A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

STOCKHOLM az idei békekongresszus színhelye A város látkép Fehér emberek, fehér nappalok, fehér éj­szakák várják most vendégül a világ min­den részéből ide érkező békevédőket — fehéreket, sárgákat, rézbőrűeket, barnákat, feketéket... Július 16. és 22. között jönnek össze Észak Velencéjében — ahogyan Stockhol­mot széltében-hcsszában nevezik —, ebben a szépséges, kristálytiszta, frissenmosott, frissenvasalt, tündérszép álomvárosban a világ valamennyi országának delegátusai, hogy elmondják, s a világ lelkiismeretét ébresztve minden vezetőnek, minden poli­tikusnak, minden dolgozónak, minden fér­finak, nőnek odakiáltsák azt, amit min­denkinek tudnia, értenie, hinnie és valla­nia kell: Béke nélkül nincs élet! Leszere­lés nélkül nem lehet tartós béke és nyu­galom. Nem lehet biztos az élet. Ha nem szerelnek le megfele.ó mag egyezés alapján és megfelelő mértékben a nagyhatalmak, a háború veszedelme mindig fenyegetni fogja a békés életre, békés munkára vá­gyó világot. Ennek a konferenciának nehezen lehe­tett volna szebb színhelyet találni, mint Stcckhcimot, a svédek fővárosát. Igaz, Svédország kapitalista áliam, az európai kapitalizmus egyik „fellegvára", de Svédország a dolgozók országa is, Svéd­ország a szorgalmas munkások országa is, s ha itt rendezik meg a kongresszust, ez kétszeresen jelentős, mert egy kapitalista ország sok dolgozóját nyerheti meg a béke s a békés együttélés nemes gondolatának. + Kis pillanatképek Stockholmról, a svédek fővárosáról: Stockholm a virágok városa. Nyáron annyi virág mosolyog itt, mint a i világ egyetlen más városában sem. S ehhez még gyorsvonatok és repülőgépek szállítják ide a napsütötte délvidékről a legszebb és legillatosabb virágokat. A háziasszonyok, mikor karfiolt, káposztát, retket, déli­gyümölcsöt, halat, rákot vásárolnak be a piacokon s az üzletekben, nem feledkeznek meg arról sem, hogy virágot vegyenek. Virág nélkül nincs bevásárlás, virág nélkül nincs svéd otthon. * Stockholmban láttam a világ legtökélete­sebb hanglemezgyüjteményét. A svéd rádió büszkélkedhet vele. Lehet, hogy más rádió­társaságoknak gazdagabb a lemeztára, de olyan tökéletes gyűjtemény, mint a svéde­ké, aligha akad még egy. Minden hang, minden muzsika megvan Itt, amit csak el­képzelhet az ember. Hanglemezek őrzik a szívverést, az angliai fülemülék dalát, amint szerelmesen énekelnek Surrey sma­ragdzöld bokrai közt, és hanglemezről hall­hatod a világ valamennyi énekesének hang­ját. A svéd rádió riporterei és munkatár­sai nem sajnálják az idő és fáradságot, s Dél-Afrlk^től Lappföldig, Kubától Mada­gaszkárig összegyűjtöttek és összegyűjte­nek minden emberi hangot, minden szép e a kikötő felöl és érdekes hanghatást, ami mikrofőn elé kívánkozik. * Svédországban — állítólag — nem is­merik a lakáskérdést. Mindenkinek jut la­kás. Ebben semmi csodálatos sincs. A své­dek nem ismerik a háború rombolásait, a háború okozta szenvedéseket, nem élték át az elhurcolások borzalmait, az ember­telenség tombolását. Nem ismerik a bom­bakrátereket, a recsegve összeomló háza­kat, a szenvedés jajkiáltásait. Nem tudják,' mi a'háború. Másfélszázadnál is több ideje annak, hogy Svédország hadat viselt, ezért építhetnek, kényelmesen, lassan. Miért Is sietnének? ök nem ismerik az újjáépítés boldog lendületét és; emberfeletti, gyönyö­rű erőfeszítését. Annyi lakás van, amennyi csak kell. Olcsón jutottak hozzá. S ha má­sért nem, ezért az egyért irigylem a své­deket. * Sakkozók, figyelem! Az egyetlen, bizonyos tárgykörrel fog­lalkozó könyvek közül a legtöbbet a sakk­játékról írták. A stockholmi királyi sakk­könyvtárnak — amely ebben a tekintetben a világ legtökéletesebb szak-könyvtárának számit — több mint 50 000 kötet könyve van — s mindez a sakkjátékkal t foglalko­zik! + Stockholm egyik nevezetessége a Skan­sen Néprajzi. Múzeum. Kis szigeten, szinte eredeti környezetükben láthatók itt a svéd vidékek, tájak jellegzetes otthonai, há­zacskái, pontosan úgy berendezve, mint a valóságban. Itt van Stockholmban, szinte a város közepén, s pár perc alatt elérhe­ted ezt a különös csodavilágot. Koncerte­ket is hallhatsz a Skansenben, s este tiz óra után is olvashatod ilyenkor nyáron az újságodat "az északi nap világosságában ... Fél tizenegykor alkonyodni kezd. De nincs vége az alkonyatnak. S ha nem vagy ál­mos, megvárhatod a virradatot is, hiszen éjfél után mér megint egészen világos van, s két óra után megint felkel a nap, hogy arany tüzével végigsimogassa az ar­codat ... * Sokszor elnéztem a svédeket, a munkából hazatérőket, a fehér asztalok mellett szor­goskodó piincérlányok vakító szőkeségét, a dolgoskezű hajósokat, a rakodómunkáso­kat, a kedves és udvarias vasúti személy­zetet, a gyárak kapuján kiözönlő munkások arcát... Barátságosak, kedvesek, meleg­szeműek a svéd emberek. Van bennük va­lami a jeges fjordok s a hosszú, havas hónapok csendes nyugalmából. Szerények, békések.. . Most igazán olyanok, mint min­den igazi, jő házigazda. Szerető mosoly­lyal nyújtják a kezüket, s így fogadják a sok-sok vendéget, akik most, ezekben a júliusi napokban a világ valamennyi bé­keszerető népe nevében hitet tesznek egy szebb és emberibb jövendő mellett. ZÖLYOM1 ANTAL Stockholm egyik modern negyede, a Gaerdet A stockholmi városháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom