A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

A művészeti tanácsadó és a rendező-szerző J6 operettet írni és azt jól színpadra vinni nem könnyű dolog. Tömör tartalmat, gondosan csiszolt munkát követel; rengeteg ötletet, szellemességet kíván írótól, szereplőtói egyaránt. S méginkább érvényes ez a tétel ha valóban igényes, vidám, szatirikus nagyoperettet akarunk bemutatni. A komáromi hajógyár üzemi klubjának magyar színjátszó köre ez alkalommal egy ilyen Az Államoperett meséje mit sem érne, ha csak hőseinek szerelméről szólna, és nem mutatná meg, hogyan fonódik össze a fiatalok sorsa szocialista világunk társadalmi kérdéseivel. Ennek a követelménynek az első és a harmadik felvonás részben eleget is tesz, habár van még csiszolni való rajta. Fontos lenne a hősök jellemét határozottabban megrajzolni. Fokozni kell az egyes felvonások i /t y\ o yjpl lAJ f f / Ív Í Í-" ! V operettel jelentkezett. Az ősbemutató alkalmával máris megállapíthattuk, hogy hatásvadászó és rikltő • eszközök nélkül is lehet' szépen, sőt sikeresen szerepelni. A cél: megnevettetni és közben elgondolkoztatni a nézőt — bizony nehéz feladat. Hogy mi a siker titka? Talán az operett sajátos nyelvén elmondott kalandos mese, talán a fülbemászó, dallamos muzsika, vagy a téma komolysága? Vagy éppen e három elem összecsengésében egybekapcsolódó pergő jelenetek, hangulatok és ötletek sokasága? A szerelmi játék mindig hatásos alap a színpad számára. HUttinger László, a szerző is erre az alapra épített Allamoperettjében. Az ifjúsághoz szól ifjú szereplökkel. Társadalmi problémákra világit rá. Á múlt tükrével vetit a jelenbe. Ismeri közönségét, amelyet nevelni akar, s ehhez mérten alakltja mondanivalójának formáját. Mint szerző és mint rendező — többnyire sikeresen - mindent elkövet célja érdekében. A ' darab tartalma dióhéjban a következő: Egy kisváros fiatal munkásai mai életünk néhány kényes problémáját próbálják megoldani. Az „égi és földi" szerelem kérdését boncolgatják; az értékes mű és a giccs körül folyik a vita, amikor a színen egy atomtudős jelenik meg varázsgépével, hogy viszszapergeáse életüket egy évszázaddal. A professzor elénk tárja az operettvüág arisztokratáit, de szolgáit is, akik nélkülözhetetlen kellékei voltak a régi operett-librettóknak. A cselekvény harmadik részében ismét a mában vagyunk, s a szerző megállapítja, hogy az igazi boldogság alapja nem a cselszövő korrupció, nem a hazugság, sem pedig az erkölcstelenség, hanem á becsületes és tiszta élet. jellegzetes hangulatait. Jobban kell kihasználni az első felvonásban a jasszos beszédmodort, a második felvonásban a „magyarosch" beszédformát; végül a harmadik felvonásban a helyes irodalmi nyelvre kell törekedni. A párbeszéd vonalvezetésének éppen e három beszédmódra van szüksége, hogy ezáltal az operett elérje célját. Ha ezt nem veszik figyelembe, elsikkad a szatírának titulált .szövegből a szatíra, s legfeljebb a néhány felszínes szójáték és az elárvult helyzetkomikum marad meg. A szerzőnek igényesebbnek kell lennie. Ha a giccs ellen harcol, be kell bizonyítania, hogy a giccs hangulatokra épített hazugság. Annikor pedig hadat üzen az értéktelen fércmunkáknak, tartson élesebb görbetükröt elénk. A jő szatíra másik fontos követelménye a pergő jelenetváltás, valamint a daloknak nem annyira produkció jellegű eléneklése, mint inkább azok helyes előadása. S ha már a dalokról beszélünk, dicséret Heti Sztanyek András zeneszerzőt, aki valóban szép muzsikát írt. Bár úgy érezzük, hogy zeneileg túlzsúfoltak a felvonások és sokszor emiatt szakad meg a mese fonala, Ettől függetlenül a zene elég eredeti és színvonalas. Erősen dallamos, táncos ritmusú motívumokat hallunk, kellemes hangszerelésben. Viszont soknak tűnik a háromnegyedes ütemű keringődallam, és ehhez mérten kevés a népies motívum felhasználása. A második felvonás zenei részének hatá -rozottabban kell különböznie az első és harptadik felvonás zenei elképzelésétől. Az idealizmus, az álromantika találkozik itt a realizmussal, hogy azután a fináléban annál erőteljesebben csenghessen ki győzelmünk derülátó ritmusa. A Csemadok zenekarának közreműködése csak kihangsúlyozta azt a kedves és fontos tényt, hogy összefogó, baráti együttműködéssel sikert lehet elérni. A szépen muzsikáló zenekart Schmidt Viktor vezényelte. Hosszú lenne a lista, ha minden szereplőt külön megemlítenénk. Valamenynyien jól játszottak. Kedvesek, lelkesek voltak, és megérdemelték a sok tapsot. De talán mégis föl kell jegyeznünk egy-két szereplő nevét, akik színpadi kötelességükön túl is helyesen értelmezték szerepük szatirikus jellegét, és alakításukba egyéniséget is vittek. Ezek elsősorban: Buczkó Jutka, Csevár Ferenc, Buczó Mihály, Koncz Marlka, de tetszett Szabó Etus és Varga Pál párjelenete. Szűcs Sándor, Angyal Rózsi, Llpták Magda, részben Rév Sándor is. Jó volt Lőwinger László az atomtudós szerepében, de vigyáznia kell az eltúlzott pátoszra, nehogy ellenkező hatást váltson ki vele. Az előadás mind szövegileg, mind helyzeteiben, énekszövegeiben és táncaiban még javításokra szorul. Ennek ellenére megállapíhatjuk, hogy a komáromi hajógyár műkedvelői a Csemadok zenekarával karöltve szép és hasznos munkát végeztek. EÖR.Y M. Emil Jelenet a harmadik jelvonásból: egyes pontra Misi a pincér: „A laszti a tizenszöll..." Lilian és férje, Ferenc kapitány (Angyal Rózsi és Molnár Tibor) Barada atomtudós (Lőwinger László)