A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-13 / 28. szám
A losonci irodalmi kör címére írót és irodalomkedvelőt egyaránt örömmel tölt el a Csemadok járási szervezetei keretében működő irodalmi szakkörök tevékenysége. Színvonalas estek és előadások megrendezésével segítenek népszerűsíteni az irodalmat, fejlett kritikai érzékkel rendelkező olvasóközönséget nevelnek. Sokat tesznek a helyi irodalmi hagyományok feltárásával is. Mindez olyan időben történik, mikor a hazai magyar írás már biztató fejlődésnek indult. Könyvkiadásunk egyre bővül, a lapokban egyre több név tűnik fel, s a fejlődés maholnap szükségessé tesz egy rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratot. E tekintetben a szakkörök működése felbecsülhetetlen értékű, mert népszerűsítő munkájukkal megteremthetik az irodalmi lapot megindokoló tömegigényt. Ez a tevékenység mindenképpen fontos, kultúrát építő tényező, s még inkább azzá válik, ha segíti az új tehetségek alkotó kezdeményezését. A munkának ez a része nagy körültekintést és felelősségtudatot követel. Míg a nemzeti és világirodalom klasszikusainak s a szocialista írók alkotásainak népszerűsítéséről van sző, az ünnepi és irodalmi estek megrendezése a célnak megfelelő forma. Más a helyzet azonban, ha az új tehetségek kibontakozásának elősegítéséről van szó. Éretlen vagy rossz írásokkal nem szabad a nyilvánosság elé lépni. A munka javarészét csak zárt önképzőköri alapon lehet elvégezni, s vezetését művelt, irodalmi és kritikai ízléssel rendelkező egyéniségekre kell bízni. Ha másképpen történne, ha a szakkörök teret és nyilvánosságot biztosítanának dilettáns törekvéseknek, hivatásukkal ellentmondó útra tévednek. Mert van ugyan műkedvelő színjátszás, de nincs műkedvelő irodalom. Ha mégis volna, gyakorolja ki-ki a maga örömére, de nyilvánosságot ne követeljen, mert nem alkalmas az irodalmi ízlés és kritikai érzék táplálására; megfordítva, lerombolja azt is, ami van. Tudomásom szerint a legtöbb irodalmi kör mindeddig ismeretterjesztő munkál végzett — nagyon becsületesen és megfelelő színvonalon. Amennyiben alkotó kezdeményezéseket támogatnak, ezt megfelelő tapintattal végzik, valóban önképzőköri alapon. Ha itt-ott akad érett írás, azt elküldik a központi lapoknak. Annál meglepőbb a Csemadok losonci járási vezetősége mellett működő irodalmi kör kezdeményezése, s meg kell állapítani, egészséges kezdeményezése. Most már másodízben jelenteti meg az Indulás című időszaki irodalmi szemlét. Létjogosultságát több nyomdafestéket kívánó, színvonalas írás, próza és vers indokolja. Egész kis gárda toborzódott a szemle köré, s ez bizonyos értelemben kezességet jelent, s egyben ígéretet is, hogy az Indulás helyi , EGY PERC ALATT TISZTA A KÉZ Az EXPRES kézmoiótzer vfi, szappan és törülközG nélkül tisztlc I viszonylatban, megfelelő színvonalon betölti az alkotó kezdeményezések támogatásának funkcióját. Különösen Mikus Sándor A toll felelőssége című irása győz meg erről, mely forró vallomásként hangzik, és programja lehet egy egész írónemzedéknek. Gálik János ízes, jó humorról tanúskodó írásai mindenképpen megérdemlik a nyilvánosságot. Lóska Lajos ugyan apróságok naturalisztikus rögzítésével terheli meg prózáját, s közben mondanivalója elsikkad, mégis úgy érzem, ért a jellemfestéshez, s ezt az adottságot kemény munkával művészetté fejlesztheti. Az irodalmi vonatkozású helyi hagyományok feltárásához igen értékes hozzájárulást jelent Ferenc Ferdinánd megemlékezése Ráday Pálról, mely egyben hasznos ismeretterjesztés is. A verselők közül Farkas Zoltán hívja fel magára a figyelmet. Olykor suta rímei (vetődtek — földnek; nem élt — vitték) és fura szóösszetételei (kitartásnedv, alkotás-atom) ellenére tehetségének több megnyilvánulását adja. Elsősorban élményeket ír meg — őszintén és közvetlenül. Ragaszkodása a tárgyi valósághoz olyan erény, mely nem engedi öt felesleges pátoszba csapni. Szanyi József versei lírai feszültségről tanúskodnak, mondanivalójuk kétségtelenül időszerű, ám túlzott szubjektivizmusa, tragikus alaphangja sokat ront megnyilatkozásainak értékén. Régies költői frázisai, olykor fonák gondolatfűzése és rímei elrontják magát a verset is. Szekerka Imre Havas eső című kedves kis verse már többet jelent a kétes értékű népdal-utánzatnál. A dalformát alkotó módon alkalmazza városi élménye rögzítésére. Ferenc Ferdinánd verselő készsége nyilvánvaló. Nyelvérzéke segíti elkerülni a suta gondolatfüzéseket, de mondanivalója kevés. Versei inkább népdal-utánzatok. Ha időszerű témához nyúl, (Algéria dal) frázisokba gabalyodik. Lőska Lajosnak inkább a prózát ajánlanám. Oktató modora, nehézkes verselése nem ígérik a fejlődés lehetőségét. Nagyon egészséges tünet Karel Kaláb A brünni kerék című írásának közlése. (Fordította Ocsovay Imre.) Fordítást esetleg többet is lehetne közölni, nemcsak prózát, de verset is. Az Indulásnak kétségtelenül van funkciója. Lényegében szerkesztőbizottságától függ, hogy a kiadvány miként teljesiti feladatát. Ha csak a losonci irodalmi kör tagjaira támaszkodik, figyelmen kívül hagyja egyik legfontosabb teendőjét, az irodalmi ízlés és kritikai érzék fejlesztését. Hiszen a szemlét nemcsak a kör tagjai számára nyomják, de terjesztik az ismerősök és pártolók körében is. Azért ajánlom, hogy anyagának legalább egyharmad része már ismert hazai magyar írók alkotásaiból kerüljön ki. Alkalomszerűen közölje a magyar klasszikusok írásait, szlovák és cseh írók munkáinak fordításait is, olykor megemlékezéseket a világirodalom nagyjairól, esztetikai, valamint kritikai cikkeket. Megjegyzem, a közlésre alkalmas írások megítélésénél egyik legfontosabb kritérium az időszerűség. Időszerűség nélkül nincs mondanivaló. Az írás hatástalan, nincs funkciója. Ha a szerkesztőbizottság megfogadja ezeket a tanácsokat, az Indulás elkerülheti a provincionalizmus vádját és cselekvő részese lesz az országos irodalmat és kultúrát építő folyamatnak. Az irodalmi kör a június 21-én megrendezett irodalmi estre meghívta Egri Viktor államdíjas írót. Ezzel bebizonyította, hogy nem kíván elszigetelődni, a szó rossz értelmében provinciális jelenséggé zsugorodni. Ilyen értelemben az irodalmi est hasznos volt. Vidék és centrum közötti eleven kapcsolatot létesítő tényként lehet elkönyvelni, s ezen túlmenően még egy eredménye volt: az irodalmi kör szigorú bírálatot és bíztató útmutatást kapott. Az Indulás és az irodalmi est is arról tanúskodik, hogy főképpen az alkotó kezdeményezés támogatásával törődik és elfeledkezik egyéb feladatairól: az irodalmi ismeretek terjesztéséről, igényes olvasóközönség nevelésérő! Nyugodtan elfogadhatjuk Égri Viktor véleményét: „Ahogy az országépítés munkájában semmiféle szakaszon nem tűrünk meg kontármunkát, az irodalomban, a vallomástétel, az útmutatás munkájában sem elégedhetünk meg féleredményekkel, a műkedvelői szintet túl nem lépő munkákkal." Azért ajánlom olyan irodalmi estek megrendezését, amelyek a nemzeti és világirodalom klasszikusait, s a szocialista írók műveit népszerűsítik. Közben a kör tagjai is olvassák fel egyegy írásukat. így a közönségnek is, a szerzőnek is van mihez mérni azok értékét. Mindkettő kritikai érzéke és ízlése csiszolódik, s a kör munkássága ezen a téren is betölti hivatását. A losonci irodalmi kör vegye tekintetbe azt a körülményt, hogy tevékenysége már közismertté vált, és az országszerte működő szakkörök példájára hivatkoznak. Ha már igy van, mutasson valóban jó példát. BÁBI TIBOR Munkában Suhog kezemben a fürész, dolgozik az erő és ész. Gyalum siklik énekelve, göndör gyallás száll a földre. A jószagú, selymes deszka holnapra kész asztal lesz, ha buzgó erőm, kitartásom döntenek a maradáson. Mert nem elég: erő és kedv, szükséges, hogy kitartásnedv kenjen inat és csuklókat, ha egyikük se nem lankad, és az ésszel párosulva — alakot ölt a jó munka. Rajta erő, kitartás, ész! Suhog kezemben a fűrész. Míg tűnnek az órák, percek, kalapács sújt — bújik a szeg. Homlokom harmatozása hull a zizegő gyallásra. Elfáradtam, mégsem hagyom, úgy fűt az alkotás-atom. — És egy érzés megvigaiztal: Nézd — gyönyörködj — kész az asztal! Már csend van, csak szívem dobog, mint nagyerejü motelok. FARKAS ZOLTÁN ( í 11