatott a nyugati nagyhatalmak, főleg az Egyesült Államok előkészületeire s arra a törekvésre, hogy az ENSZ zászlaját felhasználva beavatkozhassanak Libanon belügyeibe. A Szovjetunió természetesen nem lehet közömbös a határaihoz közel eső közel- és közép-keleti térségben lejátszódó békebontó kísérletekkel szemben és a nemzetközi helyzet élesedéséért azokra hárítja a teljes felelősséget, akik e beavatkozást szervezik és abban tevékenyen részt vesznek. Az ENSZ lobogójának kisajátítása semmivel sem enyhítené az agresszió súlyosságát, csak még jobban fokozná a békeszerető népek felháborodását az imperialisták ellen. Szirt Fiamhoz Ábrándokban élni nem lehet; bút, gondot az ábránd nem temet. S ha jó mégis ábrándos óra, megnyugszik a lelkem, nem tehetek róla. Ha nincs kedvem, s öl az unalom, felvidulok egy kedves dalon. £s ha olykor lelki kín gyötör, vigaszkén előttem mosolyod tündököl... Mikor eljön a csöndes este, tépelődő bús perceimbe' elbűvöl szemed ragyogása, becéző hangodnak patak csobogása. Halkan, kúszva fúrod fel magad apád ölébe, gyönge harmat; ilyenkor bánatos kedvembe' boldog vagyok mégis mindent elfeledve. TÖRÖK ELEMÉR HA ESTE TÁRSASÁGBA MEGY természetesen gondoskodik megfelelő ingről, nyakkendőről és cipőről És a fogai? Szépek • eí Üde-e a lehelete? A l'OEANA SPECIÁI, fogkrém biztosítja jó fellépését I KOZMETIKA slava 10